NEHAZUGGY

Az élet olykor kegyetlen

Tamás Róbert | Június 29, Szombat | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,493,455 forint, még hiányzik 1,506,545 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Habár csütörtökön még hosszú-hosszú ülésre készült Orbán Viktor, igen gyorsan meglett a döntés, úgyhogy bőven lehetett még aludni is. Megszavazták az összes jelöltet, pontosabban jelölt-jelöltet, mert az Európai Parlamentben fogják megszavazni – vagy elutasítani – Ursula von der Leyen pozícióját. Ellene egyedül Orbán Viktor szavazott, de az senkit nem érdekelt. Végül majd a parlamentben fog eldőlni, hogy maradhat-e Leyen, vagy új vezető után kell nézni. A hozzáértők szerint ez nem Orbánon, hanem Melonin fog múlni, úgyhogy vele kell majd megállapodni, nem a csúti csodával, aki – ahogy én látom – nem nagyon számíthat semmiféle ajánlatra a szavazatáért cserébe. Közben az a hír járja a lengyel sajtóban, hogy a mi nagy hadvezérünk frakcióalapítási tervei is erősen inognak, mert a lengyel PIS mégsem fogja otthagyni Meloniékat Orbán kedvéért, szóval úgy kell majd összesöprögetni a jobbszélen a hulladékot, hogy összehozzon belőle valamit. Már amennyiben egyáltalán sikerül, de hogy ott sem ő lesz a vezér, az is biztos. Az ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdéséről is megszületett a döntés, nehogy átcsússzon a magyar soros-elnökség idejére, mert akkor annak halogatás lett volna a vége, így erre esély sincsen. A leköszönő – belga – elnökség vezetője, a belga miniszterelnök üzent a mi kis hősünknek, mégpedig azt, hogy ne gondolja, hogy ő lett az unió ura, mert ez nem erről szól. Az élet olykor kegyetlen.

Miközben az Európai Unióban lényegében Orbán Viktor nélkül dőlnek el a dolgok, az Amerikai Egyesült Államokban a két elnökjelölt vitáját élvezhette az ország népe. Ha más nem is, az kiderült a sajtóhírek szerint, hogy ilyen idős korban már mindenki jobban teszi, ha élvezi az életet, unokázik, kertészkedik, szunyókál ebéd után, de semmiképpen nem szerepel már nyilvános vitákban. Pláne, ha szenilis, fáradt, nincs képben, alkalmanként azt sem tudja, hol van és minek, hülyeségeket beszél és ha nem, akkor hazudik. Én mondjuk nem is értem az ottani embereket, miért nem találnak megfelelő korú jelölteket, miért két vénember közül akarnak ők választani, illetve miért őket jelölik a politikai oldalak. Egy kis országot vezetni is óriási feladat, de a világ vezető hatalmát vezetni hihetetlen felelősség, és borzasztóan megterhelő szellemileg is, fizikailag is. Elég, ha elakad a vizelet, vagy megugrik a vérnyomás, máris megvan a baj ebben a korban. Remélem, nem Magyarország jövőjét látjuk, amikor a 91 éves Orbán Viktor akarja legyőzni a 93 éves Gyurcsány Ferencet az ország romjain.

És most nézzük, ki mit hazudott a héten. Pontosabban ne nézzünk mindent, mert akkor még jövő hónapban is ezt az egy hetet elemezgetnénk, ragadjunk ki valamit, ami történetesen húsba vág.

„A magyar gazdaság adottságai méretgazdasági okokból nem teszik lehetővé, hogy a dömpingáruval versenyezzünk, de nem is ez az optimális út számunkra. A hazai cégeknek a mennyiséggel szemben érdemes inkább a jó minőségű, magasabb árú termékek gyártását fókuszba helyezniük” – világított rá a szakértő, aki szerint, ha nem konkrét termékeket, hanem egy általános fogyasztói kosár árát vetjük össze a külföldön jellemző árakkal, akkor

A MAGYARORSZÁGI ÁRSZINT AZ EU ÁTLAGÁT ALULRÓL KÖZELÍTI. (Index)

Ez a mű nem 27 éve jelent meg, hanem most szerdán, tehát bátran nevezhetjük frissnek. Ennél már csak az Eurostat adatai frissebbek az uniós országok 2023-ban érvényes statisztikáival. És nem győzöm elégszer hangsúlyozni, az Eurostat nem Soros kémhadserege, nem valami hazaáruló bagázs, akik hazudnak össze-vissza, hanem az országok statisztikai hivatalainak adatait dolgozzák fel, esetünkben tehát a KSH számaival dolgoznak.

A magyar árszínvonal sokkal magasabb, mint a lengyel és a román, ez az oka annak, hogy a vásárlóerő-paritáson számolt fejlettségi, jóléti mutatók (a nominális különbségek ellenére) össszeértek. Idehaza különösen az élelmiszerek árszintje magas, immár az uniós átlag feletti – derül ki az Eurostat adataiból. (Portfolio)

Ehhez tegyünk hozzá még egy mondatot a cikkből: A 2023-as állapot szerint ugyanis az élelmiszer-árszínvonal az uniós szint 100,9% százaléka. És innen ugorjunk vissza az indexes idézethez, hogy nem baj az annyira, ha drága, de legyen minőségi. Legyen, csakhogy nem az. Még a baromira drága, kézművesnek titulált termékek sem azok. Ettem én már méregdrágán pocsék túrót, ajnározott pékségből drágán vásárolt péksütit csurig töltve etilvanillintől okádatosan keserű ehetetlen krémmel, hogy mérgemben 10 méterről beletaláltam vele a szemetesbe, pedig soha nem voltam kosárlabdázó alkat. Szóval az van, hogy a hazai cégek az elvárás felét már remekül teljesítették, a magasabb árú termék már megy nekik, csak a minőség nem. Igaz ez még azoknak a termékeknek az esetében is, amiket nem előállítani kell, csupán megtermelni. Idejét nem tudom, mikor ettem finom hazai görögdinnyét, ízletes paradicsomot vagy olyan makói hagymát, ami nem rohadt meg belülről már a boltból hazafelé úton. Ha már nyár; minden bodegán ott virít a felirat, hogy kézműves fagylalt. Drágának drága, de a legtöbb annyiban kézműves, amennyiben a valamilyen előregyártott cuccot a másik előregyártott cuccal összeöntögető szaki nem húz kesztyűt a művelet közben. És erre még csak törvény sincs, hogy ne lehessen kiírni hazugságokat, becsapni a vásárlókat.

Nem akarok senkit ezzel idegesíteni, de azért fogok. Mindez nem jöhetne létre az igénytelen magyar vásárlók közreműködése nélkül. Ha képesek lennénk különbséget tenni minőségi és gagyi között, ha nem vásárolnánk meg a méregdrága szarokat csak azért, mert rá van írva, hogy minőségi termék, kézműves, termelői, és ki tudja, mi még, ha elkerülnénk a csaló fagyizókat, ha reklamálnánk, ha nem fizetnénk háromszor annyit egy kifliért csak azért, mert divatos pékségből van, de nem jobb, mint a szintén drága, de még mindig nagyságrendekkel olcsóbb random boltban vásárolt, ha a tökízű dinnyét visszavinnénk a zöldségeshez, aki nem hajlandó lékelni, felezni, negyedelni, mert uniós előírás (ami nem igaz, mindössze kell lenni folyóvíznek, hogy le lehessen mosni a kést), ha a piaci nénikétől nem vennénk meg dupla áron a tescós zsákból előkotort lengyel krumplit, akkor a piac erre reagálna. Árcsökkentéssel, minőségibb kínálattal. De ha nekünk jó a rossz is, akkor minek erőlködjenek. Nem igaz? De.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi hamarosan jövünk vissza az első beszólással, mint mindig.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!