November 16,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

Ordítok Blog


Irányított evolúció

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,493,455 forint, még hiányzik 1,506,545 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mostanában nehezen alszom el. Talán a meleg az oka, talán az, hogy nehéz kikapcsolni az agyamat, pörög akkor is, amikor inkább pihennie kellene. Esténként szeretek filmet nézni. Az olvasás nem segít, hiszen akkor arra figyelek, még egy érdekes film sem jó, mert az leköti ugyan a figyelmemet, de elaludni nem tudok, úgyhogy olyan műsorokat szoktam nézni, melyek nem bosszantanak fel – ahogy mondjuk egy valósághow-szerű agyhalál feldühítene -, és el tudok bóbiskolni különösebb gond nélkül. A természetfilmek, főzős műsorok bizonyultak a legmegfelelőbbnek erre a célra. Most éppen a földi élet kialakulásáról nézek egy sorozatot – vagy nyolcadszor, mivel mindig belealszom -, és már tudom, hogy jelenleg az eddig kialakult életformák mindössze egyetlen százaléka lakja a bolygót. A többi létformát elpusztította a Föld, vagy egy váratlanul becsapódó meteor. Az emberiség igen büszke magára és hisszük, hogy mi vagyunk a teremtés koronái, miközben minden más faj nagyságrendekkel tovább élt ezen a sártekén, mint mióta valamelyik ősünk lemászott a fáról.

Úgy történt, hogy amikor egy létforma ideje lejárt, akkor azok kipusztultak, átadták a helyüket a következő evolúciós próbálkozásnak. Azt hiszem, az emberiség sorsa is ez lesz majd, de most még talán nem tartunk ott. Szívós faj a miénk, de ezen belül is vannak az átlagnál is szívósabbak. Például a magyar politikusok. Megvénülnek – nem az életkorral mérem a vénülést, hanem a mentális kiégéssel -, de képtelenek átadni a helyüket náluk ifjabb, potensebb, alkalmasabb utódoknak. Ezt figyelhetjük meg kicsiben a honi politikában, mintha nagyítóval vizsgálnánk egy hangyabolyt. Normális országokban szokás egy idő után kivonulni a politikából. Olyankor a volt politikusok visszatérnek a civil foglalkozásukhoz, vagy találnak valami más szakmát, esetleg egyetemen tanítanak, könyvet írnak, előadásokat tartanak és élik az életüket. Nálunk az a divat, hogy aki egyszer bekerült a politikába, és politikusként keresi a kenyerét, attól nem nagyon lehet többé szabadulni, élete végéig a közpénzt csapolja. Akkor is, amikor már több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. És semmi nem tudja őket rávenni arra, hogy változtassanak.

Igaz, sok honi politikából élőnek nincs is hová visszatérni, mert soha nem dolgozott civil szakmában. Gyurcsány Ferenc dolgozott ugyan a politikai karrierje előtt, és bőven meg tudna élni a vállalkozásából – vagy vállalkozásaiból, fene tudja, milyen érdekeltségei vannak -, de nem hajlandó visszavonulni. Öregszik, fárad, nem néz ki jól, nem tűnik boldognak, de akkor sem képes elengedni a pártját, ami egyesek szerint nélküle megszűnne létezni, mások szerint csak akkor tudna túlélni és újraépülni, ha Gyurcsány kiszállna belőle. De nem fog, mert ő építette, az övé, szüksége van erre a tudatra. Vagy ott van az MSZP, bár náluk hamarosan meg fog oldódni a dolog, mert gyakorlatilag a parlamenti választás ki fogja őket szórni, más apró pártokkal egyetemben. És persze itt van a Fidesz Orbán Viktorral. A helyzet pontosan ugyanaz, mint Gyurcsánnyal és a DK-val. Azzal a különbséggel, hogy Orbánnak még szakmája sincs, egész életében a politikából élt, bár már annyit zsákmányolt, hogy generációkra elég a pereputtynak. Nála ugye más a helyzet, még ha akarna, akkor sem vonulhatna vissza, mert akkor vállalnia kellene a felelősséget, amit nem fog megtenni. Önként legalábbis egészen biztosan nem. Hovatovább olyan ez az ország, mintha a Jurassic Park egy különösen elcseszett részét próbálná itt megrendezni egy kókler. Csak ameddig egy filmet a befektetők fizetnek – kivéve persze a honi zsenik, természetesen csak a neres zsenik filmjeit, amiket mi fizetünk közpénzből, hogy utána vehessünk rá jegyet a pénzünkből -, aztán attól függően, hogy jó lett-e a film, a közönség dönti majd el, hogy vesz rá jegyet, vagy nem, ezt a filmet már alapvetően is mi finanszírozzuk.

