Túl vagyunk a Fidesz úgynevezett kampányindító katarzisán, ahol minden volt, csak katarzis nem. Megmondom őszintén, azt gondoltam, hogy ennél kreatívabb lesz Tóni, és valami új hablattyal áll elő a tátott szájú szekta zsibbasztására, de nem. Elővették a két évvel ezelőtti háború és béke júdási változatát, és 2.0 verzióban újratöltötték a Bálnában. Betegnek beteg, amit meg ki lehet olvasni belőle, annak alapján a terv a következő: Júdás hozza a szokásos putyini attitűdöt (aki Navalnijról nem volt hajlandó az említés szintjén sem beszélni, nevét kimondani), azaz tudomást sem vesz arról a Magyar Péterről, aki rájuk borította az asztalt. Csak a szokásos történik: várnak, hogy elüljön a balhé, és ha már nem esik, akkor előjönnek a fényre. Valószínűleg még rezeg a léc a mérések alapján, ezért dugdossák a vezért. Minél kevesebbet szónokol, szerepel, annál jobb. Amit eddig fél óra alatt szótagolt el, azt most 15 perc alatt makogja bele a közönsége arcába, de a lényeg: háború, háború, háború. Mindent erre tettek fel, ez lesz júniusig a mantra. Ezzel akarnak nyerni. Program nincs, vízió nincs, kizárólag paráztatás van.
Van egy elbukott köztársasági elnök, aki helyett jött egy még vállalhatatlanabb, de legalább K. Endre zavartalanul szaladgál a réten, és még mindig rá akar venni bántalmazott bicskei fiatalokat arra, hogy hamis tanúvallomást tegyenek. Miután mindent, amit lehetett, elbaszott, vagy elbaszattak vele, Varga Judit is eltűnt mára, mint szürke szamár a ködben. Balogot már az illuminátusok is üldözik, nemhogy a saját egyháza, mégsem akar eltakarodni a püspöki székből. Közben mint kiderült, már az ügyészség is tudja, kicsoda Tóni, Barbara és Ádám. Persze mi földi halandók eddig is tudtuk, csak az ügyészség nem sejtette. Amellett, hogy tudják, és mi is tudjuk, egyelőre semmi nem utal arra, hogy az említettek bármilyen módon el lesznek marasztalva vagy számoltatva a Schadl-Völner üggyel kapcsolatosan. Polt Péter úgy be van betonozva, mint egy Tito idejéből megmaradt, az Adriai-tenger partján éktelenkedő bunker a sziklában; nincs az a buldózer, ami ki tudná onnan vésni.
Egyszóval újramelegített háborúzás és brüsszelezés a menü, lesz ami lesz alapon. Elsősorban azokhoz szólnék, hátha olvassák, akik még mindig hanyatt esnek és ájuldoznak. Vagy az imádattól vagy a rettegéstől, amikor meghallják, vagy csak meglátják a bálványt, aki lassan elmehet majd másoknak is megtanítani azt, hogy miképpen kell tömegeket másfél évtizeden keresztül hülyíteni, és kilopni alóluk a földet. Ez az üres duma, miszerint kimaradunk, mert ki akarunk maradni a háborúból, amit lépten nyomon elröfög, hogy szerintem már a Karmelitában így köszönnek ezek egymásnak, hogy béke veled, testvér, egy nettó hülyeség. Nem akarnám bagatellizálni a helyzetet, de szeretném elmagyarázni, hogy mi ezzel a probléma. Ehhez kell még némi személyes tapasztalat, példázat, ezt előzményként ide kell tennem. Én a Hős utcában kezdtem földi pályafutásomat, onnan költöztünk át szintén a kőbányai Kőrösi Csoma utcai lakótelepre, ahol egészen anyámék válásáig éltünk. Onnan a Keleti pályaudvar mögé, a VII. kerületbe költöztünk, majd amikor elértem az ifjú titán kort, átköltöztem a régi kocsisorra, a VIII. kerületbe. Konkrétan a mi házunk előtt forgatták Dobray György filmjét, a K1-et, ez szerintem szükségtelenné teszi, hogy részletesen ecseteljem a környék színvonalát. Legyen elég annyi, hogy akkoriban nem volt bekamerázva a környék, és nem volt egy kifejezett életbiztosítás este 9 óra után ott fütyörészve járkálni. Mindenesetre megvoltak az utca szabályai és törvényei. És most összefűzném ezt a háborúval.
Egy háborúból nem lehet kimaradni, mert ez nem így működik. Ha megtámadnának minket (szerintem nem fognak), akkor mi lenne? Azt mondanánk, hogy bocs gyerekek, mi nem akarunk háborúzni, menjetek máshova, mi háborúellenes és békepárti ország vagyunk, úgyhogy nyasgem? Szerintem pont leszarná az agresszort, mint ahogy a nyolcadik kerület utcáin sem úgy volt, hogy bocs gyerekek, de én nem akarok verekedni, békével jöttem. Vagy elfutottál, vagy az erősebb győzött. Ennyi. A verekedés vagy inzultálás arra irányult, hogy aki kiszemelte a másikat, az akart tőle valamit. Vagy az óráját, vagy a nyakláncát, vagy pénzét. Ha nem adtad oda, elvette, nagyon sok választásod nem volt. Tehát ha ki akar valaki maradni egy háborúból, akkor vagy megadja magát, és elfoglalják, vagy megpróbálja megvédeni magát, azaz háborúzik a szabadságáért. És igen, sok-sok halott és vér lesz addig, ameddig valamelyik fél nem győz. A másik dolog: azt lehet mondani, hogy amihez nincs közöd, abba ne üsd bele az orrodat. Maradj ki belőle, ha nem akarod, hogy te is kapjál. Viszont ha valamelyik félnek a bandájához tartozol, az a minimum, hogy melléállsz és segítesz neki, mert ha nem, akkor gyáva árulóvá válsz a későbbiekben. Ez már a Pál utcai fiúkban is így volt, szintén a nyolcadik kerületben, még a békeidők előtt. Senki nem játszotta az önjelölt békebírót két 100 kilós ember vitájában, ha meg igen, akkor benne volt a pakliban, hogy neki is kiosztanak egy sallert.
