NEHAZUGGY

Kicsit elég volt már abból, hogy majd holnaptól már mindjárt jobb lesz minden

Tamás Róbert | Június 17, Hétfő | 7:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,526,278 forint, még hiányzik 473,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Már a vasárnap azzal kezdődött, hogy nagyon hozzáértő elemzők – az Index gondozásában – elmagyarázták ügyesen, mit csinál az euro 400 forintnál. Ha jól értem, mindenki tehet róla, leginkább az Európai Bíróság döntése (amit amúgy akkor jelentettek be, amikor a forint már vígan nézegette alulról a bányászbéka seggét), a kedvezőtlen gazdasági környezet, talán még néhány napfolt is. Én persze változatlanul nem vagyok elemző, de nem lehet esetleg, hogy ki kellene már rúgni a francba Nagy Mártont az összes hagymázas ötletével és gazdasági csodatételével egyetemben, és találni helyette olyat, akinek nem víziói vannak, hanem józan esze és hozzáértése? Az a baj az ilyen egyszemélyben előadott illiberális diktatúrákkal, hogy amennyiben a vezér elveszíti a realitásérzékét – már ha volt neki eredendően -, miután már visszajelzéseket nem kap, mindig, mindenben neki van igaza, megpróbálja figyelmen kívül hagyni a gazdasági folyamatokat, de azok a folyamatok nem tartanak ám vele álomországba. Itt vannak és működnek még akkor is, ha Márton mester azt üvöltözi, hogy csiribú-csiribá! Kicsit elég volt már abból, hogy majd holnaptól már mindjárt jobb lesz minden, mert soha, semmi nem jobb. Akkor sem, ha a kormányfő és holdudvara körülbástyázva milliárdos vagyonokkal mernek nagyot álmodni. Az az ember, aki a rezsiszámlát alig tudja kinyögni, aki lassan a reményt is elveszíti, hogy lesz még neki jobb is az élete, az már nem mer nagyot álmodni, és igen sokan vannak olyanok, akiknek elege van abból, hogy az ő rovásukra kísérleteznek mindenféle csodatévők, fenegyerekek, kóklerek és futóbolondok, hogy aztán nekik kelljen állni a számlát és feltakarítani a mocskot.

Miközben a kormány és a pártpropaganda minden ága és boga üvöltve hirdeti, hogy micsoda aljas döntés született az Európai Bíróságon, hogy azt ők aztán nem fogják megfizetni, sem betartani, valamiért mintha csak Hadházy Ákost érdekelné, hogy a magyar bíróságokon milyen döntések születnek. Pedig ez sokszázezer honfitársunk életét érinti, illetve konkrétan lehetetleníti el.

Amerre a kormány jár, megnyomorított életek sorjáznak, mint az útjelző táblák. Mert ugye ez nem jóléti társadalom, hanem munka alapú társadalom, aki nem dolgozik, ne is egyék, aki pedig nem tud dolgozni az állapota miatt, az helyesen teszi, ha felfordul. Akár a gyerekeivel együtt is, mert így követeli a családbarátság. Az a fontos, hogy minden politikus – elsősorban természetesen a fővezér – időben odaérjen a megfelelő focimeccsre. Nehogy úgy járjanak, mint azok a szurkolók, akik fizettek a jegyért is, az utazásért is – úgy értem, saját zsebből fizettek -, aztán majdnem lemaradtak a szokásos késés miatt. Csak nekem tűnt fel, hogy gyakorlatilag nincs olyan fapados járat, amelyik időben indulna? Már az külön örömünnep, ha egyáltalán elindul aznap. Értem én, hogy aki olcsón akar utazni, az ne panaszkodjon, de azért csak kellene valamit tenni az utasbiztonság érdekében. Ha egy olcsó kifőzdébe megyek kajálni, akkor is tudom, hogy mire számíthatok és nem várok sem homárt, sem minőségi alapanyagokból készített kulináris csodákat. De azt igen, hogy ehető legyen a kaja, ne legyen ehetetlenül sós, az legyen hideg, aminek hidegnek kell lennie, és főként ne legyen romlott az étel. Szóval a fapados járatok esetében is elvárható lenne, hogy ne késsenek órákat, mert sokan komoly kárt szenvednek a késések miatt. Ugyanis sok helyre nem is indul más járat.

Úgy nézem, az ellenzéki pártok állapota sokkal súlyosabb, mint ahogy azt én elsőre – másodikra és harmadikra – gondoltam. Donáth Annán kívül nem nagyon sikerült értelmezniük azt, hogy mi történt a választásokon, miért történt, és ebből nekik mit kellene leszűrniük. Nem elég istencsapása, hogy a nagyobbacska pártok valamiért úgy gondolják, hogy nekik Magyar Pétert kell legyűrniük, nem pedig Orbán Viktort, a kisebbek meg mintha győzelmet látnának ott, ahol ilyesmi még véletlenül sem található. Erre enged következtetni a szabad szemmel már nem látható MSZP romjain működő valami társelnökének megnyilatkozása:

A választópolgárok bizalma azt mutatja, hogy az emberek értékelték a felelősen elvégzett munkát és szükség van hiteles szociáldemokrata erőre. Az MSZP-ben pedig megvan az erő a folytatásra! (444.hu)

Milyen erő? Hol van meg? Komolyan hiszik ezek az emberek, ha mindegyik ellenzéki párt kijelenti magáról, hogy ő az egyetlen hiteles szociáldemokrata párt, az egyben fogja tartani a pártot? Nem fogja. Vége van, ami eddig volt, az elmúlt. Nincsen fizetőképes kereslet erre a vergődésre. Vagy gyökeres változásra van szükség, vagy be kell szépen zárni a boltot, és el kell menni dolgozni. Annak a biztos tudatában, hogy a következő parlamenti választáson egészen biztosan nem fognak bekerülni a parlamentbe, már most el lehet kezdeni keresgélni a munkahelyet. Szerintem.

Ha jól értem, ifj. Lomnici Zoltán kitalálta, hogyan ne fizesse be Magyarország az Európai Bíróság által kiszabott 200 millió euró bírságot:

Mivel levonható az ilyen típusú pénzügyi joghátrány a tagállamoknak járó pénzügyi keretből, érdekes felvetés, hogy mi van akkor, ha egy tagállam történetesen egy kifizetés előtt álló, esetleg visszatartott uniós forrásra kívánja szándékosan terhelni az összeget. Mint ahogy elgondolkodtató ötlet, hogy a csaknem 750 milliárd forintot kitevő, hazánk által önként vállalt, de közös határvédelemre kiadott tétel hogyan ütköztethető jogilag a mostani igazságtalan szankcióval, és a kormányzat esetleg úgy is dönthet, hogy önálló eljárásban érvényesíti ezzel kapcsolatos jogos követelését – fejtette ki ifjabb Lomnici Zoltán. (Magyar Nemzet)

Aha. Tehát a hetedhét nyelven beszélő, embertelenül drágán összebarkácsolt csirkeháló – amit nem az Európai Unió kért, mi több, sokszor világossá tette, hogy esze ágában sincs kifizetni sem egészben, sem részben – alkotmányos költségekkel dúsan megpakolt árát levonná a bírság összegéből. Parádés ötlet! Tartok tőle azonban, hogy az Európai Bíróság nem nagyon fog rajongani érte. Nem vagyok jogász, de még én is úgy gondolom, ez nagyjából olyan, mintha engem megbüntetne a rendőr, mert tilosban parkoltam, én meg azt mondanám, hogy a büntetés összegét levonom a téligumi árából, amit én magamtól meg se vennék, mert zseniálisan tudok hóban is vezetni, de jófej voltam és vettem. Remélem, holnapra is marad valami hasonlóan okos ötlet, hátha valamelyik beválik. Vagy nem.

Addig is jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!