Nálunk nem az megy politikusnak, aki már elég okos, elég tapasztalt, aki hasznos munkát tud és akar végezni a közösség érdekében. Ó, dehogy! Nálunk már sok fiatal eleve politikai pályára készül. Annak megfelelően alakítják a kapcsolataikat, törtetnek, szopnak, nyalnak, gombot varrnak (Hofi örök), már az egyetemi éveik alatt azért küzdenek, hogy felfigyeljen rájuk valaki, aki be tudja őket vinni a megfelelő körökbe, ahonnan aztán majd később ki tudnak törni, feljebb tudják könyökölni magukat egészen addig, ameddig csak feltétlen szervilizmussal, ravaszsággal, könyököléssel és taposással lehetséges. A fő cél persze az, hogy Orbán Viktor vessen rájuk egy pillantást és beemelje a királyi udvarba, de ez nem jöhet össze mindenkinek, ám rengeteg politikai poszt van az országban. Nagyságrendekkel több, mint bármely más országban. Igazából még annál is több, amennyi a kommunizmus meddő építgetése idején volt, amikor a települések élére, a hivatalokba, TSZ-ekbe, különféle állami cégekbe csak megbízható elvtársak kerülhettek. Ma már az iskolák, kórházak, sportklubok, gazdasági ágak, a média, minden pártirányítás alatt működik, a feltörekvő ifjak ezekre hajtanak.

Az egykor volt ifjak pedig nem engedik el a széket, zsákmányt, karriert. Mindegy, hogy kormányon, vagy éppen ellenzékben, de kapaszkodnak, mert mindegy, milyen nagy, vagy éppen apró hatalom van a kezükben, de képtelenek azt elengedni, nem tudnak, nem is akarnak integrálódni a civil életbe. Mert ők politikusok. Holott nem azok. A legtöbb eleve is alkalmatlan volt, mert nem értette meg sohasem, hogy nem uralkodni, hanem szolgálni kellene. Nem csak a politika legfelső körei romlottak és fertőzöttek, hanem az egész. Úgy, ahogy van. Ezért van az, hogy ha szeretnénk, hogy ez egy normális, demokratikus ország lehessen egyszer majd, a távoli jövőben, akkor le kell váltani a teljes garnitúrát. Kormányon, ellenzékben, fent, lent, kicsit, nagyot. Mindenkit. Ez persze nem annyira bonyolult, mint ahogy elsőre tűnik. Miután minden és mindenki összefügg mindennel és mindenkivel, egyszerűen fel lehet csavarni, mint egy szőnyeget. Ha Orbán bukik, mindenki vele fog bukni. A – többnyire jelentéktelen – miniszterei, Polt Péter, Matolcsy, Rogán, Lázár, Pintér és a többiek – persze Mészáros és a többi stróman is -, ők viszik magukkal az embereiket, akiket a választópolgárok ismernek, tudnak a disznóságaikról, de jelenleg tehetetlenek ellenük. Ha modern, normális világot akarunk, el kell zavarni, kerítés mögé kell zárni a dínókat, hogy az evolúció működni tudjon, és a természet visszafoglalhassa az őt megillető helyet, hogy sokszínű, gazdag és mindenki számára megfelelő élet alakulhasson ki végre ezen a rántotthúsalakú kis földdarabon.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.