NEHAZUGGY

Nem erről volt szó, helló!

Elfáradtak a fiúk. Két meccs az sok a csoportkörben, ezt azért nem árt figyelembe vennie a sok károgónak, főleg úgy, hogy ezek azért komoly csapatok ám.

Ráadásul a bíró is geci volt, mindenki láthatta, hogy végig ellenünk fújt, a Rossi is megmondta és neki mindig igaza van.

A rózsaszín mezes németek, akik Ilkay Gündogan és Jamal Musiala góljaival nyertek… hát ki akarna ilyen németekkel együtt élni? Bevándorló törökök, kebab zabáló népség!

Kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci. Bár kérdés, hogy akkor a hozzávetőlegesen ezer milliárd az minek számít? Komolyan kérdezem. Mennyit kell még várnunk nekünk, adót fizető földi halandóknak? Körülbelül ugyanannyit, mint amennyi ahhoz kell, hogy utolérjük Ausztriát? Mi mikor leszünk ott a legjobb nyolcban? Körülbelül hány év? 

Nem győzzük hangsúlyozni, mennyire örülünk, hogy a kedves vezetőnek és a kollégiumi lábszagtársainak és az egész NER-nek ez a kedvenc sportága (én is a kedvelem a futballt a jóízlés határain belül), és ezzel tudják felfokozott ideg- és izgalmi állapotba hozni saját magukat és a híveket, de azért időről időre eszembe jut, hogy ez így egy kicsit túl költséges hobbi, nem? Nem. Mert Júdásnak ez a fejlövése, ez a fixa ideája, ráadásul a korrupciós hajlamokat is maximálisan ki lehetett elégíteni a stadionépítés és a tao-támogatások Mekkájában, ahol a Mészáros-féléken keresztül túlárazott beton Colosseumokat építettek számolatlanul. Saját szórakozásra és kielégülésre. Ez a stuttgarti stadion díszpáholyáról jutott eszembe, amelyik szimplán a lelátón helyezkedett el, bezzeg nálunk a Groupamában vagy a Puskásban… De Lölő külföldi stadionjában és persze az 1800 fős felcsúti stadionban is jacuzzi és moziszoba dukál a VIP-páholyban. Az igen, nem mint holmi döglődő nyugati migránstelep ócska, elavult arénájában. Csoda, hogy a kicsi végig tudta ülni a félidőt, és nem kellett kimennie kis- vagy nagydologra, és szotyi nélkül kellett végignéznie, ahogy az állítólag nemlétező Németország, gyanús hátterű játékosokból álló nemzeti tizenegye megcumiztat minket a gyepen. Ha nem megint hatalmas arccal, hatalmas mellénnyel, duzzadó önbizalommal és minden egészséges önkritikát nélkülözve rongyoltak volna neki ennek az Eb-nek, nem jutott volna eszembe a tavaly őszi ígéret: 

„Elsősorban szeretnék iszonyatosan nagy köszönetet mondani a csapatnak azért munkáért, amit beletettek. Hatalmas tapsot megérdemelnek a munkáért és az alázatért. Nem elfeledve a szövetségi kapitányt, és az egész stábot a szertárostól a fizioterapeutáig. Most itt éppen hatvanötezer embernek, de mellettük minden magyarnak, akiktől hatalmas szurkolást kapunk, mindig ott álltok mögöttünk. Egyet megígérhetek a csapat nevében: ez csak a kezdet, jövő nyáron olyat csinálunk, ami felejthetetlen lesz.„

Ezt Szoboszlai Dominik nyilatkozta, 2023. novemberében, miután az Európa-bajnoki selejtezők G csoportjában a magyar válogatott 3-1-re legyőzte a montenegrói csapatot a Puskás Arénában, és kijutott az Európa-bajnokságra. Idén nyáron, két nappal ezelőtt, a németek ellen elveszített csoportmérkőzés után már ezt mondta a közmédia riporterének:

„(…) mi se így gondoltuk, hogy ez így lesz. Nehogy azt gondolja bárki, hogy nem győzni jöttünk ide, nem továbbjutni jöttünk ide. De azért fel kell mérni az erőviszonyokat”

– ezzel arra utalt a csapatkapitány, hogy milyen csoportba kerültek, milyen csapatokkal, játékosokkal kell játsszanak. „(…) reálisnak kell maradnunk, lehet ez volt a probléma alapból az egész sztorival, hogy nem reálisan gondolkoztunk, és túl nagy elvárásokat raktunk magunk elé” – mondta Szoboszlai, aki azt is hozzátette, hogy mindig is próbálta a csapatot lecsillapítani, hogy „gyerekek, azért magyarok vagyunk”, és rohadt jó, hogy 16 mérkőzés van egy vereséggel a hátuk mögött, de azért gondolják végig, hogy Svájccal játszanak vagy a németekkel. És akkor a skótokkal még nem is játszottak, de ők se egy gyenge csapat. 

Megmondom őszintén, nem nagyon értem. Se a tavaly őszi magabiztossághoz képest, se ahhoz képest, hogy nekem valami egészen más elképzeléseim vannak egy csapatkapitány motivációs nyilatkozatáról. Így én sem lennék lelkes, nemhogy a csapat. Szerintem ha az érvényes, ami akkor érvényes volt, amikor futott a szekér és csúcsra járt a veretlenségi széria, akkor most is vért kellett volna inni az öltözőben, és a pályán meghalni. Nyugi, szimbolikusan. Lehet, hogy félreértettem valamit, de nem áll össze a dolog sehogy se. A tavalyi ígérettel összevetve szinte adja magát a kérdés, hogy jó, de akkor miért is jutottatok ki? Miért nem engedtétek át a lehetőséget másnak, hátha mások nyerni mentek volna? Hogy egy klasszikust idézzek: Nyomás utána, játsszál már, ez nem foci, ezért verés jár! 

