Évezredeken át világos volt ember és állat viszonya. Az ember mint az egyetlen tudattal és lélekkel rendelkező lény, a világot értő és alakítani képes erő, maga alá rendelte az állatvilágot. Tisztelettel bánt a természettel, nem pusztította esztelenül – már csak a saját érdekében sem –, de soha, egyetlen pillanatig sem gondolta, hogy az állat egyenrangú volna vele.
A modern korban, amikor az ember jódolgában nem tud mit csinálni, és saját identitását sem képes már meghatározni, másokkal is így van; felcseréli a feladatokat, az értékeket, összekeveri a jót a rosszal, tévesen értelmezi a teremtett világ védelmét, és benne az ember helyét.
Ungváry Zsolt kegyetlenül keresztény ember természetesen az állatokhoz is ért és ha már így van, akkor a véleményét is elmondja róluk. Elsősorban a kutyákról van mondanivalója, mert ezek az állatok nyilván veszélyeztetik az ember faj fennmaradását. Az persze igaz, hogy a Nyugaton a populáció egyre csökken, de ha szétnézünk a világban, akkor egészen más képet láthatunk, ugyanis a Föld népessége továbbra is növekszik, sőt, ilyen tempóban még soha korábban nem növekedett. Nem hiszem, hogy egyes országok népeit leszámítva valódi probléma lenne a népességgel, hiszen vannak olyan országok, ahol azért születtek korábban sokkal többen, mert nem volt biztos, hogy minden gyermek megéli a felnőttkort, vagy éppen dolgos kezekre volt szükség a családban. Senki sem vállalt azért gyermeket, mert az mennyire jó lesz az ország számára, ezek mind egyéni döntések, amelyeknek semmi közük a politikához.
De térjünk vissza Ungváry kijelentéséhez, miszerint az ember az egyetlen tudattal és lélekkel rendelkező lény. Nos, kezdjük ott, hogy az ember biológiailag egy állat. Minket az különböztet meg az állatvilágtól, hogy képesek vagyunk különböző nyelveken kommunikálni és képesek vagyunk komplex dolgokat előállítani, vagy átgondolni. Ez viszont nem azt jelenti, hogy mindenki más, aki ennél kevesebbre képes, az alárendelt szerepet kénytelen eljátszani. Ezzel az erővel ugyanis egy szellemi fogyatékos kevesebbnek számít csak azért, mert nem képes úgy kifejezni magát? Esetleg egy kómában fekvő ember kevesebbet ér, mert nem rendelkezik azokkal a funkciókkal, amellyel az emberek többsége? Ez veszélyes párhuzam, amelyet szerintem Ungvárynak nem ártott volna végiggondolni. Fogalmunk sincs arról, hogy egy kutya rendelkezik önálló tudattal, vagy sem, mint ahogy arról sem, hogy akár állatnak, akár embernek van-e lelke.
De azt például tudjuk, hogy egyes állatok eltemetik a halottaikat, virrasztanak mellettük, vagy akár még el is siratják őket. Egyes kutyák a gazdáik halála után nem tágítanak az elhunyt sírjától. Sőt, a kutyák még akkor sem eszik meg gazdájuk holttestét, ha egyébként éheznek, hiszen olyan kapcsolat van egy kutya és egy ember között, amely igen ritkán jellemző. Nem mondom, hogy nincsenek olyan helyzetek, amikor egyesek egy kicsit túlmennek bizonyos határokon, de én nem érzem úgy, hogy az ember egy olyan lény lenne, amely azt csinál az állatokkal, amit csak akar. Lehet, hogy egy ember okosabb egy kutyánál, de ez nem azt jelenti, hogy morálisan magasabb szinten van, hiszen az ember ugyanaz, aki elpusztítja a bolygót, saját embertársait kínozza és öli meg, vagy épp olyan döntéseket hoz, amelyek mások életét pecsételi meg. Egy állat két esetben képes az ölésre; önvédelem, vagy éhezés esetében. Persze vannak példák egyedi esetekre, amikor egy csimpánz agyonveri a társát, kvázi meggyilkolja ok nélkül, de ezeket még a tudósok sem nagyon értik.
Véleményem szerint az állatok is megérdemelnek egy élhető világot, ahol nem csak azért élhetnek, hogy nekünk legyen mit enni. Elvégre az állatok már akkor is a természet részét képezték, amikor az ember még nem is létezett. Most nem mennék bele a bibliai csodák világába és abba, hogy Isten együtt teremtett minket az állatokkal, hiszen erre semmiféle valódi bizonyíték nincs. A tudomány mai ismeretei szerint az állatokból alakultunk ki mi is, emberek, tehát a mi őseinket az állatok jelentik, nem pedig valami megfoghatatlan, misztikus dolog. Nem is értem, hogy a keresztény emberek egy jó része miért viselkedik úgy, mintha nekünk jogunk lenne szinte mindenhez egy állattal szemben, hiszen mi magasabb szinten vagyunk. Még az ősidők óta vadászó, gyűjtögető törzsek is megtisztelik az állataikat sőt, egyes helyeken a mai napig szentként néznek fel rájuk, vagy akár isteneknek tekintik őket.
Miközben törvényt hozunk arról, hogy a saját gyermekét bárki büntetlenül megölheti, a kutyájába viszont bele sem rúghat, ne csodálkozzunk, ha összekeverednek az értékek. Ha ember és állat között eltüntetjük a szakadékot, ne csodálkozzunk, ha a sofőr hezitálni fog az eléje kétfelől kiugró gyerek és kutya között, melyik felé rántsa a kormányt.
Senki sem ölheti meg a saját gyermekét büntetlenül, hiszen ez a megállapítás egy hazugság. Vannak olyan esetek, amikor a magzatot elvetetheti az anyuka, de ez is egy bizonyos korig történhet csak meg. Szó sincs arról, hogy egy gyermeket – gyermeknek jogilag csak egy bizonyos idő után hívhatunk valakit – bárki is megölhetne, hiszen az gyilkosságnak számít, amiért súlyos börtönévek járnak. Kutyába viszont sajnálatos módon igenis sokan belerúgnak, amiért semmiféle büntetés nem jár. Magyarországon az álltavédelmi törvények nevetségesek, ezért lényegében úgy kínozhatja mindenki a saját kutyáját, ahogy akarja. A bíróság a legritkább esetben fog kiszabni valódi büntetést bárkire is. Nem kellene tehát hülyeségeket leírni, hiszen semmiféle szerepek sem keveredtek össze, egyszerűen arról van szó, hogy egyes háziállatok közelebb kerültek az emberekhez, amivel véleményem szerint semmi gond sincs.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.