NEHAZUGGY

A legutolsó káder hűségének megvásárlásától a legnagyobb kaliberű disznóságokig

Emelkedett, szuverén, független jó reggelt kívánok mindenkinek! Július 4-e van, ami a tizennégy éve regnáló mimagyar államvezetés által ideológiai és pártpolitikai alapon hol csodálva tisztelt, hol undorodva köpködött Egyesült Államok egyik szövetségi ünnepe, nevezetesen annak az ünnep- és emléknapja, hogy 1776-ban kihirdették a függetlenségi nyilatkozatot, amelyben az USA kinyilvánította függetlenségét Nagy-Britanniától.

Nem fogom kéretlen történelmi témájú leckékbe fullasztani a ma reggelt, mindössze azt jegyezném meg ezzel összefüggésben, hogy most éppen azt a felvonást tartjuk – ugyan nem mi személyesen, hanem a rendeleti szélsőjobboldali, szélsőségesen korrupt Orbán-kormány -, amelyben jellemzően a fejünkön átesve hányjuk az epénket Washington irányába, és tűkön ülve várjuk az elég sok irányból bűnözőgyanúsnak tűnő Donald Trump második eljövetelét. Amire már nem először, cserébe sok mindent feltett a magyarok mindenkitől független és szuverén, teljhatalmú miniszterelnöke. Arra gondoltam, hogy az azért szöget üthetne néhány nagyokos és nagyon okos fejében, hogy VALÓJÁBAN mennyire szuverén, független, autonóm és önmaga ura egy olyan ország kormánya és annak feje, amelyik és aki amellett, hogy nyíltan és kevésbé nyíltan beleavatkozik egy másik ország szuverén választási kampányába, a saját boldogulását másoktól teszi függővé? Mekkora szuverenitása van egy olyan országnak, amelynek kormánya és kormányfője a számtalan valóra nem váltott ígérete fölé hajolva azt lesi, hogy hol mikor kerül hatalomra X meg Y meg Z, mert akkor majd lesz elfogadott költségvetés, akkor majd mi osztjuk az eszünket, akkor majd végre azt csinálunk, amit akarunk?

Az menő lenne és a javunkat szolgálná, ha lenne kritikus tömeg, amelyik képes volna feltenni magának és másoknak is ezeket a kérdéseket. Marhára jó lenne tudni, hogy aki a saját országából egy lepusztuló, leszakadó, riasztóan elszegényedő, gazdaságilag és morálisan is bűzölgő roncstelepet csinált úgy, hogy minden eszköze és lehetősége meglett volna arra – egy lábszagú, lopott fordulattal élve -, hogy naggyá tegye, az miért ragaszkodik ahhoz, hogy Európában is ő fújja a passzátszelet, hogy ő mondja meg a tutit, hogy ő legyen a többség? Amit jelen tudásunk szerint csak úgy érhet el a magyar történelem egyik legkisebb magyarja, ha a hozzá hasonló szélsőségesek vitorlájából fogja ki a szelet. Miközben nagy tisztelettel és érdeklődéssel olvasom azokat a nagyon komoly elemzéseket, amelyek ezzel a témával nagyon komolyan foglalkoznak, és Európa legkisebb formátumú sértettjének Brüsszel elfoglalását célzó szélsőjobbos vergődési esélyeit latolgatják, rájöttem, hogy én se mernék oly nagy tételben fogadni arra (ha rendelkeznék nagyobb tétellel, akkor se), hogy Európa szélsőjobboldali frusztráltjai nem fogják kikaparni egymás szemét, amikor eljutnak a kritikus kérdésig, hogy na és akkor ha már így összefújt minket a szél – mint a Pesti Srácokat a többi propagandaszemét mellé a Mediaworks égisze alatt -, akkor ki legyen a kakas a szemétdombon?

