NEHAZUGGY

A Nyugat egy rakás dolgot nem tilt, mégse jut eszébe senkinek megtenni

• Arra a kérdésre, hogy országa küldene-e delegációt Svájcba, Szijjártó azt mondta: „Még mindig bizonytalanok vagyunk. Egyrészt tiszteljük Svájcot. Tiszteletben tartjuk a béke érdekében tett erőfeszítéseit. Tiszteljük az álláspontját. Ugyanakkor a kérdés az, hogy van-e értelme egy békekonferenciának, ha a konfliktusban részt vevő valamennyi fél nincs jelen. Szerintem logikus kérdés, hogy az egész konferenciának van-e értelme a béke elérésének végső célja szempontjából. A békekonferencia akkor igazán hasznos, és akkor adja a legnagyobb reményt a békére, ha mindkét fél tárgyalóasztalhoz ül.” (Szijjártó Péter, Minszk, a fehérorosz ONT csatornának adott interjú, amelyet május 29-én rögzítettek és június 2-án sugároztak)

• Egyre többen kritizálják a hónap közepére tervezett, az ukrajnai háború lezárásáért összehívott svájci békekonferenciát. Sokak szerint ugyanis annak semmi értelme sincs Oroszország meghívása nélkül. Több ország, így például Kína és Szaúd-Arábia vezetése is jelezte, hogy nem vesznek részt a találkozón, és a Kreml is abszurdnak nevezte a kezdeményezést. „Teljesen érthető azoknak az országoknak az álláspontja, amelyek Szaúd-Arábiához hasonlóan nem akarnak részt venni egy céltalan találkozón. Az, hogy Oroszország részvétele nélkül akarnak Ukrajnáról tárgyalni teljesen abszurd, és nyilvánvalóan semmilyen eredménnyel nem járhat. Ez csak időpazarlás” – fogalmazott a Kreml szóvivője. (hirado.hu, június 6., 05:34)

• Magyarország külügyminiszteri szinten részt vesz a június 15-én kezdődő svájci Ukrajna-békecsúcson, a kormány ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy azon nem lesz jelen mindkét érintett fél. „A részvételünk oka, hogy mi abszolút a béke pártján állunk, és ezért minden olyan rendezvényen részt veszünk, amelyen a béke van napirenden”. Ugyanakkor „úgy hisszük, hogy akkor lenne valódi eredmény várható, ha mindenki ott lenne a tárgyalóasztalnál. Ezúttal nem ez a helyzet, de mivel tiszteletben tartjuk a svájciak békeerőfeszítéseit, részt fogunk venni külügyminiszteri szinten”, a békéről beszélni mindig hasznos. „Sürgetjük az azonnali tűzszünetet és a béketárgyalások megkezdését, imádkozunk ezért. Úgy hisszük, hogy békés körülmények között gyorsabban és simábban fejlődhetünk, és az élet ismét nyugodtabb és békésebb lehet Európában, ha a békét helyezzük végre a nemzetközi politika fókuszába.” (Szijjártó Péter, Szentpétervár, június 6, MTI)

Hát szépen átcseszte Moszkva kitüntetett barátja a Fideszt szolgáló közpénzmédiát, szó se róla. A 140 milliárdos közpénzégető gyárban tegnap vadhajnalban még úgy tudták, hogy a svájci békekonferencia rossz, abszurd időpazarlás, hát hiszen megmondta az háborús orosz szóvivő is. Néhány óra sem telt el, és a pár nappal ezelőtti minszki bizonytalanságból, valamint a vadhajnali közmédiás fikázásból az lett, hogy Szijjártó Szentpétervárról megüzente, hogy mégis másképp van.

Azt csak kósza említés szintjén hozom ide, hogy ez az az ember, aki külügyminiszterként magasról tett a magyar szuverenitásra, amikor nem oly rég szembesítették azzal, hogy a minisztersége idején az orosz kémek átjáróházává züllött a külügy informatikai hálózata, és ő a világon semmit nem tett azért, hogy megvédje azokat a bizalmas, érzékeny vagy akár minősített adatokat és információkat, amelyeknek semmi keresnivalójuk egy az Európai Unióval és a NATO-val ellenséges nagyhatalomnál, különösen úgy, hogy Magyarország tagja ezeknek a szövetségi rendszereknek. Ez az ember Oroszországban már azzal keménykedett, hogy aki az energiaellátásunkat veszélyezteti, az a szuverenitásunkat támadja.

Tehát miközben annak ellenére, hogy az Orbán-kormány EU-ban különutas külpolitikájával egyre inkább Oroszország felé húz (sőt, ezt Orbán fokozni óhajtja, amennyiben egy friss választási kampány- és propagandainterjú szerint növelni akarja az oroszokkal való együttműködést), a való világban a magyarok saját bevallásuk szerint nem érzik közel magukhoz a Vlagyimir Putyin vezette államot (egy friss mérés szerint mindössze 2 százalék nevezte meg Oroszországot velünk azonos érdekű országként), Szijjártó Péter nem hagyhatta ki, hogy a június 9-i dupla választás pirosbetűs ünnepnapja előtt ne rongyoljon el a háborús agresszor országba talpat nyalni. A különutasság már rég nem kifejezés arra, hogy Szijjártó ezúttal is az európai uniós politikusok közül egyedüliként húzott el a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumra, a háborús agresszor, Vlagyimir Putyin presztízsrendezvényére,

– ahol a legmagasabb rangú vendégek a zimbabwei, a bolíviai és a közép-afrikai elnök voltak;

– ahol Szijjártón kívül csak Milorad Dodik, a boszniai szerb köztársaság Putyin- és Orbán-barát szeparatista vezetője volt jelen európai hivatalban lévő vezetőként;

– ahol Szijjártó ráadásul azzal büszkélkedett, hogy neki ezt a látogatást nem tilthatja meg a Nyugat;

– ahol kiderült, hogy a szankciók csak jót tettek Oroszországnak;

– és ahol nem utolsó sorban egy meglehetősen tudathasadásos beszédben Vlagyimir atomfegyverekkel fenyegette a Nyugatot, másrészt elutasította, hogy Oroszországnak tervei lennének a NATO megtámadására.

