NEHAZUGGY

Inkább elrettentő ítéletekre lenne szükség

Lázár Gergő | Július 1, Hétfő | 18:53

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,493,455 forint, még hiányzik 1,506,545 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ma egy éve történt az Árpád hídi baleset, ahol a RACE-001-es rendszámú, csaknem 700 lóerősre tuningolt Mercedes sofőrje egy 26 éves, szabályosan közlekedő kerékpáros gázolt halálra.

Mi történt a nagy szavak ellenére egy év alatt:

- Lázár János azonnal új KRESZ-t ígért, de továbbra sem lett ebből semmi egy év alatt, pedig a tervezet réges-rég kész van.
- Karácsony Gergely 45 új traffipaxot ígért, “ha törik, ha szakad”, de egy év alatt ebből sem lett semmi.
- “A sportautó sofőrje ellen egyelőre nem emeltek vádat, és a bíróság döntése értelmében szabadon mozoghat a fővárosban.” – számolt be ma a 24.

Ennyit arról, hogy a nagy közfelháborodást keltő balesetek kellenek ahhoz, hogy bármi változzon. Úgy tűnik, ez sem elég ma Magyarországon.

Ezek Vitézy Dávid szavai, akinek nehéz nem igazat adni. Csakhogy szerint a gond nem pusztán azzal van, hogy nem helyeztek ki trafipaxokat és nem változtatták meg a KRESZ-t, hanem azzal, hogy egyesek úgy gondolják, hogy a közutak száguldozásra vannak. Ilyen balesetek sajnálatos módon minden országban előfordulnak. Noha igaz, hogy van ahol kevesebb, és van ahol több alkalommal. Nagyban függ a társadalom viselkedésétől és a vezetési, közlekedési kultúrától is, amely nálunk nem éppen a legcivilizáltabb. Idehaza mindenki siet valahová, következésképpen egyáltalán nem ritkák a teljesen értelmetlen előzések és általában a gyorshajtás miatti halálos balesetek. A legtöbb esetben pedig nem az elkövető az, aki megfizet a hibájáért, hanem mindenki más. A fenti esetben a gyorshajtónak semmi baja sem lett, mint ahogy annak idején az időközben börtönben életét veszítő gyorshajtó, M. Richárdnak se, aki két ember életét oltotta ki hét évvel ezelőtt, amikor jogosítvány nélkül, a sebességhatárt majdnem háromszorosan túllépve balesetet okozott a Dózsa György úton.

Az is kérdés, hogy egyesek hogyan engedhetnek meg maguknak több tízmilliós autókat? Ráadásul huszonévesen. Arról nem is beszélve, hogy miért kell bárkinek is egy közel 700 lóerős autó a közútra. Ez még a versenypályán is elég komoly autónak számít, nemhogy közúton. De tudom, ezt más országban sem szabályozzák, hiszen csak azért, mert egy közúton közlekedő autó képes akár a 300 km/óra elérésére is, nem biztos, hogy a sofőrje van olyan marha, hogy ezt ki is próbálja. Egyesek viszont vannak ennyire idióták, mert ők versenyezni akarnak, és megmutatni másoknak, hogy ők mennyire nagymenők és mekkora macsók. Mert a legtöbb gyorshajtó – pláne aki utcai versenyeken szokott részt venni – nem éppen a gyengébb nem képviselője. A törvényeken valóban változtatni kellene, de véleményem szerint a bírósági döntésekkel lehetne valóban elijeszteni a versenyezni kívánó hülyegyerekeket, hiszen ha az ilyen esetekért 7-8 év letöltendő börtönbüntetés járna, akkor kétszer is meggondolnák, hogy megéri-e versenyezni közúton.

Persze a probléma ott szokott kezdődni, hogy ezek a hülyegyerekek úgy vannak vele, hogy ők képesek kordában tartani az autót. Az, hogy esetleg mi van, ha egy nem várt tényező közbeszól, már nem is téma. Egy lassabban közlekedő nagymama, egy rossz hírt kapott anyuka, vagy egy, a zebrán átkelni kívánó, a gyors autóktól rettegő gyermek. Versenypályán valóban ki lehet nagyjából számítani a körülményeket, és a technikai hibáktól eltekintve valóban a vezető tudásától függ, hogy milyen gyorsan képes körbeérni egy adott pályán, de egy közút nem versenypálya. Egy közúton bárki közlekedhet, akinek jogosítványa van, emellett pedig a gyalogosokat is figyelembe kell venni, akik magyar szokás szerint akár zebra hiányában is átkelhetnek az úton. Ameddig otthon éltem, ezt sokáig én se nagyon értettem, hiszen ott vannak a zebrák, tessék csak ott átmenni, miközben Spanyolországban akár a piroson is átmehet gyalog az ember, ha egyetlen autós sincs a közelben. De még ha figyelmetlen is valaki és átkel a piroson, akár egy autó előtt is, az meg fog állni és átengedi, hiszen a város területén eleve lassan közlekednek és számítanak arra, hogy a gyalogos bármikor leléphet az útra. Nem mondom, hogy ez egy feltétlenül jó rendszer, de mégis megmutatja, hogy vezetési kultúra és vezetési kultúra között milyen komoly különbségek vannak.

Magyarországon sokszor egy zebrán átkelni is életveszélyes, mivel sokan versenypályának tekintik az utakat, és nekik mindig sietniük kell valahova. Ahhoz viszont, hogy ez megváltozzon, az kellene, hogy mindazokat, akik balesetet okoznak, és ezzel mások életét veszélyeztetik, azok megfizessenek ezért. Természetesen jogi, büntetőjogi értelemben. Mert az tényleg egyszerűen elfogadhatatlan, hogy egy ember életét kioltó gyorshajtó a mai napig lényegében szabadon „garázdálkodhasson” Budapesten. Ez mégis milyen példa a jövőbeni gyorshajtók számára? Mert hogy ez nem fogja őket elrettenteni, az egészen biztos. Hogy Karácsony Gergely, Orbán Viktor vagy Lázár János hibája-e ez, az a kutyát sem érdekli. Nem kellene ebből is politikai kérdést csinálni, hiszen egy ember élete ennél sokkal értékesebb. Változásra van szükség, méghozzá minél előbb.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!