NEHAZUGGY

Érdemi vitára, nem pedig vádaskodásra lenne szükség

Lázár Gergő | Június 1, Szombat | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,878,330 forint, még hiányzik 1,121,670 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Mandiner a napokban ismételten kiakadt azon, hogy nem egyszerűen csak legalizálták Franciaországban az eutanáziát, de emellett még azt is elérték, hogy viszonylag könnyen megoldható legyen a halálba küldés. Ez egyesek szerint visszás hatást kelt, hiszen

implicit módon ösztönzi, hogy az idősek, magányosak és kiszolgáltatottak kérjék megölésüket.

Nem tudom, miért van, az hogy a jobboldali, konzervatív oldalon az emberek azt hiszik, hogy az eutanázia olyan, mint a drog – legalábbis ezen érvelésből ez következik -, vagyis amint legálissá válik, mindenki élni akar majd vele. Mint ahogy azt a drogok legalizálása, de legalábbis dekriminalizálása is megmutatta, ez messze nem a valóság. Azokon a helyeken, ahol mondjuk a marihuána legálissá vált, nem kezdtek el többen füvezni, csupán az eddig stikában cannabist szívók ezután nyílt titokká tették. Nyilván a drogfogyasztás és egy ember életének kioltása nem ugyanaz, sőt, még csak nem is hasonló, mégis arról van szó, hogy egyesekben hasonló félelem él.

Pedig senki sem választja a halált az élet helyett, ha van más megoldás, de ehhez egyrészt elfogadható egészségügyi ellátórendszerre van szükség, másfelől pedig jó szociális rendszerre. Nem véletlen az, hogy olyan országokban, ahol ez nem áll rendelkezésre, még csak fel sem nagyon merült az, hogy az eutanázia legalizálásra kerüljön. Én magam a legalizálás mellett foglalok állást, de Magyarország egészen konkrétan nem tart ott, hogy ez megoldható legyen. Nem azért, mert ne lehetne törvényileg megoldani, mert nyilván meglehetne, de itt ténylegesen is előfordulhatna az, hogy egyesek feladva a küzdelmet bizonyos betegségekkel szemben (hiszen az egészségügyi rendszer nem segít rajtuk), inkább a kegyes halált választanák. Ez véleményem szerint is egy borzasztó döntés lenne, hiszen az eutanázia oka nem lehet magány, öregség vagy a haláltól való félelem.

Eutanázia véleményem szerint azoknak „jár”, akik egyszerűen olyan szenvedéssel néznek szembe, amelyet nem tudnak elviselni. Persze hozzátartozóként én magam is amellett lennék, hogy ameddig csak fizikailag bírja az ember, addig küzdjön és próbáljon meg minden lehetőséget, amellyel csökkentheti a szenvedését, de biztosan van olyan pont, amelynek elérését követően a kegyes halál igenis jobb, mint a folyamatos szenvedés. Vannak ugyanis olyan betegségek, amelyek fizikailag képtelenné tesznek bizonyos dolgokat, miközben az ember agyilag teljesen rendben van, és tudatában van annak, hogy a szervezete cserben hagyja. Ilyen az ALS nevű betegség, amellyel Karsai Dániel is küzd és ugyan ő maga elmondása szerint nem választaná a kegyes halált, mégis azért küzd, hogy az mások számára elérhető legyen.

Ez ugyanis egy választási lehetőség, egy opció, nem pedig egy bárki által az emberrel tukmált döntés. Azt gondolom, hogy az embernek igenis lehessen joga fájdalommentesen elmenni, ha egyszerűen már nincs semmiféle olyan módszer, amely valódi életet kínálhatna fel. Persze ahogy fejlődik az orvostudomány, úgy potenciálisan van lehetőség, hogy megoldódjanak ezek a dolgok, de itt még messze nem tartunk. Azt is kétlem, hogy egyébként ne az lenne minden ember gondolata, hogy a legjobb úgy lenne elmenni, hogy az ember egy tisztességes életet követően álomra szenderül, és soha többet nem kel fel. Senki sem akarja azt a döntést meghozni, hogy mérget fecskendezzenek a szervezetébe, ezzel leállítva a biológiai funkcióit. Ilyen döntést csak az hoz meg, aki valóban nem hisz már semmiféle más megoldásban.

A francia egészségügyi és szociális rendszer fényévekkel a magyar előtt jár, noha problémák nyilvánvalóan itt is vannak bőséggel. Itt mégis megoldható volt egy ilyen törvény meghozása, hiszen remélhetőleg van annyi szakember, akiket munkára lehet fogni és akik higgadtan, mérlegelve a lehetőségeket, megfelelő döntést tudnak hozni minden egyes kérelem esetében. Persze ettől függetlenül is lehetnek olyan döntések, amelyek időről-időre felháborítják a társadalmat és párbeszédre kényszerítik az embert, de az véleményem szerint egy jó dolog, ha folyamatosan beszélünk erről a problémáról. Mert kizártnak tartom, hogy minden életvégi döntés megfelelő és jól átgondolt, és vélhetően hibák is történnek egyes esetekben, de mégis arról van szó, hogy azok többsége, akik az eutanáziát választották, nem döntöttek volna másként. Az ugyanis mennyivel jobb, ha jogilag nem dönthet így az ember, tehát önkezével vet véget az életének, olyan eszközökkel, amilyeneket éppen talál? Már akinek ez megadatik, egy ALS-betegnek ez sem.

Persze tragédia ez minden szempontból, de nagyon nem ugyanaz, ha az ember elbúcsúzhat a szerettétől és ha nehezen is, de meg tudja érteni, fel tudja dolgozni, hogy miért döntött így, mintha valaki önkezével vetne véget az életének, és a hozzátartozóinak életük végéig azon kellene agyalniuk, hogy mit tehettek volna, hogy mi volt az, ami segíthetett volna abban, hogy másféle döntést hozzon az ember. Véleményem szerint nagyon kevés olyan helyzet van, amikor elfogadható döntés az eutanázia, de igenis vannak olyanok esetek, amikor ez vitán felül elfogadható. Fájdalommal fog járni, amit az ember vélhetően soha nem felejt el, és talán élete végéig kísérteni fogja, de kik vagyunk mi, hogy más életéről döntsünk? Egy átlagos hozzátartozó nem feltétlenül orvos vagy pszichológus, hogy ezt meg tudja ítélni, egy hozzátartozó nyilvánvalóan azt akarja, hogy a szerette soha ne adja fel és addig küzdjön, ameddig csak lehet. Csakhogy ez sajnálatos módon nem mindig egy lehetőség. Egyesek képesek szembenézni a fájdalommal és szenvedéssel – egyesek ebben látják a megváltást -, mások viszont erre nem képesek. Ez viszont nem elegendő indok az eutanáziához, pont ezért nem is lehet csak úgy erről dönteni, hiszen szakemberek tucatjai hozzák meg végső soron ezt a döntést. Ezt pedig tudniuk kellene mindazoknak, akik ez ellen beszélnek és hoznak fel példákat. Senki sem akar meghalni, ha van más lehetősége is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!