NEHAZUGGY

Hamarosan úgy fog tűnni, hogy a mostani őrület valóságos nyaralás volt

Tamás Róbert | Július 11, Csütörtök | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,878,330 forint, még hiányzik 1,121,670 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Közkívánatra átmenetelig napsugármentes, ám szép reggelt kívánok mindenkinek! Sajnálatosnak tartom, hogy Vidnyánszky Attila fontosnak érzi a nyilvánosság előtt bizonygatni, mennyire nehéz lenne őt becsületes embernek látni még abban az esetben is, ha valakinek ez lenne a feltett szándéka. Az ATV-ben előadott produkciója nyomán – melynek keretében gyakorlatilag lehazudta a csillagokat az égről – megszólalt az eddig hallgató másik balesetet szenvedett művész is. Szász Júlia után Horváth Lajos Ottó is önvédelemre kényszerült, hiszen a Nemzeti Színház főigazgatója hozta azt az erkölcsi-emberi formáját, amiért annyira népszerű a NER-ben, és ami alkalmassá tette őt az ország legjelentősebb színházának vezetésére a rezsim erkölcsi értékrendje szerint. A színész posztjából kiderült – immár világosan, nem csak utalgatások formájában -, hogy egyrészt a színház ügyvédei titoktartást követeltek a két művésztől, másrészt ez a titoktartás Vidnyánszkyra láthatólag nem vonatkozik. Ebből nagyon nehéz más következtetésre jutni, mint arra, hogy úgy gondolta a magyar színházi világ szégyene, hogy ő gátlástalanul hazudozhat a nyilvánosság előtt, a színészek nem cáfolhatják, hiszen köti őket a titoktartás. A művészek ezt – nagyon helyesen – máshogy gondolták, bár sokáig valóban hallgattak.

És még ezen a ponton sem tudták befejezni Vidnyánszkyék,

Nézzük akkor, mit is cáfolt a munkáltató! A gyorssegélyt ők bruttóban írták le, a színész nettóban. A Kulturális és Innovációs Minisztérium által utalt pénzt mindkét fél leírta, csakhogy azt nem a Nemzeti Színház adta, tehát nincs benne a kártérítésben. A biztosító által utalt összeg nem egyezik, de azt megint nem a Színház utalta, ahogy a szakszervezet által utalt összeget sem. A táppénzhez pedig még csak érintőlegesen sincs köze semminek, azt a színész befizette az évek alatt a TB-be, az neki jár. A végére tehát az maradt, hogy Vidnyánszky a kéthavi bérnek megfelelő gyorssegélyen kívül a világon semmit nem fizetett, és az is kiderült, hogy azzal próbálja zsarolni a művészt, hogy ismerje el, ő is hibás a balesetben, akkor kap pénzt. És ezt most még nyilvánosan írásba is adták. Eddig sem gondoltam, hogy a rengeteg észtől akkora a főigazgató úr feje, de most legalább meg is győződhettem erről. Remélem, a balesetet szenvedett színészek ügyvédei tudnak mit kezdeni ezzel a nyilvános vallomással. A magam részéről – úgy hiszem, a szerkesztőség és az olvasók nevében is – mielőbbi gyógyulást kívánok a művészeknek!

Szerencsére nem csak a nagy rendező csinál hülyét magából, ez most általános jelenség lett a nerencek köreiben. Talán fertőző. Ezért nem kellene egymás testnedveiben fürdeni, az soha nem vezet semmi jóra. Az egy dolog, hogy Vitézy Dávidnak sikerül bebizonyítani, hogy akarva-akaratlanul (jó, vicceltem) majdnem sikerült elcsalni a javára a főpolgármester-választást, vagy valami csodás véletlen folytán tévedtek annyit az ő javára. Közben ugye a fent részletesebben taglalt áldatlan történet is bonyolódik, a nagy hadvezér és hűséges szárnysegédje nagy erőkkel rángatja kifelé az országot immár nem csak az Európai Unióból, de a civilizált világból is, a Szuverenitásvédelmi Hivatalnak titulált péniszpótlék akcióba lendült, gyártják a jogszabályokat a független média kinyírására, közben úgy nézem, indul Magyar Péterrel a következő árhullám. Nem csak azért, mert Orbán semmire nem jó ámokfutása után elindult segítséget vinni Ukrajnába, simán csak emberként, a magyar civilek adományaival. Hanem azért is, mert a propagandagépezet annyira nem tudott leállni, hogy lassan megint felemelik a kissé leült lendületet, ez pedig minden, csak nem rossz. Szóval kavarog az üledék erősen. És ezen a ponton szeretném szó szerint idézni Bálint kollégát, aki egyetlen mondatba tudta foglalni a komplett színtársulatot Orbán Viktortól Vindnyánszky Attiláig:

Annak mindig nagyon rossz vége van, amikor a jellemtelenség, a nagyon kisemberség nem tud beletörődni abba, hogy ő egy senki, és valaki akar lenni. És semmi nem számít, ő akkor is megcsinálja. Most ez megy szerintem élőben. meg a klímakatasztrófa.

Valóban valami ilyen történik. Sok-sok jellemtelen kisember kapaszkodik erősen a zsákmányba, de közben azért érzik, hogy ennek jó vége már sehogy nem lehet, és azt is érzik, hogy napról napra közeledik a mese vége. Kapaszkodnak, acsarkodnak, vergődnek. Ennek a csodának az egyik mellékága lehet, hogy Deák Dániel ölben hurcolja körbe Schiffer Andrást, aki úgy megmondta Pottyondy Edinának, és úgy megvédte Orbán Viktort, hogy szem nem maradt szárazon. Valami egészen csodálatos, ami ebben a szép országban történik. Szerintem fel fognak gyorsulni az események, hamarosan úgy fog tűnni, hogy a mostani őrület valóságos nyaralás volt. De oda se neki, tudtuk, hogy nem lesz szép, de még kellemes sem. Ha már az elmúlt éveket kibírtuk, ez is menni fog. Remélem.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi majd hamarosan jövünk vissza az első beszólással. Remélhetőleg gyorsabbak leszünk, mint a hőguta.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!