A tavaly nyári állapotokhoz képest nem sokat változott az állam pénzügyi helyzete, még mindig ugyanabban a kettős szorításban szenved az államháztartás. Az éves hiánycélt most még hamarabb sikerült elérni (március-április), mint tavaly, ráadásul a kampányra is rengeteget kellett költeni. Az államnak több adóbevételre lenne szüksége, de köztudott, hogy az adóemelések és a megszorítások a baloldali kormányokra jellemzőek, az Orbán rezsim legfeljebb nemmegszorításokkal kalkulál. Kíváncsian várom az újabbakat. Ugyanakkor adókat kellene csökkenteni ahhoz, hogy fel tudják pörgetni a fogyasztást, mert az Áfa bevételek messze elmaradnak a várttól, ugyanakkor pont emiatt nem ártana csökkenteni az Áfát, amit a kormány végleg nem engedhet meg most magának. Ennek ellenére azért gondolják, hogy megengedhetnek maguknak most éppen repülőtér vásárlást, korábban Vodafone vásárlást, mert az ország könyvelője csak azt nézi, hogy ugyan kimegy pénz a költségvetésből az egyik oldalon, de a másik oldalon ez a GDP emelkedéséhez járul hozzá, szóval nincs gond, minden OK. Ugyan a minimál béreket megemelték, de ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel a fogyasztás csak kis mértékben emelkedett, azt is inkább átmenetinek lehet tekinteni, hiszen az infláció csökkenése megtorpant, és ismét emelkedni kezdett (ez jól látszik a forint árfolyamán). Ehhez jön még a jegybank óriási hiánya, amit az unortodox csávó középtávon képzel rendezni, amihez többek között folytatni kellene a jegybanki alapkamat csökkentését, csakhogy a forint gyengülése és az infláció újbóli emelkedése pont az ellenkező irányba hat. Emiatt végül csak 25 bázispontos csökkenést jelentettek be (a várt 50 helyett, ami már önmagában jelzés értékű). Logikus lett volna ha ilyen körülmények között nem csökkentik tovább, de az meg a nemzetközi befektetői bizalom további csökkenését jelentené. Szóval nem csak a költségvetés, hanem a jegybank is kényszerpályán mozog.
Erre jön aztán a mi gazadaságfejlesztési miniszterünk, nem Nagy Sándor, nem Nagy Károly, nem is Nagy Lajos, hanem Nagy Márton, aki lehet, hogy Navracsics Most Már Biztosan Mindjárt Jön A Pénz Tibortól tanult, hiszen féléve azt halljuk tőle, hogy most aztán beindítja és növekedési pályára állítja a magyar gazdaságot, de csak nem úgy alakulnak a számok, és aki éppen azon hőbörög, hogy micsoda alávaló csúsztatás az, hogy Magyarország a legszegényebb ország az unióban. Ez a jóllakott óvodás arra az egyszerű amerikaira emlékeztet, aki még hisz az amerikai álomban, és azt hiszi, hogy ha elolvas egy-két hogyan-legyünk-sikeresek könyvet, illetve személyiségfejlesztő tréningekre jár, ahol azt tanulja meg, hogy ha sokszor elmondja magának a tükör előtt, hogy ő milyen sikeres vagy hogy dübörög a gazdaság, akkor az valósággá válik. Valahol a szivárványon túl biztosan. Egyelőre a legörömtelibb hír az, hogy a hitelminősítő intézetek nem változtattak az ajánlási kategóriájukon, hanem megmaradhattunk a befektetésre ajánlott kategória alján. Hurrá! Micsoda siker hölgyeim és uraim! Sikerült nem belecsúsznunk a bóvli kategóriába. Neked is külön köszönet Mártonka! Ráadásul, meg is spórolhattam volna a lakosság fogyasztásával kapcsolatos gondolataimat, hiszen Mártonka megmondta, hogy azért nem emelkedik a fogyasztás, mert a magyar ember okos és előrelátó, ezért ebben a háborús helyzetben inkább megtakarít, ahelyett hogy költene. Ezen fellelkesülve elhatároztam, hogy én is elkezdek megtakarítani, és már be is dobtam a malacperselybe egy százast. Nyaralni nem fogok, szóval júliusban lehet, hogy akár 2 százast is be tudok majd dobni. Még nem tudom mire fogom használni a megtakarított pénzem, ötleteim vannak, talán majd befektetem, de elhatároztam, hogy mostantól bátor leszek, keményen fogok dolgozni, merek nagyot álmodni, és majd jövő nyáron talán én is veszek egy luxusjachtot. Vagy két lángost, ha lejutok a Balatonra.
