Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Meg sem próbálok úgy tenni, mint aki érti, mi zajlik egy szektatag lelkében. Olvastam erről a kórságról, évtizedek óta a jelenséget kutató szakemberek magyarázata sem segített közelebb a dolog megértéséhez. Felfogom persze az ok-okozati összefüggéseket, de beleélni nem tudom magamat, ezért aztán nem tudom még a lelkem mélyén sem felmenteni azokat, akik ilyen mértékben képesek a tulajdon lelküket odateríteni valaki másnak a disznószaros lúdtalpa alá. Nem értettem soha a hithű nácikat sem, akik egy szemmel láthatólag beteg ember üvöltve rángatózását olyannyira magávalragadónak találták, hogy kétkedés nélkül itták a szavait, gondolkodás nélkül fordultak szembe tulajdon szeretteikkel, küldtek börtönbe, haláltáborba, pokolra más embereket, és nem értem ezeket a mai fanatikusokat sem. Pedig róluk – sajnos – nem a történelemkönyvekből tanulok, nem archív felvételeken látom, ami történik, hanem élőben tapasztalom meg a dolgot.
Komoly pánikra szerencsére nincsen ok, ha igény lenne is rá, itt esély sincs arra, hogy a csúti elmehábor túlterjeszkedjen a csirkehálón. Amit – most kezdem csak megérteni – talán mégis jó lenne támogatni az uniónak, sőt, kiterjeszteni körben a rántotthúsalakún. És még csak véletlenül sem azért, hogy ne jöhessenek be a migránsok, hanem azért, hogy ne mehessenek ki a zombik és egyéb kórokozók. Nyugi, eszem ágába nem jutna elemezgetni, értelmezni a szombati kórképet, mert azzal beemelném a normális világba, ennek pedig a világon semmi értelmét nem látom. Azt magánemberként, adófizetőként, magyar polgárként azonban, bár kevéssé ünnepélyesen, de meglehetősen határozottan ezennel kijelentem, hogy elhatárolódom a csútitól is, az ő kormányától és összes udvaroncától, valamint a híveitől is. Az ország törvényeit természetesen betartom, de tudomáson szerint az egyetlen törvényben sem szerepel, hogy köteles vagyok akár tisztelni, akár tiszteletlenül bár, de kormányfőnek elfogadni egy szemmel láthatólag elmebeteg pasast csak azért, mert akárhánymillió hülye rá szavazott.
Alapvetően persze nem szokásom semmiféle patákkal és más agyhalottakkal foglalkozni, mert tiszteletben tartom mindenkinek a hülyeséghez fűződő jogát, ám ez addig igaz, ameddig az illető nem próbálja meg másokra is ráerőltetni a saját nyomorát. Amikor ez megtörténik, aktiválódik az önvédelmi reflexem, és ha eddig nem – pedig eddig is -, most pontosan ez történik. Oké, értem, hogy Orbán Viktornak és bűntársainak elemi érdeke a hatalom megtartása. Azt is értem, hogy a szektatagok támogatják ebben. Azt azonban nem fogadom el, hogy ennek érdekében bármit megengedhetnek maguknak, és ezt nekem szó nélkül tűrnöm kell. Úgyhogy ezennel kifejezem a tiltakozásomat. Nekem semennyire nem érdekem az, hogy egy bármire képes, az országot a kínaiaknak és Putyinnak kiárusító, a zsákmányszerzésen és a hatalom megtartásán kívül semmivel nem törődő aljas gazember boldog legyen. Felőlem egészen nyugodtan legyen boldogtalan Orbán, bukjon végre a picsába, mert vezetőszáron akarom látni őt is, a náci haverjait, cselédeit, az ország tönkretételében közreműködő cinkosait, és nyugodtan boruljanak gyászba az agyhalott szektatagok. Azok, akik képesek hálaadó misét rendezni ennek a bűnözőnek a szülinapján, akik segítenek abban a maffiának, hogy tönkre tehessék az országot.
Fogalmam sincs, hány birka ment legelni a szigetre, de ha ketten mentek volna, az is pont kettővel több, mint kellene. Esküszöm, nem értem, hogy nem látják, hogy a bálványuk véglegesen meghibbant. És ezer szerencse, hogy sem gazdasági, sem politika, sem katonai hatalma nincs, mert ha lenne, most nem beszélgetnénk a harmadik világháborúról, hanem benne lennénk. Nyakig. Csak meg kell nézni, mit művel a másik elmebeteg Ukrajnával. A mi elmebetegünk se fogná vissza magát, az biztos. Újra naggyá akarná tenni Magyarországot, mégpedig leginkább földrajzi értelemben. Erre szerencsére nincs lehetősége, így inkább kifosztja, tönkre teszi, lejáratja, lepusztítja. Talán bosszúból, mert világ életében többnek akart látszani, mint amire hivatott, de ez soha nem sikerült neki. A világon nincs olyan közeg, ahonnan ne lógna ki. Talán csak a türk tanácsban érezheti otthon magát, sehol máshol. Nem értelmiségi, nem munkás, nem falusi, nem városi, nem is európai. Szerintem maga sem tudja, hogy kicsoda, micsoda. Szerencsétlen korban született, az az igazság. Ha 30-40 évvel korábban jön a világra, lehetett volna belőle jó elvtárs, akit ki lehet nevezni egy TSZ élére, vagy jó lett volna tanácselnöknek, ahhoz megvan a tehetsége és a műveltsége. Máshoz nincs, és azt hiszem ez az, amit soha nem fog megbocsátani. Nekünk.
Nézzünk szembe a valósággal! Ha a baloldal győz, csak idő kérdése, és a háború utolér bennünket. A háborúpártiak kívül helyezték magukat a józan észen. A háborúpártiak megrészegültek. Ők azt gondolják, hogy ebben a háborúban győzni fognak.
A háborús mámor olyan, mint a drog. Akik a rabjai, semmiért nem tartják felelősnek magukat. Nem hallgatnak meg senkit. Átlépnek rajtad. Nem éreznek lelkiismeret-furdalást. Nem vagyunk nekik fontosak, sem te, sem az életed, a családod, a házad, amelyért megdolgoztál, sem a jövőd, amelyért minden nap megdolgozol. Őket nem érdekli a gyerekeid jövője.
Nem lehet meggyőzni őket. És ezért nekünk nem is meggyőzni, hanem legyőzni kell őket! (Orbán Viktor)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.