Összegezve: Júdás hiába akar bármiből kimaradni, ha itt háború lenne (az, hogy a szomszédunkban háború zajlik, már épp elég baj), akkor mi kurvára rábasznánk, vagy becsicskulnánk annak, aki megtámadna minket. Az ukránok nem ezt tették, hanem beleálltak a buliba. Namármost, ki akarna minket megtámadni és miért? Úgy van. Senki. Az oroszok? Azok maximum elfoglalnának. Nem kéne nekik egy nap és már nem a Júdásé lenne a Karmelita, hanem Putyin valamelyik helytartójáé, aki miután feltettük a kezünket, szépen elvenné mindenkitől, amije van. Hurrá. Nem lenne vér, megadnánk magunkat. Ez egy jó opció lenne? Nekem nem, és a békepárti szektának?
Tehát ki akarna minket megtámadni? A NATO, amely egyébként egy védelmi rendszer és szövetség, amely kényesen ügyel arra, hogy semmibe ne avatkozzon be, ami nem a szövetségeseit érinti, akik mi is vagyunk? Akkor az USA? Az sem jó, hiszen ők a NATO agytrösztjei, ők találták ki az egészet a második világháború után. Akkor ki? Senki, emberek, senki. Ettől még sajnos háború dúl Európában, a szomszédságunkban. Az oroszok és az ukránok között, amit a Nyugat elítél, és segít Ukrajnának, a megtámadott országnak, ahol tud, és ahogy tud. Ennyi történik. Mert az nem úgy van, hogy egy idióta gondol egyet, és lemészárolja a szomszédját. Ez a nagyok dolga, persze, de Júdás morálisan sem azt a tábort támogatja, amelyhez Magyarország tartozik, hanem árulóként az ellenséget. Ez a régi nyóckerben sem volt jó ajánlólevél annak, aki így tett. Mert ha végetért a balhé, általában leszámoltak azzal, aki így viselkedett.
Vagyis igazából a legnagyobb veszély ránk nézve nem a háború, hanem az, hogy miként viselkedik Júdás. Egy szó mint száz, nem lesz háború. És nem azért, mert a testes békegalamb azt szirénázza reggeltől estig, hogy legyen béke, hanem azért, mert ahhoz az kellene, hogy Putyin továbbmenjen az elmebajában, és megtámadjon egy NATO-tagországot. Ha pedig ez megtörténik, akkor csiripelhet ezer decibelen a békepáva, akkor is mennie kell a magyar kontingensnek, mert így szól a deal. Ha minket támadna a vörös hadsereg, akkor is jönnének a szövetségesek, azok a NATO-katonák védenék Magyarországot, akiknek ez a feladata és kötelessége. Szóval nem kell beszarni.
Akkor sem, ha a teljes tudathasadás jegyében a békepárti fideszes miniszterelnök azt terjeszti, hogy el akarja foglalni Brüsszelt. Ezt amúgy minek nevezik egybiteséknél? Baráti csevelynek? Vagy városnéző körútnak? Nekem ez sokkal inkább tűnik hadüzenetnek és háborús uszításnak, mint amennyire nonszensz az, hogy ki kell maradni valamiből, amiben benne sem vagyunk. Ellentétben Brüsszellel, ami mi vagyunk, ahol a képviselőink ülnek és ahol a saját szövetségi rendszerünk központja van. Ha béke kell, akkor leginkább ott kellene a békére törekedni, nem pedig ököllel verni az asztalt, és amortizálni rendületlenül az amúgy is gyenge lábakon álló közmegítélésünket. És a végére, hogy mindenki értse, mire megy ki az orbáni-rogáni kommunikáció és propaganda. Ezt Júdás mondta 2007-ben:
És az általános európai felfogás a mi szakmánkban az, hogy legalul, tehát a legmélyebben, ezért a legmeghatározóbb erővel a fizikai biztonság iránti vágy jelentkezik az emberben. Ezért van az oly gyakran, nem csak Magyarországon, hanem máshol is, különösen a harmadik világ országaiban, hogy a hatalmon lévők éppen az embereknek ezt a legalul lévő, legmélyebb, legerősebb ösztönökből fakadó igényét, vagy életösztönét támadják meg. Ez pedig a fizikai biztonság. És ha el tudja hitetni egy kormány, vagy egy ilyen harmadik világbeli erő az ellenfeléről, hogy valójában ezen a szinten kell félni az ellenzéktől, mert az a fizikai biztonságot is veszélyezteti már, akkor jó eséllyel pályázhat arra, hogy mindenfajta kormányzati teljesítménytől függetlenül, a rend iránti vágy miatt odafordulnak az emberek.
Nos, konkrétan ennek a gyakorlatba való átültetése folyik 14 éve. Ahogy sem a migránsok, sem Brüsszel, sem Soros, sem a gender nem bántott és nem is foglalt el minket, úgy háború sem lesz, amitől parázni kellene. Amitől viszont joggal kellene parázni, az az, hogy minél tovább marad hatalmon, annál jobban lerombolja Magyarország nemzetközi megítélését, és durván elszigetel minket azoktól, akik nélkül ha nem is senkik, de sokkal kevesebbek lennénk.
Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.