Mert az amúgy tök jól hangzik, amiről a Bloomberg ír, hogy miszerint Le Penék a francia választások után átmehetnek Orbánék készülő EP-frakciójába, de akkor ki lesz a főnök, ha bosszúszomjas kisember eleve azért csinálja ezt az egészet, hogy ő legyen a főnök? Jó, ez legyen az ő meg Marine Le Pen és a többiek baja. Szép világ lenne az, ahol olyanok dönthetnek sok száz millió ember sorsáról, akik nem tekintik embernek a más bőrszínűeket, vallásúakat, vagy éppen kivetetnék az abortuszon átesett nők petefészkét. Márpedig ilyen kiváló emberanyaggal borul össze az EU soros elnöke, aki a jelek szerint mégse törte ki a békét Kijevben tegnapelőtt, pedig a talpnyalói szerint ugye egy nap alatt többet tett a békéért, mint mindenki más két év alatt. Az egészen komolyanvehetetlen tűzszüneti javaslatát nemcsak hozzáértők tartják irreálisnak, képtelenségnek, hanem. Nyilván Volodimir Zelenszkij is elutasította (miután volt annyira jó fej, hogy az Orbánnal közös sajtótájékoztatón nem hozta szóba), a tanácsadója, Mihajlo Podoljak primitívnek nevezte, az amerikai külügy pedig újra elmondta: egyetlen megoldás létezik (ez nem az), nevezetesen hogy Oroszország egyszerűen elhagyja Ukrajna területét.

Tisztában vagyok azzal, hogy nem érdemes fél lábon állnom, amíg ez bekövetkezik, és bármennyire is egyetértek vele, ugyanannyi hatásom van rá, mint Orbán Viktornak a vegán konyha megreformálásával egyidejűleg a világbéke kitörésére. Majd úgyis jön Donald Trump és a hétmérföldes felcsúti haverja óhaja szerint megegyezik Vlagyimiroviccsal, hogy Ukrajnának mekkora területekről kell lemondania a moszkovita imperializmus nagyobb dicsőségére. Trumpista nemzetbiztonsági szakértők legalábbis azt híresztelik, hogy a csörgősipkás pojáca a háttérben már tárgyal erről Putyinnal, hogy Moszkva mekkora részt tarthatna meg a megszállt ukrán területekből (via Politico). Fasza világ lesz, én már látom. Szerintem attól a békétől őrizzen meg minket, aki tud, amely fölött Trump és Putyin bábáskodik, és ja: még azt se lehet mondani, hogy a jelenlegi demokrata adminisztráció nem tett meg mindent azért, hogy ez a közveszélyesen elszabadult, intellektuálisan és morálisan nem túl penge hajóágyú újra a legmagasabb világi hely élére kerüljön.

Ami a belterjes nyomorunkat illeti itt, Illiberáliában, ahol úgy javul a helyzet (például a költségvetés helyzete), hogy minden sokkal szarabb lesz. Sok minden van, amiről szólni kellene, de a gazdája egyik legalázatosabb szolgáját hoznám szóba feltétlenül, a 110 százalékban Orbánt tartalmazó kultúrpápát, a Demeter nevűt, aki a 110 százalékban orbánista mentalitásával tolja fullba a hatalomhoz jutott frusztrált cseléd arroganciáját. Eddig se volt ez másképp, de miután a születésnapjára megkapta a gazdájától ama bizonyos hat kulturális intézmény – a PIM – Nemzeti Múzeum tengelyen – összeolvasztásból létrejövő vízfejű monstrumot, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központot, ez még sokat tud romlani. Ez az összeolvasztás azt is jelenti, hogy ennek a hat intézménynek megszűnik az önállósága, a szerencsétlenség bekövetkezése előtti napon, most vasárnap a PIM mintegy 45 volt és jelenlegi munkatársa mécsesekkel búcsúztatta a korábban 70 évig önálló intézményt. Ezekbe az emberekbe rongyolt bele a főnökük, aki gyászmunkásoknak nevezte őket, és kiemelte azt az egy kollégát, aki annak idején, amikor kitúrták Prőhlét a PIM éléről, hogy a hűséges szolga a helyére ülhessen, azt mondta, hogy nem kér magasabb fizetést mindaddig, amíg más intézményekben sem rendeződnek a bérek. Úgyhogy ha most az a kérdés, hogy a különböző intézményekben dolgozóknak bérkompenzációra lehet szüksége (mivel eltérőek a bérek az egyes intézményekben), akkor az a válasza a nagy pofájú Orbán-cselédnek, hogy „a jelenlegi bértömeg-gazdálkodás azt engedné meg, hogy kevesebbek kapjanak több bért. Az állománygyűlésen világossá tettem, hogy én ezt is hajlandó vagyok bevállalni egy feltétellel: a munkavállalók kollektívája (1600 főállású munkavállalóról van szó) jelölje ki, hogy kit kell elbocsátani”. 

Tehát nem elég, hogy ez a sötét időket idéző központosítás futtában, röptében, konkrét elképzelések nélkül, üres, semmitmondó propaganda  tűzijáték mellett (racionális, takarékos, hatékony és teljesítményelvű rendszer) teljesen átláthatatlanul zajlik, de ez a sötét időket idéző vezetői attitűd a valami. Az Orbán imádatából élő Demeter, aki képtelen kitaposni a rendszer optimális működéséhez szükséges bérvolument a mocskos munka megrendelőiből, előáll azzal, hogy akkor lesz béremelés, ha elbocsátunk embereket, de még ahhoz is puha a pöcse, hogy beleálljon, úgyhogy atyaúristen létére mossa kezeit és egymás ellen hergeli a dolgozókat. Nincs ennél legaljább vezetői magatartás, rothad ez minden irányból. Amikor a saját fizetésüket emelgetik Demeter főnökei, akkor soha nem kell elbocsátani senkit. Amikor propagandára, a politikai ellenfelek lejáratására, a valóság meghajlítására kell milliárdokat elégetni, akkor van pénz. Amikor a haveroknak kell ordas korrupt bizniszeket intézni, amikor a leváltott fideszes polgármesternek kell hathavi jutalmat megszavazni, amikor Mészáros Lőrinc fedőnéven az Orbán-klánnak kell állami segítséggel, milliárdokért cégeket vásárolni a Balkánon (Boszniában cementgyárat, Horvátországban almatermelő céget), akkor van pénz. A legutolsó senkiházi hűségének megvásárlásától a legnagyobb kaliberű gazemberségekig rohadtul van pénz mindenre. De ha véletlenül a kulturális intézmények amúgy is alulfizetett dolgozóinak fizetését kell rendezni, akkor nincs. És még abba se áll bele ez a táskahordozó filozófusból lett frusztrált kultúrjanicsár: túrják ki maguk közül az érintettek azt, aki szerintük már nem kell, mert ennyi a lóvé, nincs több és nem is jár alanyi jogon.

Najó. Nyugodjak meg, mert jobban járok, külön is nagy öröm számomra, hogy volt idő átírni a miniszterek hatáskörét szabályozó rendeletet is, méghozzá nem is akárhogy: Pintér és Tuzson gyengült, Rogán és Nagy Fenyegetőző Márton erősödött, így van ez jól. Ha valaki nem értené esetleg, hogy miért volt fontos, hogy Rogán Bűnöző Antalhoz kerüljön a személyiadat- és lakcímnyilvántartás, annak hagyok egy kis gondolkodási időt. Nem, biztosan nem a 2026-os választásra készülnek, biztosan nem a Kubatov-lista szorul némi sufnituningra.

És végül Marco Rossi szívélyes üzenetét is megkaptam, egyben örömmel látom, hogy míg napokkal ezelőtt még ő maga is arról beszélt, hogy nem élvezte ezt az Eb-t, közben rájött, hogy sokkal jobb stratégia az, ha mégis mások tehetnek a kudarcról, és ha azok szégyellik el magukat, akik kudarcnak tartják a szereplést. Pardon, én nem gondolok semmit erről az egészről. Azt lehet?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább