Elméletileg vasárnap véget kellene érjen a Fidesz-banda háborús félelemkeltése, de tartok tőle, hogy úgy fognak továbbra is frászt hozni az országra, mintha semmi nem történt volna. Hiszen bő másfél év van a következő választási kampányig, alighanem még csak lassítani sem fognak, taposnak tovább bele a rettegés mocsarába mindenkit, mert egyszerűen ez az érdekük. Ahhoz, hogy tovább és még többet lophassanak, hogy egyesek személyes érdeke teljesülhessen, akár porig rombolják az egész országot, hazudnak üvöltve, pofátlanul, keltik a pánikot, mert semmi nem számít nekik. csak a saját érdekük. Politikusok – mármint akik annak hazudják magukat, és akiket mi fizetünk akkor is, ha nem akarjuk, akkor is, ha börtönben látnánk őket, mert egy normális országban ott is lenne a helyük -, mindenféle politikai hátszéllel megtámogatott közszereplők, magukat művészként imádó megélhetési celebek és a propagandalapoknál tevékenykedő aljadékok gyártják a muníciót azért, hogy még többet kimarhassanak a Balatonból, hogy még több közpénzt kimarkolhassanak a közösből, hogy még több magyar munkaerőt adhassanak el bagóért a multiknak, még több termőföldet, ivóvizet mérgezhessenek meg jó pénzért, hogy soha, de soha ne lehessen megszabadulni ettől a piócahadtól, akik gátlástalanul szívják mindannyiunk vérét. Merthogy – most éppen ezt hazudják – csak ők tudják megvédeni az országot a háborútól.
Laza szombat reggel, ez robban az ember pofájába, ha megnyitja ezt a szennylapot. Az már nem is meglepő, hogy itt ömlik ilyen bőven a mocsok, ahol egyetlen cikknek sincs szerzője, ahol senki, semmiért nem vállalja a felelősséget, ahol mindent meg lehet jelentetni, ahol gátlástalanul lehet terjeszteni az orosz propagandát. Végtére is bizonyára fiatalok, kell a pénz, parancsot teljesítenek, ha nem ők tennék, megcsinálná más, élni csak kell valamiből, be kell fizetni a számlákat, enni kell.
Mindig, mindenhol vannak ilyen gerinctelen férgek, akik bármit megtesznek a szaros fizetésükért. Mert azért önmagában Orbán, Rogán és az a néhány bűnöző, aki letarolja az országot, nem sokra menne, kellenek ezek a szervilis, gátlástalan barmok a sikerhez. Olyanok, akik nem mondják azt, hogy márpedig ezt nem csinálom, akik nem állnak fel, és keresnek becsületes munkát, hanem összerakják, megírják, megszerkesztik ezt a mocskot minden áldott nap, felveszik a fizetésüket és talán nyugodtan alszanak éjjel. A saját szüleiket, kölkeiket alighanem igyekeznek távol tartani ettől a förtelemtől, de másokat szemrebbenés nélkül mérgeznek, mert a mások baja nem az ő bajuk.
Szombat az egymillió találkozás napja. Ötvenezer fideszes aktivista – nem számoltam meg őket, a pártközpont mondta, hogy ennyien vannak – és állítólag az összes fideszes politikus Orbán Viktorral bezárólag megy, és becsönget – szintén állítólag, mert elég hazudósak ezek mindenben, tehát semmit nem érdemes készpénznek venni, amit mondanak. De még azt sem, amit kérdeznek, sőt, ha köszönnek, azt is érdemes fenntartásokkal kezelni – egymillió emberhez. De csak békeszeretőkhöz, tehát a saját szótáruk szerint fideszesekhez mennek. Egyből fel is merül a kérdés, hogy vajon miféle nyilvántartásuk van, amin szerepelnek a fideszesek? Amennyire tudni lehet, a szavazás titkos, a szavazólapra nincs ráírva sem a neve, sem a lakcíme senkinek. Jó, a kérdés persze álnaiv, senki előtt nem ismeretlen Kubatov harcostárs és csataló.
Szóval mentek és beszélgettek az emberekkel. Egy nappal a választások előtt. Csak úgy kérdem; eddig nem kellett volna esetleg szóba állni a népekkel, még ha csak a hozzájuk hűségesekkel is? Megnézni, hogyan élnek, miből élnek, milyen gondokkal küzdenek? Már csak azért kérdem, mert a fideszes politikusok túlnyomó többsége világ életében az átlagot bőven meghaladó fizetésből élt, nem szakmailag kellett teljesíteniük, hanem seggnyalásban, kussolásban és szövegek betanulásában kell jeleskedniük. Ebből eredően püspöklila dunsztjuk nincs arról, milyen átlagfizetésből, átlagnyugdíjból élni, gürcölni, alkalmazkodni a munkahelyen, aggódni, hogy mennyi lesz a rezsi és miből fogja azt befizetni, félni a hatóságoktól, és úgy általában élni a mindennapokat. Nyáron olykor víz nélkül, mert pont eldurrant egy cső, vagy oda már nem jut víz, zötyögni a szar utakon, parázni, hogy lekési az ember a buszt, az egyet a kettőből, hajnalban rohanni a boltba, hogy legyen kenyér – már persze ha van a faluban bolt -, rettegni, ha beteg a gyerek, hogy nehogy nagyobb baj legyen, mert orvos a környéken sincs, félni attól, hogy a szülő, nagyszülő kórházba ne kerüljön, mert akkor lehet rohanni utána a gyógyszerekkel, kanállal, pohárral, pizsamával, törölközővel, vécépapírral és lehet készülni arra, hogy valaki mindig legyen ott vele, aki eteti, itatja, és lehet imádkozni, hogy élve kikerüljön.
Tudom persze, hogy akik jól élnek a mi pénzünkből, azokat baromira, semennyire nem érdekli, hogy a haszonállatok hogyan élnek, mi gyötri őket, hogyan lehetne jobbá tenni az életüket. Időnként van szükség rájuk, amikor szavazni kell. Mint most is. Csak ugye most nincs pénz krumplira, lisztre, semmire, úgyhogy marad a háborús ijesztgetés és 50 ezer lelkes agyhalott, akik ingyen s dalolva elvégzik a munkát, arra az egy napra aktiválják a szavazókat, aztán pedig le vannak szarva. Ahogy eddig is le voltak. Szánalmas népség ez.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.