Nem célom hibáztatni azokat, akik most a kifogásokat keresik, de amikor a Magyar Pravda és a fideszes propagandahadtest úgy általában hol a bírót hibáztatja, hogy a migránsokat keveri bele a vereségbe, hol a magyar szurkolókat teszi felelőssé a válogatott vereségeiért, az mégiscsak égbekiáltó. Azt írták a két elvesztett meccs között, hogy „gond van a magyar szurkolók egységével a Németország elleni mérkőzés előtt”. A propagandacikk szerint sokan panaszkodtak a neten arról, hogy sok magyar a mintegy 50 ezres kölni arénában csupán nézte a meccset, és emiatt nem lehet egységes magyar szurkolói táborról beszélni. A cikkükben még egy bekarikázott Facebook-fotót is felhoztak bizonyítékként, ami szerintük „valóban azt mutatja, hogy vannak szurkolók, és sokan vannak, akik csak nézők”.

Mit képzel Koppány? Mit képzelnek az ultrák? Mit képzelnek a Kubatov-fiúk? Nem erről volt szó, helló! Kimennek a már rég nem létező Németország által rendezett Európa-bajnokságra és nem üvöltik ki a lelküket az aranylábú fiúknak? Bezzeg itthon. Akkor bezzeg a Holdon is hallani, hogy ria-ria Hungária. Pedig még a K. Endrének megkegyelmező asszonyság is ott volt a stuttgarti összecsapáson, az sem segített. De legalább eszünkbe juttatta magát, ha már nem tudott időben lelépni a sajtó elől. És kikérte magának, hogy neki válaszolnia kelljen arra, amire öt hónapja senki nem bír tisztességes választ adni a magyar társadalomnak. Sőt, semmilyen választ nem hajlandó adni arra az egyszerű kérdésre, hogy miért kapott kegyelmet K. Endre pedofilsegítő? A nyilvánosság elől bujkáló ex-Sándorpalotáné, ahelyett, hogy pakolná szépen össze a cuccait és kiköltözne végre az államelnöki rezidenciáról, Németországban meccset néz, de nem óhajt válaszolni egy közérdekű súlyos kérdésre, mert úgy emlékszik, hogy már megtette. Kuss van, gyerekek, most jövök a stadionból!

Balog püspököt, akivel annak idején kettecskén bejárták a fél világot, már nem hozom ide, csak azt akarom mondani, miután a rezsim mindent elkövetett a futball kisajátításáért és átpolitizálásáért, hogy ne legyen már hazaárulás a kritika. Volt szerencsém eddig több mérkőzést is megnézni az Eb-n, ahol konkrétan az utolsó levegőig küzdöttek a csapatok. Példaként említhetném a grúzokat, bocsánat georgiaiakt, az albánok vagy éppen a skótokat Svájc ellen, amely Svájc bepakolt nekünk három gólt az első meccsen. Ott volt hajtás, ott volt akarás és valószínűleg alázat. Végül is ennyi sok esetben elég a győzelemhez, mert ugye a nagyok szerint nem ritkán fejben dőlnek el a dolgok ebben a sportágban is. Ezt a magyar válogatott játékáról nem igazán lehetett elmondani, és ez még csak nem is pénzkérdés. És ha már ez a helyzet, akkor legyen annyi bennünk, hogy belássuk, és ne süllyedjünk le a legaljára a bűnbakok keresésében. 

Utóirat: Mindenkinek küldöm szeretettel a Bëlga – Huszonkét férfi című alkotását, különösen annak egy részletét, az exkluzív riportot Gabesszal:

Igazából az időpont nem volt annyira jó, a fiúk ilyenkor aludni szoktak,
meg a nap is pont rossz szögben sütött a pályára.
Az első gólnál a Tibit elfektették egy testcsellel,
aztán a Gullit a kapus Gabesz mellett laposan a hálóba guritotta a labdát.
A második gólról egyáltalán nem mi tehettünk, a partjelző intett valamit,
mi meg minndannyian félreértettük.
A meleg is egy kicsit megnyomta a fiúkat, a hátvéd Gabesz kicsit frontérzékeny.
A 3. gólról sajnos kicsit lemaradtam, mert éppen akkor ápoltak.
A 4. gólnál éppen a Gabeszt cserélték be, és nem sikerült felvennie a ritmust.
Az 5. gól előtt lett volna egy helyzetünk, de csak a félpályáig sikerült eljutnunk.
A szünetben az edző Gabesz bá mondta, hogy figyeljünk a szélekre,
úgyhogy mindannyian kihúzodtunk, aztán középen maradt egy hatalmas üres terület.
Ez jelentette igazán a meccs fordulópontját.
Ezután az ellenféltől kiállítottak két játékost, ettől megzavarodtak a fiúk.
A Gabesz utolérte volna a Gullitot, csak megbotlott egy vakondtúrásban,
A Gullit kitette szélre a Kannavárónak, aki már várta a labdát,
a Gabesz meg üres területre futott ahol meg már nem volt senki,
onnan meg már a Gullit elfutott, de addigra már gól lett.
A 7. gól olyan gyors volt, hogy nem is láttuk, majd a videóról kielemezzük.
Aztán gyors 3 góltól megzavarodtunk egy kicsit, egyszerűen kihagytak a fiúk és gyorsan bekaptunk még kettőt.
A 13-nál a szabadrúgásnál már úgy tűnt, hogy mellé fölé megy a labda,
de egy arra szálló sirály tarkóján megpattant és beesett a kapuba.
Igazából fejben elfáradtunk, de jó tapasztalat volt, amit a jövőben tudunk hasznosítani.

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább