NEHAZUGGY

Kultúrharc vízhiány idején

Swan Edgar | Július 12, Péntek | 7:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,829,150 forint, még hiányzik 1,170,850 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! A propagandamédia nagy erőkkel hinti az örömhírt a hívek között; Orbán Viktor a NATO csúcs után meglátogatja Donald Trumpot. Az most sem derült ki, hogy milyen minőségben teszi ezt. Kormányfőként nem nagyon teheti, miután Donald Trump jelenleg nem visel semmiféle politikai tisztséget, ha tehát akár pártelnökként, akár magánemberként teszi, akkor neki kellene fizetnie a kiruccanást, amit nyilvánvalóan nem tesz meg. Húsz éve is a mi pénzünkből élt, röpködött és gazdagodott pereputtyostul, húsz év múlva is ez neki a szándéka. Húsz éve is hazudott – meg negyven éve is -, húsz év múlva is ez a terve. Az Európai Unió döbbenten figyeli az eszelős ámokfutást, nem hiszem, hogy sokat fog váratni magára a válaszlépés. Közben itthon azt harsogja a propaganda, hogy a miniszterek elnöke nem az unió nevében szaladgál és tárgyal, merthogy nem kapott ő erre felhatalmazást. Nyilván nem, a megbízás Moszkvából érkezhetett. Én csak azt nem értem, hogy a hívekben miért nem merül fel az a kérdés, amit ilyen helyzetben normális ember feltétlenül feltenne; ha nem a soros elnökséggel járó kiemelt szereppel él vissza, hanem attól függetlenül kezdett vad tárgyalásokba, akkor ezt miért nem tette meg két hete, két hónapja, vagy két éve? Már zajlik egy ideje a háború, a röpködéseit amúgy is mi fizetjük, szóval miért nem ment? Azon túl persze, hogy nem nagyon állt volna szóba vele senki saját jogon. Lassan eljut oda, hogy mindenki szóba áll vele, csak a saját szövetségesei nem. Máshogy nem nagyon tudják karanténba zárni, mint az országgal együtt. De ez persze nem különösebben izgatja a lilahajú nénik bálványát, merthogy ő már csak egyetlen irányba mehet, ha bukni kell, bukik és ránt magával mindenkit. Ez a legkevésbé sem érdekli. Ironikus, hogy annak idején is egy koporsóra mászva csinált karriert, és most is ártatlan áldozatok sírjain próbál meg hatalomban maradni.

Úgy tűnik, nem csak Vidnyánszky Attila szerepel parádésan mostanában, a másik kulturális ékkő, az Operaház igazgatója is a vesztét érzi mostanában. Remélem, okkal. Ókovács Szilveszteren is kitört a nagyhatalmú sértett kisember-szindróma. Ha jól tippelek, megint érdekes előadások lesznek. Majd másfél órán át mesélgethet arról, milyen operát láthatna a közönség, ha lennének énekesek és zenekar, tovább díszletek. A kormány is mesélhet lassan arról, milyen az, amikor ivóvíz folyik a csapból. Mert, ha így megy tovább, ez sok ember számára csak álom lesz. Miközben már most is extrém hőmérséklet van – bele sem merek gondolni, milyen lehet egy lakótelepen olyankor, amikor kint 40-42 fok van, és éjjel a rengeteg beton kiengedi a nappal felhalmozott hőséget, tehát még olyankor sincs esély az enyhülésre -, az ország bizonyos pontjain már arra hívja fel a vízmű a lakosság figyelmét, hogy takarékoskodjanak az ivóvízzel, mert lesz olyan, amikor nem lesz. És ez nem újkeletű probléma ám, évről-évre visszatérő gond, mert a vízhálózat ócska, már régen ki kellett volna cserélni az egészet, de mindig csak ott foltozgatnak, ahol éppen feltör a gejzír. Amúgy a földbe szivárog el a drága ivóvíz nem kis része. Na, és erre óhajt még rátenni egy lapáttal jó kormányunk, mert kell az akkumulátorgyár, mint egy falat kenyér. Eszméletlenül nagy vízigénnyel és hihetetlenül nagy környezetterheléssel megspékelve, mert miközben a normális országokban a kormányok igyekeznek óvni az ivóvizet, a termőföldet, a levegőt és az országlakók egészségét, a mi jó kormányunkat mindez egy hangyányit sem érdekli. Végtére is igazuk van, hiszen nem borította még a fejükre az asztalt a társadalom jogos dühe, és amúgy is, aki nem pusztul szomjan, és van elég pénze, továbbá elég ideje, az majd mehet Csányi Sándor új kórházába gyógyulni. Biztosan nagyon modern lesz, elvégre több, mint 60 milliárd forintba fog kerülni, aminek majdnem a felét mi fizetjük. Mármint az állam, a kormány döntése értelmében, és természetesen a mi zsebünkből. Ahogy mindig.

Észak-Macedóniában új kormány van. Barátaink, a jobboldal nyerte a legutóbbi választást, így most az együttműködés egy újabb dimenzióba kerül.

Észak-Macedónia vár a leghosszabb ideje, 20 éve, arra a Nyugat-Balkánon, hogy európai uniós tag lehessen.

Az ország megérdemelte volna már eddig is az előrehaladást, ezért az elnökségi félévünk alatt szeretnénk elérni, hogy a csatlakozási tárgyalások valóban megnyíljanak, ezért az első fejezetek megnyitásához szükséges kormányközi konferenciákat az elnökségi félévünk alatt meg is rendezzük. (Facebook/Szijjártó Péter)

Ezt csak jó lenne pontosan érteni. Hogy akkor abba az Európai Unióba akarják berángatni Orbánék a legjobb barátaikat, amelyik hitevesztett, háborúpárti, korrupt, baloldali, Soros György szolgája, amelyik képtelen ellátni a feladatát, veszélyt jelent a tagállamok függetlenségére? Nem mondom! Akinek ilyen barátai vannak, annak ugye köztudottan nincsen szüksége ellenségekre. Azt mondjuk nem tudom értelmezni, hogy azok után, amiket az Orbán-kormány összes beszélő feje elmondott az Európai Unióról, miként kell értelmezni az előrehaladást, ami ugye a belépéssel, vagy a belépés tényleges előrehaladásával érhető el. Akkor mi vajon miért visszafelé haladunk, miközben nem is várunk a tagságra, mert már régen tagok vagyunk? Talán túl meleg van, felforrt az agyam, azért nem értem. De igyekszem szaporán gondolkodni, hátha.

Addig is jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!