NEHAZUGGY

A kritikus gondolkodás ideje lejárt, úgyhogy aki nem ért velünk egyet, az fogja be a pofáját

Verőfényt és derűt, szép reggelt mindenkinek, aki velünk kezdi a napot! Tagadhatatlanul szép napra virradtunk ma is, nem csak azért, mert már nem kell számolgatni, matekozni, eldőlt az Eb-továbbjutás sorsa, nem is csak azért, mert megint mondhatjuk együtt a csütörtököt, hanem mert általában véve minden nap szép, ha a megfelelő irányból nézzük. Ahogy bármely Coelho mesterbe oltott motivációs guru mondaná: az élet szép, csak a körülmények rondák, de a körülményeken felül lehet emelkedni, és ha nem sikerül, akkor meg lehet kerülni őket. Mint Orbán Viktort Brüsszelben. Majd erről is, vagyis a ma kezdődő két napos, várhatóan konfliktusokkal terhelt EU-csúcsról is mindjárt, amelynek a negatív főszereplője megint vétó- és kávézó világbajnok lesz, de a lényeg, hogy nézzük a jó irányból a néznivalót, és jó lesz.

Bár engem ez nem érintett semmilyen módon, egy fél pillanatra nem kínoztak kétségek a végkifejlettel kapcsolatban, de például az olyan apróságoknak is tudok örülni, mint hogy akik eddig esetleg emiatt tipródtak, aggódtak, azoknak nem kell már fél lábon állva tövig rágniuk a körmüket, hogy lesz, vagy nem lesz megismételt főpolgármester-választás Budapesten. A független magyar igazságszolgáltatás ékköve, a Kúria döntött: nem lesz. Lehet, hogy Karácsony Gergely régi és új polgármester iróniának szánta, hogy természetesen elfogadja a független magyar bíróság döntését, mármint azt, hogy a Kúria elutasította a választás megismétlésével kapcsolatos indítványát, de akárhogy is ironizált, a Fidesz által támogatott ellenfelének, Vitézy Dávidnak abban igaza lehet, hogy van némi rossz íze annak, hogy valaki a saját beadványa elutasítása után a független magyar bíróságot ünnepli. Szerintem az orbánizmus kétharmados fennállásának 15. évében ez elég hülye viccnek tűnik.

Már csak azért is, mert – aktuális, friss meleg információ – ez ugyanaz a független magyar bíróság, amelyik arról is döntött, a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla által hozott döntést felülírva, az elsőfokú döntést helyben hagyva, hogy a Pintér-féle mindenes és belügyminisztériumnak mégsem kell kiadnia azt a 2020-ban készült, majd tíz évre titkosított tanulmányt, amely a teljes magyar egészségügy átalakításáról szól, és amely 270 millió forintjába került a magyar adófizetőknek. Belátom, ez kevesebb, mint az a 817 millió, amit még a csádi katonai misszió bejelentése előtt erre a célra kivett a zsebükből drága jó kormányuk. De legalábbis drága. Szóval ha onnan nézzük, hogy ez az összeg hozzávetőleg annyi pénz, amennyit a Lölő-jelenség tavaly minden áldott tetves napon kevesebb mint 8 óra alatt megkeresett (igen, akkor is, ha zabált, aludt vagy Andinak segédkezett a 90 milliós jótékonykodási szettet összevásárolnia), akkor szavakat se érdemes rá pazarolni. Ugyanakkor viszont itt most kivételesen nem a közpénz nagyságrendje a botrányos, hanem az, hogy ha jól értem, a magyar egészségügyi rendszer átalakításának közpénzből finanszírozott tervei nem a közre tartoznak, az meg pláne hova vezetne, ha esetleg érintettek, szakemberek megismerhetnék a rendőrminisztérium terveit, ha reagálhatnának rá, ha elmondhatnák, hogy mi hülyeség, mi nem, mi fog működni, mi nem, mihez érdemes hozzányúlni, mihez kár. Nem kell mindent a nép orrára kötni, mert nem értenek hozzá, csak összezavarodnának és hibás következtetésekre jutnának, ami akár a választói akaratukat is befolyásolná. (Lásd még: önkényvédelmi vegzálása a sajtónak és a civil szervezeteknek.) Kinek hiányzik a baj, amikor minden irányból ellenségek fenekednek és rárontanak a maffiakormány szuverenitására? Hát ez az.

Nézzük a jó irányból. Már amiatt sem kell fél lábon állva gyötrődni, szenvedni, kétségek közt vergődni, hogy vajon milyen következtetéseket vont le saját magára nézve az ellenzék valaha volt, mostanra enyhén szólva is összezsugorodottnak tűnő legnagyobb pártja, a Demokratikus Koalíció. Az, amelyik azzal kampányolt, hogy akkora csapást mérnek a Fideszre június 9-én, hogy Orbánnak nem lesz más választása, mint előrehozott választásokat tartani. Nos, meg lehet nyugodni: Gyurcsány Ferenc nem hagyja cserben a hazát. Marad. Ha úgy jobban tetszik, folytatja. Ezt kizárólag azoknak a kedvéért említem, akik abban reménykedtek, vagy – éppen ellenkezőleg – attól tartottak, hogy a pártelnök úr most már aztán tényleg megfontolja, hogy tizennégy év egymást érő politikai sikereinek egymásra halmozása után inkább a hobbiszakácskodás felé fordul.

Hogy erre mekkora volt az esély (nulla a köbön), az számomra legkésőbb tegnap reggel, Gyurcsány rendkívüli, drámai kettős bejelentése előtt (Facebook, Index) órákkal kiderült. Rögtön miután elolvastam Gréczy Zsolt Népszavában megjelent több mint tanulságos dolgozatát, amelyben páros lábbal szállt bele Lendvai Ildikóba, aki három napja ennek a lapnak nyilatkozva mondta, hogy az MSZP és a többi párt erejében sem hisznek a szavazók, ezért kell a baloldali emberek számára új kereteket, új szervezetet, új vezetőket kínálni, és bár Gyurcsány Ferenc tehetségét nem vitatja, elvárhatónak tartaná, hogy a DK elnöke levonja a választás tanulságait. Lényegében erről beszélt a Telexnek is: szerinte a baloldal jövője múlik azon, hogy Gyurcsány Ferenc marad-e a DK élén. Azzal érvelt, hogy június 9-e egyik tanulsága, hogy szükség van egy új baloldali mozgalomra, ám nem a mostani pártok vezetésével. Azt is mondta, hogy Gyurcsány Ferencnek talán a legnehezebb ezt belátnia, mert nélküle könnyen megszűnhet a DK, hiszen a szavazói érzelmileg is kötődnek hozzá, vagyis lehet, hogy a visszalépése veszélyezteti a DK jövőjét, viszont a baloldalét biztosan, ha marad. Ez egy vélemény, Gyurcsány egykori párttársának kulturált, és valóban vitathatatlanul kritikus véleménye, amire – ahogy a Fideszben is sokszor láttuk/látjuk – először nem az érintett, hanem valamelyik elvtársa sértődött meg. Gréczy egy szerintem méltatlanul színvonaltalan fröcsögést adott elő arról, hogy nem Gyurcsány Ferenc, hanem Lendvai Ildikó ideje járt le, aki még a zsidózó, buzizó MZP támogatásáért sem kért bocsánatot, és más ügyekben is súlyos felelősség terheli. Vagyis ne arról beszéljünk, hogy mi az állítás a jelenre vonatkozóan, hanem személyében támadjuk a kritikust azért, amit évtizedekkel ezelőtt művelt.

Kívülről ismerjük, tizennégy éve hallgatjuk, hogy mi volt akkor, amikor Gyurcsány volt. Minden, a Fideszt és Orbánt érintő kritikára az a válasz másfél évtizede, hogy bezzeg Gyurcsány. Én már nem akarom megvédeni Gyurcsányt a Fidesztől, és amellett érvelni, hogy Gyurcsány lassan 20 éve nincs a hatalom közelében, be kéne fejezni a gyurcsányozást. Elég volt. Ez a fajta kirohanás, meg az is, amit a Rónai Egonnal készült interjúban előadott az elnök úr, pontosan ugyanarra a kaptafára van húzva, mint a Fidesz propagandája. Arról pofázni Gréczy Zsoltként, hogy mi történt az MSZP-vel 10 vagy 20 éve, hogy Lendvai Ildikónak melyek a 10 vagy 20 évvel ezelőtti bűnei, és mit mondott arról az MZP-ről, aki elvileg a DK-t is tartalmazó ellenzéki összefogás miniszterelnök-jelöltje volt, miközben Lendvai Ildikó nem aktív politikus, nem tölt be politikai pozíciót, nem is pályázik ilyen pozícióra, a Fidesz működésének legalját idézi. És ennek semmi köze a slim-fit Orbánhoz. A világon semmi köze nincs. Ahhoz van köze, hogy egy büdös érv nem hangzik el Lendvai kritikájával kapcsolatban, aki nem mellesleg minden megszólalásában a baloldalt nem temeti, hanem a megújítása szükségessége mellett kardoskodik. Azt mondani, hogy a kritikus gondolkodás ideje lejárt és mindenki kussoljon, aki nem magasztalási, hanem kritikai célzattal veszi a szájára Ferenc nevét, azt sugallni, hogy  a kritika és az önkritika ideje lejárt, és aki nem ért velünk egyet, az fogja be a pofáját, mert Gyurcsánynak tökmindegy, hogy hányan szavaznak rá, neki igaza van, a Fidesz mélysége. És ebből volt nagyon elég. Ha a slim-fit Orbán (Gyurcsány szóhasználata) ugyanerre a vonalra áll rá, akkor belőle is elég lesz.

Hogy a ma kezdődő brüsszeli csúcsról akartam szólni? Hát nem sikerült, elnézést, kicsit elragadtattam magam, de pótolni fogom. Merthogy miközben Orbán kormánya éppen megakadályozta, hogy az EU közös nyilatkozatban ítélje el az oroszok lépését, amivel 81 európai médiumot tiltottak be, köztük a 444.hu-t is (hazaárulás-kutatóknak kiváló téma), a slim-fit Orbán után egy nappal a DK saját bizonyítványát magyarázó elnöke is a független médiát gyepálta a pártja választási kudarcainak okait és körülményeiről szóló elemzésében. Az „ellenzéket romboló” médiáról beszélt, amely tevékenységével valójában „támogatja az Orbán-rendszert”. Gyurcsány szerint a sajtó úgy tesz, mintha az ellenzék szabadon betölthetné a funkcióját, és kvázi kiakadt azon, hogy a kormánytól független sajtó meghatározó médiumai és elemzők, hírmagyarázók úgy kérik számon az ellenzéket, mintha parlamentáris demokráciában lennénk, és valóságos jogokkal, lehetőségekkel rendelkezne az ellenzék. Hát nem tudom, ki tesz úgy, mintha ez egy parlamentáris demokrácia lenne (aki tizennégy éve a parlamentben interpellálja Orbánt, és eltűri, hogy beletörölje a lábát, az hogy tesz?), de hogy az oroszok betiltanak egy magyar portált, és erről egy kibaszott szót nem ejt a baloldal egyetlen és leghitelesebb vezetője, hanem ő is a megmaradt független médiát okolja a pártja katasztrofális választási szerepléséért? Letaglózó és elkeserítő, de folytassák csak. Mi is folytatódunk. Ameddig lehet. Akár tetszik, akár nem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább