Szomorú, bosszantó, idegesítő, vérlázító, bicskanyitogató, gyászos és szánalmasan tragikomikus momentuma volt a magyar politikának a lila párt.
A kötőjeles nevű elnök, szerkesztőségekre támadó hevületével talán rá is szolgált a Fegyőr gúnynévre, de mint egy Rejtő-hős, egyben önnön paródiáját is magában hordta. Az új generáció fároszként világítani hivatott szellemi vezetőjeként hol a villanyrollerét zuhanyozta le, hol összekeverte a napelemet az atomerőművel, hol a tej árával gyűlt meg a baja, hol pedig gyáván és sunyin ívelte át a rendőrsorfal fölött a pirotechnikát.
Görög drámák hősei fogannak olyan bűnben, mint a nemzet évszázados álmát néhány hét alatt porba rántó, arra rátapodó, majd rajta ugrálgató ifjak, akik ahelyett, hogy valami igazán embereset vállaltak volna – szellemi mostohaapáik, a kommunisták legalább megpróbálták visszafordítani a folyókat, amiben azért van némi heroizmus –, beérték azzal, hogy kis asztalkák mögött ácsorogva elkaszálták a budapesti olimpiának még a reményét is.
Aztán persze átvették a kitüntetéseket Macrontól, akinek viszont éppen most fájhat a feje: nem sok koszos víznek kell lefolynia a Szajnán, és megnyílik a tőlünk elhappolt olimpia, s addigra a nemzetgyűlésben már Le Pen adja a legnagyobb frakciót.
Ungváry Zsolt ekként írta le örömét azzal kapcsolatosan, hogy a Momentum lényegében megszűnt létezni, és a párt két legismertebb alakja kibukott az EP-ből. Ennek hatására Donáth Anna le is mondott a pozíciójáról, amit azért tett meg, mert úgy érezte, hogy kudarcot vallott a párt. Nos, a Momentum valóban kudarcot vallott, hiszen egy, a semmiből előtűnő pártról van szó, amely sokak számára a reményt jelentette annak idején. Sokan érezték úgy, hogy végre megjött az a fiatalokkal teli párt, amely nem függ sem a gyurcsányi szocialistáktól, sem pedig a fidesztől, ezért képesek valami újat felmutatni és nyújtani. Nos, ez sajnálatos módon csak ígéret maradt, ami soha nem teljesült be. A Momentum a Nolimpiás kampányával elérte, hogy Budapest ne rendezhessen olimpiát, viszont ezt követően már semmi más fontos történés sem fűződik a nevükhöz.
Véleményem szerint – még ha én egyébként nagy sportfanatikus is vagyok – Budapest nem állt készen az olimpiára, mint ahogy az ország gazdasága sem tartott ott, hogy megengedhessen magának egy elképesztően drága olimpiát. Noha azt sem gondolom, hogy egyébként a franciák erre készen állnának, de ez legyen az ő problémájuk, hiszen innen már visszalépni nem lehet. Kevés olyan ország van ma a világon, amely véleményem szerint megengedheti magának az olimpiát, mert éppen nem néz szembe országos szintű problémákkal, amelyek megoldása sokkal fontosabb, mint egy drága játék megrendezése. Mert lássuk be, az olimpia megrendezése egy luxus minden város számára, hiszen igen kevés olyan olimpia volt a történelemben, amely ne lett volna veszteséges. Mondjuk, hogy az olimpia elvesztése ellenére is beleölt százmilliárdokat a nemzeti kormány az olimpia infrastruktúra kialakításába, az már egy másik történet. Orbán álmait nem lehet megtörni, ő a közpénzekből akkor is végrehajtja azt, amit kitűzött maga elé célként.
De térjünk vissza magára a Momentumra, amely véleményem szerint két nappal ezelőtt megszűnt létezni. Hasonlóan a többi kis párthoz, amelyek mind leszerepeltek a Magyar Péter-féle Tisza párttal szemben, ez utóbbi korábban nem látott eredményt tudott felmutatni a Fidesz ellenében. Ritka az, amikor egy, a semmiből felemelkedő párt valódi és tartós sikert ér el, és nem tűnik el a semmibe pár hónapon belül. Nincs kizárva persze, hogy nem ez lesz majd a Tisza párt sorsa is, de ahogy egyre növekszik a követőtáboruk, úgy csökken ennek az esélye. Igazából a kispártok megsemmisülése nem éppen egy jó hír Orbán Viktorék számára, hanem pont az, amitől a legjobban tartottak. Magyar Pétert és pártját nem lehet összegyurcsányozni, ami az elmúlt 14 évben állandóan működött. Gyurcsány Ferenc ugyanis igen sok esetben feltűnt ott, ahol lehetőséget látott arra, hogy a pártja szavazótáborát növelje. Magyar Péter erre már a legelejétől kezdve nemet mondott, amit a szavazók meg is háláltak. Mert hát nem csak a Fidesszel, de a teljes ellenzékkel is elégedetlenek voltak már évek óta, amit egyszerűen nem kívánt senki sem tudomásul venni. Pedig az összefogást követő elképesztő vereség ezt tudatosíthatta volna bennük.
Lehet tehát itt viccelődni a kispártok megsemmisülésével, de a valóság az, hogy most valódi kihívót kapott Orbán, akivel nem biztos, hogy fog tudni mit kezdeni. Magyar Péter ismeri a propaganda működését és vélhetően tudomása van olyan információkról is, amelyek komoly veszélyt jelenthetnek a párt számára. Nem mondom, hogy ezekkel valaha is elő fog állni, de ha Orbán eljut oda, hogy kérdésessé válik a hatalmának megőrzése, könnyen lehet, hogy kénytelen lesz szembesülni azzal, hogy a korábbi megállapodások értelmüket veszítik. Mert hát kétlem, hogy mondjuk Simicska Lajos egyébként ne lenne komoly bizonyítékok birtokában, de ameddig nincs független ügyészség és rendőrség, addig ezek közlése talán értelmetlen lenne számára. De ha a Tisza párt továbbra is jól építi fel a kampányát és képes megszólítani a megmaradt elégedetlen polgárokat, akkor ezek a bizonyítékok a felszínre kerülhetnek. Ungváry helyében én tehát inkább aggódnék, mint sem annak örülnék, hogy két Orbán-ellenes politikussal kevesebb lett az EP-ben.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.