NEHAZUGGY

Emelt, visszahívott, tartott és nyert. De ha A-t mond, akkor mondjon B-t is

Vogronics András | Június 19, Szerda | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,878,330 forint, még hiányzik 1,121,670 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már megint az a baj. Az a baj, hogy… és itt tele tudnám írni az ég alját azzal, hogy éppen mi a baj. Például hogy mi a baj Magyar Péterrel. Mert most egyebek mellett ez foglalkoztat mindenkit, boldogot és boldogtalant, hozzáértőt és hozzá nem értőt, hívőt és nem hívőt, fideszest és ellenzékit, Júdás-rajongót és Gyurcsány-rajongót. Az egyik szerint hazudozik, a másik szerint nagyon jól tette, amit tett, ezt mondta, azt mondta, így áll a kobra a nadrágban, úgy pózol, mint egy Tinderes szingli csávó. Az alábbiakban az én véleményem következik, aki erre nem kíváncsi, az nyugodtan lapozzon, nézze az Eb-meccset (hajrá, magyarok!), vagy ha rám hallgat, azt csinál amit akar. A véleményemet nem szeretném továbbra se ráerőszakolni senkire, szó nincs arról, hogy szentírásnak kellene tartani, vagy akárcsak iránymutatásnak venni. Ez egy szimpla gondolatmenet, amit még túlgondolni sem kell.

Kedvenc kritikusom szerint a történet főszereplője egy pentito, ami magyarra fordítva a maffia árulóját jelenti, állítólag vele állunk szemben. Mások szerint egyenesen a messiás érkezett el hozzánk. Van, aki egy MLM-szekta vezetőjeként és piramisjátékosként tekint Magyar Péterre, Bartus kolléga pedig egyenesen ördögnek nevezi. Mondhatni elég nagy a szórás az emberünk jellemével és kilétével kapcsolatos megfejtéseket illetően. Szerintem szimplán egy szerencsejátékosról van szó, aki odatévedt a nagyok asztalához és hatost dobott. Aztán még egyszer és még egyszer. Aztán agyonverte a bankot, a többi játékost és az egész kaszinó odasereglett, és rajongva szurkolt az ismeretlen játékosnak, akinek az ölébe hullott egy valag zseton, és ahogy véget ért a játék, elindult, hogy beváltsa. De akár egy Texas Hold’Em pókerversenyhez is lehetne hasonítani az elmúlt négy hónap grand tour-ját, ahol folyamatosan jó lapok jöttek, volt benne blöff is rendesen, mindenesetre fontos győzelmet aratott az eddig csak biztonsági játékot játszó nagyok között. Emelt, visszahívott, tartott, és nyert. All in.

Nem hinném, hogy négy hónap távlatából hatalmas következtetéseket lehetne levonni, főleg nem szakmaiságból vagy a hosszú távú terveket illetően, szerintem ezt az egészet tudjuk be egy jó belépőnek, és mostantól vegyük komolyan a játékot. Pontosabban már nem játék, eddig lehet, hogy az volt (fogd meg a sörömet és csináljuk), mostantól viszont van súlya is és tétje is a dolognak. Persze csak akkor, ha Magyar is így gondolja. Márpedig a tegnap esti brüsszeli élő bejelentkezéséből számomra ez derült ki: hogy komolyan gondolja. Vagyis innentől kezdve el lehet kezdeni felnőni a feladathoz, innentől kezdve van két éve arra, hogy felépítse azt, ami ebben a pillanatban nem létezik. Egy pártot, egy szervezetet, egy csapatot, ahol ha mindenki komolyan veszi a feladatot, akkor 2026-ban valóban kihívóként lehet rájuk tekinteni.

Értékelem, hogy elnézést kért azért, mert végül is felvette az EP-mandátumot, amiről eddig ugye szó sem volt, ezt betudtam annak, amit ő maga is elmondott ezzel kapcsolatosan: hogy amikor ezt valószínűsítette, akkor ő sem gondolta volna, hogy ennyi mandátumot nyernek, hogy komolyabb befolyásuk lehet. A másik ami eszembe jutott: az sem baj, ha beilleszkedik a szövetségesek közé, kapcsolatokat épít és bebizonyítja, hogy ő nem Orbán. Merthogy akárcsak több mint 1,3 millió magyar választó, az Európai Néppárt is megelőlegezte neki a bizalmat, és hát arra rá kell szolgálni tettekkel is. Semmiképpen nem árthat meg, ha a legnagyobb ellenzéki párt vezetője bizalmi kapcsolatot alakít ki a legbefolyásosabb európai pártok politikusaival.

Ahogy elmondta, meg tudják osztani a munkát, online lehet kommunikálni és akár a világ legtávolabbi pontjáról is be lehet jelentkezni egy-egy virtuális megbeszélésre a kollégákkal. Ez csak Orbánnak és Szijjártónak okoz nehézséget, mert nekik se telefonjuk, se internetük, sőt még bankkártyájuk sincsen, ezért nekik mindenhol személyesen kell megjelenniük a mi pénzünkön, és rázni a rongyot, ha kell, ha nem. Szijjártó, akinek lövése nincs, hogy küldjön el egy e-mailt, aki azt sem tudja, mi történik a minisztériumában, viszont a papírmegsemmisítő gépet becsukott szemmel kezeli, főleg ha milliárdos lopások nyomait kell eltüntetni. A szigorúan készpénzzel fizetett közpénzdorbézolásokat most nem fejtem ki részletesen. Szóval azt akarom mondani, hogy nem ördögtől való az informatikai rendszerek munkára való felhasználása, hiszen erre találták ki azokat. Nem kell fizikailag jelen lenni sok esetben, bár feltétlenül kivételt képez ez alól – tegyük fel, képzeljük el -, ha valaki pénzt szállít egyik diktátortól a másikig, mondjuk egy honvédségi Falconnal. Vagy ha a vásárlást és gyereklátogatást kell egybekötni valamilyen kamu diplomáciai úttal. Mindenesetre sokkal olcsóbb és gyorsabb, mint amit ez a 14 éve regnáló bűnszervezet csinál a mi zsebünkre.

A lényeg, hogy oda kell mostantól figyelni a kijelentésekre és ígéretekre is, hiszen ez a bizalom alapfeltétele. Nagyon jól tudom, hogy a politika pont nem erről szól, hanem ennek éppen az ellenkezőjéről, de szerintem ebből lett elege a fél országnak mára, úgyhogy innentől kezdve ha A-t mond, kedves Péter, akkor mondjon B-t is, és ha valamit megígér, akkor tartsa magát hozzá, mert könnyen bizalomvesztéshez vezetnek a meggondolatlan szavak. És persze a tettek is, amelyek eddig nagyon jól működtek, és elvileg az lenne a cél, hogy ez a jövőben is így legyen.

Tudjuk be az eddigi malőröket egy nullkilométeres párt első csetléseinek és botlásainak, hiszen itt még mindenki tanulja, hogy merre nyílik az ajtó. A semmiből jövő képviselők egyfelől nagyon jók, hiszen nincs semmi a rovásukon, másfelől viszont könnyen kijátszhatók és megvezethetők a nagypolitika színpadán, ahol nem azért kell rafkósnak lenni, hogy átverjünk másokat, hanem azért, hogy minket ne vágjanak át. Ami nem jelenti, hogy nagyüzemi szinten kell majd dörzsöltnek lenni, ahogy ezt Júdás teszi nem csak velünk, hanem minden létező szövetségesünkkel kapcsolatban. Látjuk, érezzük is ennek a következményeit. Értem is a csodálatot doktorminiszterelnök úr eddigi tevékenységével kapcsolatosan, de egyáltalán nem biztos, hogy tévedhetetlenül bölcs az, aki valójában gátlástalan. A kettő nem ugyanaz. Lásd: Tony Montana A sebhelyesarcú című örökzöldben. Szóval én mindenkit nyugalomra és türelme intenék, az idő majd megmutatja a hosszú távú elképzeléseket, és azt is, hogy melyek a valódi szándékai Magyarnak. Két éve van arra, hogy építkezzen és bizonyítson. Most amúgy is jön a nyár, a politikai uborkaszezon, és azt is elismerem, hogy emberfeletti munkát végzett az elmúlt időszakban. Ezért nyugalmat szippantson most mindenki, és ne akarjon pár nap alatt kormányváltást. Egy 14 év alatt betonba öntött diktatúrát rohadt nehéz szétverni, lebontani és utána valami újat építeni a helyére. Türelem rózsát teremt, ha meg nem, akkor majd lesz valahogy. Mert közhely, vagy sem, de olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy.

Ceterum censeo: az orbáni rendszer bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!