Ordítok Blog

A kutya nem ítélkezik. Az embernek sem kellene

Swan Edgar | Július 5, Péntek | 19:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,493,455 forint, még hiányzik 1,506,545 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Számát sem tudom, hány helyen és módon jön szembe a neten a burkolt, vagy nagyon is nyílt gyűlölködés. Valami nemzeti sport lett az, hogy egymás élete felett ítélkeznek vadidegenek, mert valaki máshogyan akar élni, mást kedvel, mást és máshogyan tart fontosnak, mint a másik ember. Az egyik örökzöld téma az állattartás, pontosabban a házi kedvencek témaköre. Nem hiszem, hogy van ember az országban, aki még nem futott bele ilyen megnyilatkozásokba. A kormány és annak seggnyalói persze meg is lovagolják a témát, milliónyi röffenet olvasható arról, hogy azért nem születik elég gyerek, mert sokan inkább kutyát (aki macskát, madarat, az helyettesítse be az ő kedvencével) tartanak, hogy micsoda hihetetlen pénzeket képesek egyesek a kutyájukra költeni, hogy mennyire beteg dolog az, ha valaki egy ágyban alszik a kutyájával, és hogy az emberi kapcsolatokat nem lehet pótolni egy nyomorult kutyával, akinek amúgy is odakint a helye, hogy őrizze a házat, jószágot, fogjon patkányt, terelje a nyájat, de semmiképpen ne lakjon házban, lakásban, városban. Mert az a kutyának sem jó – mondják a természetben szimbiózisban élő szakemberek, akiknek a többsége még azon sem hajlandó elgondolkodni, hogy esetleg ha nem huppanna akkor is autóba, ha mindössze egy kilométerrel odébb van tennivalója, akkor talán kevesebb lenne a dugó, és nem kellene időnek előtte beledögleni a légszennyezettségbe -, mert a kutya arra van, hogy szolgálja az embert, az ember pedig arra van, hogy használja a kutyát. Nem pedig arra, hogy szeresse, hiszen az embereknek egymást kell szeretniük. Az utolsó lökést egy reggel adta meg egy neten osztogatott kis gyöngyszem, pár sor, példabeszéd az ostobáról, aki apját, anyját, gyerekét, férjét hellóval üdvözli, de a kutyával dünnyög, kedveskedik, beszélget.

Érintett vagyok a kérdésben, annyiban mindenképpen, hogy magam is, a családom minden tagja is kutyatartók vagyunk. Bár esetünkben mentett kutyák jöhetnek csak szóba, úgy gondolom, pontosan annyira lehet szeretni egy keverék kutyát, mint egy fajtatisztát, és éppen annyira tud családtag, társ lenni egy aprócska öleb, mint egy nagytestű kutya. A macskákra ugyanez igaz persze, de macskám nincs, bár az egyik családtagom két kutya-két macska felállásban tolja. És – láss csodát – gyerek is van. Kutyák-macskák-szülők-gyerek teljes boldogságban élnek együtt, a kicsi úgy nő fel, hogy természetes számára a szőrös barát. Mély meggyőződéssel állítom, a legjobb, ami történhet egy gyerekkel, ha kutya, macska, madár, bármilyen állat mellett nőhet fel. Ez olyan pluszt tud adni, ami megmarad egy életre. Nyilván képes az ember – akár gyerek, akár felnőtt – különbséget tenni állat és ember között. Én azonban beteg dolognak tartom, ha valaki a kutyákhoz való viszonyunkat szembe akarja állítani az emberekhez fűződő viszonyunkkal. A kutya valami olyat tud adni, amit egyetlen ember sem, kivéve talán a nagyon szoros családi kapcsolatban a gyerek-szülő, testvér-viszonyban. De még ez esetben is van példa arra, hogy ez a kapcsolat nem működik, a kutya-gazdi kötelék akkor is működni fog. Már amennyiben valóban kutya-gazdi kapcsolat van, és nem tulajdonos-tulajdon viszony. A kutya soha nem hazudik. Nem árul el. A kutyát egyáltalán nem érdekli, ha kevés a pénzed, ha sikertelen vagy, elhízott, cingár, kopaszodsz, ráncaid vannak, ki sem látsz a náthából, nem érdekli, hogy van-e autód és ha igen, akkor milyen, hogy márkás-e a ruhád, lazacot vacsorázol, vagy csak olcsó parizerre futja.

A kutya valami olyasmit tud adni, amit csak nagyon kevés ember; feltétel nélküli szeretetet. Amikor hazaérsz, örülni fog neked. Akkor is, ha szar napod volt, ha morcos vagy, ha szomorú vagy, ha büdös vagy az izzadtságtól, ha nyakig sáros vagy, ha csalódott vagy, ha fáj az élet. A kutyád mindig tudja, mire van szükséged, és pontosan azt adja, amit kapnod kell, ami segít. Ha kell, bohóckodik, hogy nevess, ha kell, csak az öledbe hajtja a fejét és nem tesz mást, csupán ott van veled. A gazdik értik, miről beszélek, akinek soha nem volt ilyen kapcsolata, az nem fogja érteni. Nem is kötelező, ahogy kutyát/macskát/madarat/lovat, vagy bármilyen más állatot tartani sem kötelező. Aki nem vágyik rá, ne tegye. De ne is ítélkezzen, ne akarja összemosni az össze nem tartozó dolgokat, mert azzal nem használ senkinek. Még önmagának sem, mert nem fog attól kielégülni az üresség, amit érez, ha a kutyákat teszi felelőssé azért, mert neki esetleg nem teljes az élete. Akinek nincs gyereke, azért nincs, mert vagy nem akar, vagy már túl van azon a koron, amikor még lehetne. A kutya (cica, stb)nem a gyereket, nem is az unokát pótolja. Valami olyasmit ad, amit senki más nem tud. Nem vesz el senkitől semmit, hanem hozzátesz az élethez, gazdagabbá, szebbé, teljesebbé teszi azt. És bizony aki beszélget a kutyájával, az nem bolondult meg, ugyanis a kutyák értik a gazdit. Amit nem értenek, azt megérzik. Egy hároméves gyerek értelmi szintjén lévő lényről beszélünk, aki érez, szeret, boldog, szomorú, meg tud sértődni – volt tacskóm, tehát tudom -, álmodik, emlékszik, reménykedik és bízik. A gazdiban bízik, az emberben bízik. A kutya társunk évezredek óta, mégpedig semmivel nem pótolható társ. Valamiféle ajándék a sorstól, én legalábbis mindig így gondoltam. Jó lenne megtanulni tőle azt, amit csak ő tud; a másik elfogadását, amikor fenntartások nélkül képes valaki tudomásul venni a másik ember másféle igényeit és életét. A kutya nem ítélkezik. Az embernek sem kellene.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Ordítok Blog

A kutya nem ítélkezik. Az embernek sem kellene

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY