NEHAZUGGY

Legyen luxus opció is, de ne csak ez jelenthesse a minőséget

Lázár Gergő | Június 25, Kedd | 19:52

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,493,455 forint, még hiányzik 1,506,545 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Most éppen arról szól egy pár cikk idehaza, hogy egyes helyeken 2100 forintot is elkérnek egy croissantért, ami elfogadhatatlan. Ezt sokan luxusnak tekintik, amivel egyébként egyet is tudok érteni. Akinek ugyanis a mai körülmények között van 2100 forintja egyetlen croissantra – legyen is az akármilyen -, annak nem kell hó végén számolgatnia, hogy mennyi pénze maradt a rezsi befizetésére. És ezzel mi a gond? Semmi, örüljön az, aki megteheti, hogy ennyiért vásárol ilyen luxusterméket és úgy vélem, hogy nem rossz az, ha vannak ilyen opciók is. A probléma véleményem szerint ott kezdődik, hogy egyesek úgy viselkednek, mintha valami csak attól lehetne minőségi, hogy ötször annyit fizetünk érte. Egyesek úgy vélik, csupán az árak emelésével lehet elfogadható péksüteményeket létrehozni. Nos, ez véleményem szerint hazugság, itt inkább arról van szó, hogy sokan lusták és bele sem adják azt a munkát, amire egy ilyen édes, vagy sós falatnak szüksége van.

Spanyolországban – Andalúziában pedig pláne – a péksütemények véleményem szerint borzalmasak. Itt a kutyát nem érdekli, hogy mennyire köze sincs egy napolitanának – ez lényegében a francia pan de chocolatnak felel meg – a valósághoz, hiszen azt a pékséget szokták meg, ott akkor is jók a péksütemények, ha egyébként rosszak. Ugyanez igaz a kenyérre is, amelyet a spanyolok szinte minden étkezés alkalmával fogyasztják, de mégis itt a déli féltekén ennek a minősége távol áll a jótól. Fönt északon, a francia határhoz közel persze lehet kapni jó minőségű, finom kenyeret és péksüteményeket, de ahogy egyre délebbre halad az ember, úgy szembesül azzal, hogy mennyire nem érdekli egyes területeken az embereket a minőség. Mert amikor valaki elutazik Franciaországba, akkor szembesül csak azzal igazán, hogy mekkora különbség van baguette és baguette, valamint croissant és croisstant között. Csak azért, mert látszólag hasonlítanak egymásra, még nem jelenti, hogy egyébként is ugyanazt a szintet képviselik.

Igen ám, de sok ember számára egyfajta magyarázat lehet az, hogy azért nem csinálnak olcsóbban elfogadható minőségű pékárut, mert egyszerűen nem éri meg. Nyilván az ember ne 200 forintért akarjon péksütit vásárolni, hiszen annyiért csak ócska minőség állítható elő, de nehogy már meg lehessen magyarázni mindenféle áremelkedést. Persze a piac a vásárlók igényei és pénztárcája szerint változik, ezért nem lehet senkit sem felelősségre vonni azért, mert ilyen magas árakat kér el egy pékáruért, de akkor is úgy érzem, hogy egy kicsit elszállt egyesekkel a ló. Igenis lehet minőségit gyártani elfogadható áron is, de ahhoz az kell, hogy az ember mindent beleadjon abba amit csinál és első sorban – legalábbis nem a kezdetekkor – ne ebből akarjon meggazdagodni. Persze legyen elegendő bevétele ahhoz, hogy normálisan meg tudjon élni, de ne a vásárlókat kopassza meg ennek érdekében.

Ezzel kapcsolatosan egy másik történet jutott eszembe, amelynek középpontjában a tapas, vagyis a spanyol étkezési kultúra áll. Mint az köztudott – helyben legalábbis – Granadában ingyen jár a tapas, vagyis egy tál étel a megrendelt ital mellé. Más helyen – a legtöbb helyen – ezért fizetni kell külön, noha az is igaz, hogy máshol nem 3 euróba kerül egy üveg sör, hanem egy kicsivel kevesebbe. Nos, megnyílt egy új hely, ahol jól láthatóan komolyabban előkészített tapasokat csinálnak. Igen ám, de az ár a korábbi 2,50-3 euró helyett már 3,50, amely sokak szerint elfogadhatatlan. Ez már csak azért is igaz, mert elmondásuk szerint ha ilyen árakkal is ugyanúgy járunk erre a helyre, akkor úgy érezhetik a bár tulajdonosai, hogy ennyit is elkérhetnek minden gond nélkül. Ez hova vezethet a jövőben? Jövőre 4 euró, aztán 4,50 és így tovább, hogy a végén eljussunk oda, hogy lassan, de biztosan drágább legyen egy „ingyen” tapas Granadában, mint egy külön megvett Sevillában.

Én nem vagyok az ellen, hogy egyes helyek megpróbálkozzanak valami mással és ezért esetlegesen többet is elkérhessenek, de nem akarom azt, hogy emiatt a többség azt higgye, hogy a minőséghez sokkal magasabb árakra van szükség. Persze vannak olyan termékek, ahol ez pontosan igaz, de egy péksütemény előállítása pont nem ilyen, hiszen ahhoz leginkább igényesség és kitartás kell. Nyilván kell megfelelő liszt, élesztő és mi egymás, de ezek kvázi filléres termékek. Még ha az áram árának emelkedését is beleszámoljuk, akkor is sokszor megmagyarázhatatlanul nagyot emeltek egyes helyeken. Értem én, hogy most mindenkinek nehéz, de az áremelkedés mindenkit érint, ahogy az előállítót, úgy a vásárlót is. Persze az jó dolog, ha arra ösztönzi a pékeket ez az áremelkedés, hogy végre minőségit állítsanak elő, de komolyan ez az egyetlen fontos tényező? Ha nem kérhetnek el többet egy péksüteményért – 2-3-szor annyit mint mások -, akkor nem is akarnak minőségit előállítani? Véleményem szerint ez leginkább a fejekben dől el, nem pedig a pénztáraknál.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!