NEHAZUGGY

És a rezsim karcolásmentesen áll a lábán

Molnár Bálint | 2023. Szeptember 19, Kedd | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,575,270 forint, még hiányzik 1,424,730 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

1. – Bajban a családok, elfogytak a tartalékok.

2. – Bajban a kiskeresetűek, a fizetések elértéktelenedése néhol már a munkavégzést veszélyezteti.

2. – Van olyan pedagógus, akinek bruttó 21 forinttal nőtt a fizetése a státusztörvény alapján.

3. – Friss inflációs rangsor: Az EU-ban még mindig Magyarországon a legmagasabb a pénzromlás mértéke, de összeurópai szinten is csak egyetlen ország előzi hazánkat.

3. – A megkérdezett felnőttek 27 százaléka szavazna a Fidesz–KDNP-re egy most vasárnap esedékes parlamenti választáson, ami ugyan a 2022-es áprilisi választások óta a kormánypártok legalacsonyabb mért népszerűsége, ám a legközelebbi vasárnapon ez így is alighanem egy újabb böszme kétharmadot jelentene az állampártnak.

4. – A válaszadók közel fele szerint szükség van Mészáros Lőrincre / A magyarok 30 százaléka szerint „nincs közünk ahhoz, hogy mit csinál a vagyonával Mészáros Lőrinc”.

Hogy mi köze van a fentieknek és a fent hely híján fel nem sorolható, ámde az ország, a gazdaság, a társadalom drámai hanyatlását leírni képes egyéb rögvalóságkockáknak egymáshoz és következik ebből bármi? Már sokszor leírtam, hogy azon túlmenően, hogy az olyan típusú hibrid autokráciákban, amilyenhez hasonlót Orbán pártja szívós munkával egy évtized leforgása alatt összekalapált és gyakorlatilag tökélyre fejlesztett Magyarországon, nem igazán érdemes az alapvetően demokratikus rendszerekben értelmezhető, jelentőséggel bíró és megbízható információkkal kecsegtető közvéleménykutatások adataira mérget venni és hideg vízzel lenyomtatni őket. DE.

Ha ennek megfelelően egészséges szkepticizmussal közelítünk is ezekhez a néhány százalékos, szinte csak nagyító alatt látszó elmozdulásokhoz, amelyeket nem Rogán Antal szondái mérnek, akkor is azért annyit feltétlenül ki lehet olvasni a számokból, hogy a rezsim tulajdonképpen karcolásmentesen áll a lábán. Számomra elképzelhetetlennek tűnik, hogy egy magára bármilyen kicsit is adó adó, a büszkeséget és a polgári önbecsülést akárcsak nyomokban tartalmazó, a demokrácia nyelvét legalább alapfokon beszélő országban bármilyen színezetű kormány le tudta volna nyomni a nép torkán, hogy egy minden megnyilatkozása alapján zavarba ejtően ostoba, primitív, sehonnai gázszerelő néhány év alatt százmilliárdos nagyságrendű vagyonra tehet szert pusztán a tehetsége alapján.

Ehhez képest 2023 őszén a magyarok közel egynegyede – miközben pontosan tudja, hogy ez a szellemi bokasüllyedés természetesen nem az okos fejének köszönhetően, hanem kizárólag politikai hátszéllel hízott szarrá -, megmagyarázza magának, hogy de ettől még hasznos küldetést teljesít a felcsúti aluliskolázott. És ezen felül is van még tíz százaléknyi magyar, akit zavar és dühít ez az egész, irritálja a csilliárdos luxusjacht és a fésűkagyló-wakame, de meggyőzte magát arról, hogy a nemzeti nagytőke szempontja miatt szükség van erre a Forbes-listás szent ostobaságra. Az, hogy a magyarok kevesebb, mint felének van lesújtó véleménye Mészáros személyéről és teljesítményéről is (ez szinte egybeesik azoknak a biztos pártválasztóknak az arányával, akik akármelyik vasárnapon is legyen a választás, a Fidesz-KDNP-re szavaznának) hogy csak 44 százaléknyi ember van, aki szerint Lölő a „Fidesz-kormány lopásainak tehetségtelen haszonélvezője pozitív gazdasági, politikai szerep nélkül, egy stróman”, alighanem egy olyan össztársadalmi szellemi-erkölcsi lecsúszásnak az eredménye (most hagyjuk a Kádár-korszak reflexeit), amely pontosan 30 évvel kezdődött. Nagyjából akkor, amikor az elvetélt rendszerváltás hajnalán, 1993 januárjában a Fidesz eladta a Váci utcai pártszékházat, és a befolyó pénzből Orbánék elkezdték felépíteni a mostani állampárt gazdasági hátterét. Ugyan a korabeli hírek szerint az ügylet rengeteg közéleti és párton belüli bírálatot kapott, hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz sokak szemében elveszítse a hitelét, és a párt támogatottsága 40 százalékról a választásokra 6 százalékra (!!!) esett vissza, ez a korrupciós ügylet így is elég volt arra, hogy a fiatal demokraták túléljék 1998-ig, amikor sikerült kormányra kerülniük.

Persze, tudom, nem ilyen egyszerű ez, nem ilyen közvetlen az összefüggés, de szerintem ott azért sok minden eldőlt. A jelenlegi nertársak számára elsősorban az vált napnál világosabbá, hogy sokkal több mindent meg lehet csinálni ezzel a büszke magyar néppel, mint amennyiről valaha is álmodni mertek volna. Tudom, ismerem a szociálpszichológiai magyarázatokat (és talán a történelmet is kielégítő módon), amelyekkel leírható, hogy ha nincs miből válogatni, ha nem létezik, az a sokat emlegetett alternatíva, akkor hiába morzsolódnak le a peremszavazók, az egzisztenciális nyomorúságot a saját bőrükön érzők egy része, ha nincs egy meggyőző erő, amely mellé jó szívvel oda tudnának állni, akkor az van, amit most látunk: a 27 százalék is megnyugtató többség, nem látszik az a politikai párt, amely egymaga veszélyeztetni tudná Orbán uralkodását. Ráadásul ez a ciklus első fele, ilyenkor nem gazdasági bűnözőknek kinéző alakok által kormányzott országokban is (lásd: Németország) többé és kevésbé be szokott esni az éppen hatalmon lévő párt(ok) népszerűsége.

Ezzel együtt sem hiszem, hogy a fenti kórkép megmagyarázható pusztán azzal, hogy nincs kire szavazni. Nem hiszem, hogy azért gondolja a magyarok közel fele, hogy ennek az országnak szüksége van Mészáros Lőrincre akkor is, ha ő nem tud enni adni a gyerekének, mert sajnos nincs alternatíva, nincs kire szavazni, úgyhogy akkor inkább legyen Orbán, mert róla legalább már tudjuk (vajon tudják-e?), hogy mire képes. Nem hiszem, hogy a magyarok egy nagyon jelentős része (5 százalék is sok lenne) azért tud ilyen felhőtlenül együttélni a korrupcióval, mert Orbánnak nincs alternatívája. Nem hiszem, hogy kizárólag azért látjuk lényegében pár százaléknyi eltéréssel ugyanazt, mint tavaly áprilisban, amikor a Fidesz az általa alávaló módon gerjesztett háborús pszichózis hátán minden idők kétharmadát húzta be, mert nincs alternatíva.

Ezzel szemben súlyos önvizsgálatra szorulna az a társadalom, amely 30 évvel ezelőtt ugyan még jelezte, hogy nem tartja összeegyeztethetőnek a közérdekek képviseletét a bűnözéssel, ám öt évvel később mégis bizalmat szavazott Orbánéknak a kormányalakításra. És ahelyett, hogy politika szemétdombjára küldte volna a Fideszt, 2010-ben már tálcán kínálta fel neki a fülkeforradalmi szektaalapítás lehetőségét. Persze rohadtul frusztráló olvasni, hogy az ellenzék tavaly áprilisi csúnya veresége után mivel telt az elmúlt másfél évük, hogy a 2019-es önkormányzati választás óta mivel telt az elmúlt négy évük, az elszalasztott lehetőségekre nincs bocsánat. De nem hiszem, hogy az kizárólag a töketlen, tehetségtelen, rövidlátó ellenzék sara lenne, hogy sok tízezer ember értelmetlen halála a koronavírus-járvány alatt, az egész járványkezelést övező bűzös korrupció, az ország gazdasági recesszióba süllyedése, Mészáros és társai töretlen gazdagodása, a brutális infláció, a megszorító intézkedések tucatjai, amelyekről nem volt szó tavaly április 3-a előtt, éppen csak megkarcolták az állampárt népszerűségét. Aki a Fideszt hatalomban tartó tábor további lemorzsolódását várja, az minden bizonnyal önmagát csapja be. A magyar társadalom választást eldönteni képes része ugyanis azon az állásponton van, hogy a Fidesz országlásának minősége, a kormányzás beláthatatlan következményei teljesen érdektelenek az állampárt megítélése szempontjából. Ha lenne még 30-40 Mészáros Lőrinc, és ő, a büszke magyar ember már csak minden második nap tudná etetni a gyerekét, talán az is beleférne. Lehet azt mondani, hogy a DK nem alternatíva, a Momentum kretén, az ellenzéki pártok egytől egyig egy rakás szart nem érnek, de ki az, aki ilyet tesz? Ki az, aki ilyen országot akar a saját gyerekének?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!