A gazdasági és pénzügyi sikersztorik után evezzünk át a politikai sikersztorikra. A tervek szerint Orbán Viktor már pont egyesítette volna az európai jobboldalt, de az utolsó pillanatban bekavartak ezek a szemét magyarellenes román szélsőségesek. Ugye, nem véletlenül utáljuk már régóta a románokat. De legalább azt elértük, hogy vége a színjátéknak. Az ECR-ről lerántottuk a leplet, és kiderült, hogy valójában ők is csak háborúpártiak, vagyis nyilván titokban baloldaliak is. A siker mégse marad el, mert azért a nagy egyesülés így is, úgy is megtörténik, mivel a KDNP kilép a Néppártból, amivel máris jelentősen meggyengítették a háborúpártiakat, és csatlakozik a Fideszhez. Ki állhatna ezek után ellen nekünk? Ezt a fényes sikert még a magyar válogatott vártnál gyengébb szereplése sem tudja beárnyékolni.
A belpolitikai történések is érdekes dolgokat hoznak felszínre. Budapest első számú jófiúja, akiről most már azt is tudjuk, hogy egy kemény és vagány politikus, elkezdett kombinálni és helyezkedni, most épp a TISZA pártnak próbálja árulni magát, illetve a kutyapártot fűzi, elképzelése szerint rájuk támaszkodva próbál majd többséghez jutni a fővárosi közgyűlésben. Nem tudom ez mennyire fog neki összejönni, főleg mert még ott van pár emberrel Vitézy is, de ennek kétségtelenül az lenne a legszebb része, hogy a Fidesz és a DK egymás mellé szorulva lenne az ellenzéke. A végére akár mindenki a helyére is kerülhet, Fidesz, DK: a két jó barát és harcostárs.
Jut eszembe, Gyurcsány ismét hitet tett a demokrácia mellett, hiszen nem mondott le, de azt nyilatkozta, hogy a DK vezetőségével közösen eldöntik, hogy mit is kéne csinálnia, meg hogy akkor mi legyen a továbbiakban. Én meg innen azt üzenem, hogy: Tarts ki, Feri! Ha már 2006-ban, de legkésőbb 2009-ben nem tudtál visszavonulni a politikától, akkor most már minek.
Magyar Péter Orbánnal ellentétben berobbant az Unióba (is), a Néppárt pedig tárt karokkal fogadta. Ez azt is jelenti, hogy vagy megtalálta azt az embert vagy embereket, akikre rá tudja bízni a TISZA párt megszervezését és a kormányzásra való felkészülését, vagy úgy gondolja, hogy ő majd félkézzel ellátja az uniós munkát és magyarországi pártszervezést is. Kicsit Orbánra emlékeztet, amikor ő is félkézzel vitte le a tatamira a covid-járványt, aztán meg az inflációt is. Persze lehet, hogy azt gondolja, hogy most már bármit megtehet, mert az emberek így is, úgy is rászavaznak majd Orbán ellenében, és könnyen lehet, hogy igaza van. Továbbra is hajrá! Majd amikor kormányra kerül, akkor kell emlékeznünk azokra a hajmeresztő és a rogáni módszerekre hajazó dolgaira, amikor például leorbánhívőzi azokat a szavazóit, akik a sugalmazása ellenére sem értettek egyet azzal, hogy átvegye az uniós mandátumát és nemmel szavaztak. De hát fő a demokrácia. Remélem majd azt is megszavaztatja, hogy az uniós parlament menzáján az A vagy a B menüt rendelje meg.
Szóval Magyarország és a kormány jól teljesít. Egyik oldalon a költségvetési- és pénzügyi válság kezelésének a kudarca, másik oldalon az uniós tervek teljes kudarca, miközben a kedvenc ellenzékük és hivatkozási alapjuk eljelentéktelenedett, de viszont a saját kutyájuk kölke könnyedén vette az első akadályokat és úgy néz ki sikeresen egyesíti a szavazókat a rezsim ellenében. Hogy fog Orbán ebből kijönni? Persze lehet, hogy még mindig tud meglepetéseket okozni, de inkább úgy tűnik, hogy beszorult a saját várába. Tulajdonképpen két dologban reménykedhet, az egyik az, hogy az ő nagy barátja végre legyőzi Ukrajnát, és hátha a szolgálatai jutalmául megszerezheti Kárpátalját, a másik pedig Trump győzelme, ami majd mindent megváltoztathat. Ne csüggedj Viktor, a végső győzelem már nagyon közel van! 1945 tavaszán a Berlini óvóhelyeken is ezzel biztatták egymást a nácik.
CHF.Scarface
Ui: Azt hiszem, az Orbán rezsim jelenét és közeljövőjét a legjobban leíró kulcsmondat, az ihletett Deutsch Tamás szájából pottyant ki: „Én kész vagyok!”
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.