NEHAZUGGY

Mi marad ezek után?

Lázár Gergő | Június 14, Péntek | 18:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,526,278 forint, még hiányzik 473,722 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Magyarán az átvezényelt 55 év feletti tiszteket és altiszteteket a tankerületeknek alkalmazniuk kell, ha pedig nincs olyan betöltetlen álláshely, ami megfelel az átvezényelt honvéd végzettségének, átképzésről a tankerületnek kell gondoskodnia. Lehet belőle például tanár, oktató-nevelő munkát ráadásul a tankerületi központhoz vezényelt hivatásos vagy szerződéses szolgálati viszonyban álló honvéd is elláthat.

Arról van tehát szó, hogy tanároknak képezhetik át az 55 éves kort betöltő katonákat, akiknek a tankerület köteles vagy munkahelyet, vagy képzést biztosítani. Meglátszik, hogy az egészségüggyel és oktatással is foglalkozó miniszter egy volt rendőr, aki minden helyzetben arra gondol, hogy katonákra és parancsot teljesítő szolgákra van szükség. Pedig ha valakinek, hát pont egy tanárnak kellene, hogy legyen saját véleménye és ahelyett, hogy mások által kiadott parancsokat követ, inkább a saját belátása szerint kellene, hogy oktassa a rá bízott diákokat. De nem Magyarországon, ahol az a normális, hogy portásokkal, katonákkal és rendőrökkel töltik fel az oktatási intézményeket, hiszen már hálóval sem lehet fogni oktatókat, akik nincsenek a nyugdíjkorhatár környékén. Mondjuk, hogy egy 55 éves volt katona mégis mit tud oktatni egy fiatal gyermeknek, azt nem tudom, mint ahogy azt sem, hogy volt rendőrök mit keresnek egy oktatási intézményben.

Alapvetően semmi bajom a katonákkal, vagy a rendőrökkel, de véleményem szerint semmi keresnivalójuk sincs egy oktatási intézményben, már ha nem egy katonai, vagy rendőrtiszti főiskoláról van szó. Egy gimnáziumban, ahol matematikát, fizikát, vagy épp irodalmat kellene magukba szívniuk a gyerkőcöknek mégis mit fog oktatni egy volt katona? Mert az nagyszerű, hogy megtanítják a diákokat lőni, vagy hogy miként kell árkot ásni, de ez egy esetleges háborút kivéve mégis mikor válhat a hasznukra? Nem mondom, ha van olyan gyermek – vagy a szülő így dönt -, aki el szeretné sajátítani ezeket a képességeket, akkor tehesse meg, de nehogy már ez váljék a normalitássá. Miközben erkölcstant és hittant tanítanak a legtöbb iskolában, aközben arra is megtanítják őket majd, hogy miként lőhetnek rá másokra? Kicsit visszás a dolog, nemde?

Rendőrképzőbe küldik a leendő kórházigazgatókat, írja a Népszava. A Belügyminisztérium a lap ezzel kapcsolatos kérdésére közölte, egy „személyes jelenlétet igénylő továbbképzés” indul, amin azoknak kell részt venniük, akik a tavaly év végén váratlanul és extra gyorsasággal felmentett főigazgatók helyére kerülhetnek.

Nagyon úgy tűnik, hogy Pintér Sándor megoldása mindenre a poroszos képzés. Nem valódi szakképzést ír elő a kórházi vezetők számára, vagy esetleg szükséges gazdasági tanokat, netán azt, hogy csak olyanok kerüljenek igazgatói székek környékére, akiknek van bizonyítható tapasztalatuk ilyen területen, hanem azt, hogy menjenek el rendőrképzőbe. Ez mégis miként fogja segíteni a munkájukat? Vagy a cél inkább az, hogy megtanítsák őket arra, hogy a minisztérium által kiadott parancsokat kérdés nélkül elfogadják? Mert hát volt arra példa, hogy egyes kórházigazgatók szembementek a hatalommal és akár még nyilatkozatot is ki mertek adni. Decemberben egyetlen napon 24 kórházigazgató felmentését kezdeményezte Pintér Sándor, aki döntését azzal indokolta, hogy ezek az emberek betöltötték a 65. életévüket. Ez érthető persze, de kétlem, hogy meglepetésként érte volna a vezetést, hogy ezen igazgatók már egyre korosabbak. Ha viszont pontosan tisztában voltak a korukkal, akkor mégis miért nem terveztek előre és miért nem képeztek ki még időben új vezetőket?

Úgy viselkednek, mintha ezek az emberek egyik napról a másikra lettek volna hirtelen 65 évesek, és esélye sem lett volna arra a minisztériumnak, hogy időben kapcsoljon. Elképesztően szakmaiatlan döntéseket hoz Pintér Sándor és ahelyett, hogy valódi szakembereket válogatna ezekre a pozíciókra csak az a fontos számára, hogy parancskövető emberek kerüljenek ezekre a helyekre. Vélhetően az sem fontos, hogy legalább kórházat láttak már korábban belülről, vagy csupán valamilyen nagyobb céget vezettek korábban. Itt már régen nem a szakértelem a fontos, hanem az, hogy meglegyen a darabszám. Hiszen ha elmondható az, hogy papíron van elég tanár és igazgató, akkor nem elégedetlenkedhet senki sem. Persze lehet véleményezni ezeket az embereket, de hát a vélemény olyan, hogy az mindenkinek van, tehát előfordulhat, hogy az egyik fél téved.

Azt pedig csak megemelíteném, hogy a kórházak nem azért kerültek sokszor csődközeli helyzetbe az elmúlt években, mert demens vezetőik lettek volna – akik lecserélésével ez a probléma majd egycsapásra megoldódik -, hanem azért, mert a kormány egyszerűen nem biztosított számukra elegendő pénzt a fenntartásra. Lehet, hogy ezentúl kevésbé fogunk hallani a kórházak adósságairól, de a probléma nem fog ezzel megoldódni. Persze Orbán számára nem is a probléma megoldása a fontos, hanem az, hogy az emberek ne beszéljenek róla. Mert mint tudjuk; amiről a Fidesz szavazónak nincs fogalma, az lényegében nem is létezik.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!