November 16,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Mani kövek


Spectator: A rejtélyes égi látogató – a Tunguszka esemény (1)

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,493,455 forint, még hiányzik 1,506,545 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az emberiség története során eddig ismert egyik legjelentősebb, világűrből érkezett becsapódás 112 évvel ezelőtt történt. A sokáig tunguszkai meteoritként emlegetett, kozmikus eredetű eseményről a tudomány még nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani, hogy a kelet-szibériai jelenséget meteorit becsapódása, vagy üstökös okozta. A kutatók száz év után sem találtak elegendő meggyőző bizonyítékot a tajga területén bekövetkezett – ma inkább tárgyilagosan eseménynek nevezett – ütközés nyomán kialakult természeti katasztrófa okára. A kutatók érdeklődését természetesen nem csak a páratlan jelenség megfejtésének igénye tartja fenn, hanem az a felismerés is, hogy bolygónk űrbéli környezetéből kiinduló hasonló ütközésekre reálisan számítani is lehet.  (Jól ismert, hogy a földtani múltban számos nagy hatású aszteroida-becsapódás történt, amelyek esetenként jelentős változásokat is okoztak az élővilág fejlődésében.) A tunguszkai esemény rávilágított arra, hogy akár ilyen nagyságrendű kozmikus hatás lehetőségét is számításba kell venni. A Föld keringési pályáját keresztező, a légkörben elpárolgó üstökösök, és a kevéssé ismert pályán érkező szilárd testek is elérhetik a bolygó felszínét.

A Tunguszka esemény helyszíne

1908. június 3-án reggel a szibériai Köves-Tunguszka folyóhoz közeli terület felett délről észak felé haladó óriási, a Napnál fényesebb tűzgömb haladt át, ami percekkel később  hatalmas detonációval felrobbant. A lökés- és hőhullám – mint sokkal később, 1960-ban kiderült – 2150 km² (kb.  a mai Moszkva nagyságú) területen letarolta az erdőt, becslés szerint 8 millió fát döntött le. A nagyjából 160 km² kiterjedésű földi epicentrumban a fák lombozatát és kérgét a nyomáshullám lehántotta, érdekes módon azonban itt a törzsek állva maradtak („távírópózna” terület). (A megperzselt epicentrum később soha nem erdősült be.) A talajszintet elért nyomás és hősokk eredményeként óriási területen sugárirányban dőltek ki a fák, és kiterjesztett szárnyú pillangóra emlékeztető mintázatban, 70 km x 55 km átmérőjű területen szóródtak szét.  Szerencsére – a legközelebbi, az epicentrumtól 60 km-re elhelyezkedő nomád evenki szálláshelytől eltekintve – a térség gyakorlatilag lakatlan. Az évtizedekkel később keletkezett beszámoló egyetlen halálos áldozatról tud, a rénszarvas állomány azonban nagy mértékű kárt szenvedett.

Az elpusztult erdő részlete (Kép: L. Kulik, 1929)

Az addig ismert legnagyobb kozmikus incidens okozta rengéshullám Eurázsia és a keleti félteke szinte összes szeizmológiai állomásain érzékelhető volt, nagyságrendje 4,5 – 5 magnitúdójú rengés energiájának felelt meg. A légkörben napokig sajátos jelenségek voltak megfigyelhetők, Észak-Európában késő estig világított az égbolt. Az eseménnyel valószínűsíthetően összefüggésbe hozható zavarok voltak tapasztalhatók a mágneses térerőben, néhol pedig átmenetileg a távíró forgalom fennakadása is előfordult. Bár az esemény az orosz birodalom isten háta mögötti területén történt, a hang- és fényhatás meglepően nagy távolságban is érzékelhető volt, és a hírek is – elsősorban a vasútvonalak mellett – gyorsan terjedtek. A szibériai helyi (tomszki, irkutszki, krasznojarszki) újságok – bár nem közvetlen tapasztalat birtokában – néhány nap múlva már hírt adtak a titokzatos történetről. Az orosz tudományos akadémia azonban láthatóan nem szentelt különösebb figyelmet a jelenség kivizsgálására. Az ezt követő években lezajlott egy világháború, és azt követő brutális polgárháborúval kísért rendszerváltás, amikor végre tizennégy évvel később, 1921-ben az akadémia vezetése megbízta Leonyid Kulik ásványtan kutatót, hogy vizsgálja meg a Köves Tunguszka medencéjében történteket. Bár Kulik expedíciója ekkor még az epicentrum közelébe sem jutott el, a szemtanúkat meghallgatva arra a következtetésre jutott, hogy meteorit becsapódás történhetett. A későbbi két expedíciója során is a terület vizsgálatának középpontjában mindvégig a becsapódási kráter, és az aszteroida maradványainak felkutatása maradt. A területen készített vázlatai és a még élő szemtanúk tüzetes kikérdezése azonban megkerülhetetlen forrásai voltak az évtizedekkel később újraindult kutatásoknak. (Kulik német fogolytáborban, tífusz következtében halt meg.)

Az elmúlt 112 év során a természettudósok sokasága tanulmányozta a Tunguszka esemény okát és természetét. Ezernél több nemzetközi és ezt meghaladó számú orosz tanulmány számolt be az ezzel kapcsolatos munkákról. (A cikk 2. része a tudományos elgondolások vázlatos áttekintéséről szól.) A tudományos érdeklődés fokozódása részben annak tudható be, hogy egyre világosabb lett, hogy milyen űrből érkező fenyegetésekre számíthat  az emberiség. Kétségtelen, hogy a kozmikus incidens súlyos hatásának lehetősége csekély, hiszen a bolygó felszínének háromnegyedét óceánok borítják és a szárazföldek óriási területei is ritkán lakottak. A légkörfizikusok éppen ennek az eseménynek a modellezése során ismerték fel az atmoszféra védelmi képességeit. A Tunguszka esemény fizikai nagyságrendje azonban elgondolkodtató, akkor is, ha roppant kicsi az ismétlődés valószínűsége. A nemzetközi figyelem felhívására és az ismeretterjesztés érdekében 2014-ben Lord Martin Rees professzor, Grigorij Richters filmrendező és Dr. Brian May asztrofizikus (igen, a Queen szólógitárosa) kezdeményezésére a tudományos élet naptárába bekerült az aszteroida nap (Asteroid Day). 2016 óta minden évben június 30-án, a Tunguszka esemény évfordulóján van a kisbolygókról szóló ismeretterjesztés nemzetközi világnapja.

2020. 09. 27.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.