Atomháborúval és harmadik világháborúval őrületbe kergetett békepárti fideszes szavazó legyen a talpán, aki ezek alapján meg tudja mondani, hogy most akkor kitől kell rettegni, ki dobja le az atomot, és ha Vlagyimir tervei közt nem szerepel a NATO megtámadása, akkor miért kell háborúval riogatni a magyarokat, és mi köze van az egésznek ahhoz, hogy Deutsch Tamás elfoglalja vagy nem foglalja el Brüsszelt. Két nappal a sorsdöntő választások előtt, amelynek kampányidőszakában a Fidesz minden korábbi gátlástalanságán messze felülemelkedve, mindenkori önmagát messze alulmúlva Orbánt és a Fideszre leadott szavazatokat az élettel, mindenki mást a biztos pusztulással azonosítva keretezte a tétet, egyre gyengébb idegrendszerrel ugyan, de próbálok megértő lenni. A kommunikációs csatornák nyitva tartásának fontosságától az energiaszuverenitásig mindennel, de Szijjártó ízléstelenségére és vállalhatatlanságára így is nehéz szavakat találnom. Nem is keresem őket.

Meg tudja mondani valaki ezek után, hogy ha Szijjártó nem orosz ügynök, akkor miért kellett Szentpétervárig mennie azért, hogy

1) bejelentse, hogy Oroszország képviseletében Magyarország részt vesz egy olyan békekonferencián, amelynek se Budapest, se Moszkva, se Peking szerint nincs semmi értelme, illetve

2) hogy egyedüli uniós politikusként Oroszországból szóljon be a Nyugatnak, hogy ő annyira szuverén, hogy oda megy, ahova akar?

Nem lett volna elég felvenni az EA izompólót és a kert végéből megüzenni a nyolcezredik alkalommal is a NATO-nak és az EU-nak, hogy Magyarország nem vesz részt semmilyen Oroszország ellen irányuló, Ukrajnát támogató közös erőfeszítésben? Egy szűk hónappal a soros EU-elnökség startja előtt muszáj volt Szentpéterváron bokázni és gazsulálni, hogy bár semmi értelme a svájci békekonferenciának, mégis ott lesz? Ennél nyilvánvalóbb már csak akkor lehetne, hogy kinek az oldalán áll az ukrán kapituláció pártján álló Orbán-kormány, és Szijjártó kit fog képviselni Svájcban, ha az illető kitűzte volna a dagadó kebelére a barátságról elnevezett moszkvai plecsnit.

Lehet, hogy a vasárnapi sorsdöntés miatt most mindenkinek a legkisebb gondja is nagyobb ennél, de ha még hétfőn is lesz ellenzék, ami még mindig ellenzékként tekint magára, előbb-utóbb le kell tennie az asztalra ennek a hazaárulás-gyanús külpolitikának az alternatíváját. Igen, Magyar Péternek is be kell fejezni a sunnyogást, és színt kell vallani Oroszország ügyében. Mert ez, amit most művelnek Orbánék – ráadásul ha hinni lehet a felméréseknek, a magyarok jelentős részének akarata ellenében művelik -, nem kompatibilis Európával, a Nyugattal, ahova tartozni szeretnénk. Nem, a Nyugat nem tiltotta meg Szijjártónak, hogy Moszkva háborújának kitörése óta nyolcadik alkalommal is Oroszországba utazzon, és a venezuelai olajminiszter megtisztelő társaságában ezúttal is szó nélkül hagyja, hogy Putyin atomfegyverekkel fenyegetőzik, miután lerohant egy független országot. A Nyugat nem akadályozta, kizárólag az ép ész, az erkölcsi tartás, a jó ízlés, a diplomáciai érzék és az ország jól felfogott érdekeinek szem előtt tartása akadályozhatta volna meg ezt a szégyenteljes kiruccanást. Mindaz, amihez Szijjártónak köze nincs. A Nyugat egy rakás dolgot nem tilt, mégse jut eszébe senkinek megtenni. Különösen nem akkor, amikor a moszkvai hekkerbotrányos lebukás után egész Európában és a tengeren túl is végérvényesen világos, hogy Putyin ügynöke vagy. Akkor nem mész Oroszországba bejelentkezni a béketárgyalásra, amit addig faszságnak tartottál. Ha a helyszínen igazítottak el, hogy márpedig menni akarsz Svájcba, azt valószínűleg, már nem kell kommentálni se.

Erre az egészre nincs magyarázat, csak a szégyen van. Azt hiszem, már az sem igaz, hogy néznek bennünket kultúrnépek, és látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor. Ezen már rég túlvagyunk. Attól tartok, már csak köpnek utánunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább