NEHAZUGGY

A konstruktív együttműködés talaján állva kisgatyában

Tamás Róbert | 2023. Szeptember 1, Péntek | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,493,455 forint, még hiányzik 1,506,545 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Madárdalos szép reggelt kívánok mindenkinek! Minden idők legjobb, legszebb és legizmosabb külügyminisztere tegnap hajnalban a spanyolországi Toledóba röppent, mégpedig rövidgatyában, sportcipőben és kapucnis pulcsiban, mert bizonyára a repülőgépen futkosott fel-alá út közben, más okot nem találok arra, hogy egy politikus miért kocogáshoz öltözve utazik hivatalos látogatásra. Európai Unió informális külügyi tanácsülésén vesz ő részt – remélhetőleg azt már nem rövidgatyában -, de már előre leszögezte, hogy:

Természetesen ma sem fogok engedni a nyomásnak. Amíg nem kapunk részletes, világos elszámolást arról, hogy mire költötték azt a körülbelül 50-70 milliárd eurót, amit eddig Ukrajnába küldtek, és amíg az OTP-t le nem veszik a háború úgynevezett nemzetközi szponzorainak listájáról Ukrajnában, addig szó sem lehet arról, hogy újabb pénzekről döntsünk fegyverek finanszírozására vagy bármire Ukrajna vonatkozásában. (MTI)

Én ugyan nem vagyok külügyminiszter, de szerintem az informális ülés nem arról szól, hogy bármit ott megszavaznak, hanem arról, hogy tájékoztatást kapnak különféle kérdésekben és megvitatnak, beszélgetnek, érvelnek. Na már most. Az a politikus, aki úgy megy el egy eszmecserére, hogy előre kijelenti, pont leszarja, ott mi fog elhangzani, mert ő már (mármint persze Orbán Viktor) eldöntötte, hogy merre van az előre, az mi a búbánatos francnak megy oda katonai nemkormánygéppel – tehát milliókból – a mi pénzünkből? Miért nem marad itthon a kisgatyájában, az legalább ingyen van? De ha már ilyen flottul tudja, hogy a kapott pénzzel el kell számolni – és ebben tökéletesen igaza is van neki -, akkor a magyar kormány miért nem méltóztatik elszámolni az uniós forrásokkal és az adófizetők pénzével, melyeket az eltelt 13 évben költöttek két marokkal? Ha pedig nem hajlandóak elszámolni vele – mert mindent titkosítanak, mert mindenféle alapítványokon keresztül teszik átláthatatlanná a pénzek útját, mert vagyonkezelő alapokban rejtik el a közpénzeket és még sorolhatnám azokat a sunyi technikákat, melyek révén kifosztják az országot -, akkor milyen erkölcsi alapjuk van arra, hogy követeljék az uniótól a pénzt? Tudom, most az jön, hogy de hát Ukrajna csak úgy kapja azt a pénzt, jófejségből, Magyarország azonban az Európai Unió tagja és jár az a pénz.

Hát ugye eleve Ukrajna sem jófejségből, barátságból kapja a pénzt, ilyen fogalmak a nemzetközi politikában nem léteznek. Ukrajna vérrel fizet azért a pénzért akkor, amikor megpróbálja határain belül megállítani az agresszort. Persze nem az uniós tagállamok védelmében teszi ezt merő szívjóságból, de attól még a lényeg a mi szempontunkból pontosan ez. Nem csak Ukrajna, hanem az Európai Unió elemi érdeke is Putyin megállítása, ezért Ukrajnának is, az uniónak is áldozatokat kell hozni. És örüljünk, hogy nekünk csak pénzbe kerül, nem az életünkbe. És még:

Minden egyes nap, ami háborúval telik, és minden egyes, Ukrajnába szállított fegyver újabb emberek halálát okozza, és mi ezt szeretnénk megakadályozni.

Mert Petike mi van akkor, ha nem szállít senki sem fegyvert Ukrajnába? Elárulom. Akkor az van, hogy jönnek az orosz katonák és lelövik az ukrán férfiakat, nőket, öregeket, fiatalokat, gyerekeket. Meg lebombázzák őket. Mert a háborúk ilyenek, hiába adjátok elő a csútival azt, hogy kissé elszundítottatok Woodstockban és most ébredeztek, virággal a fogaitok között. Ha az ukránok nem kapnak fegyvert, attól a háború nem ér véget, csak akkor nem tudnak védekezni sem, pláne védeni az unió határait, ezzel a mi seggünket. Tudtommal háború attól még soha nem ért véget, hogy valaki hangosan óbégatott, hogy márpedig legyen béke! A békéhez mindig kell győztes és vesztes. Ez nem jó dolog, de másként nem működik. Ameddig az agresszort nem sikerül alkura kényszeríteni, addig nem lesz béke. Akkor sem, ha Ukrajna egyetlen fillért, egyetlen fegyvert nem kap holnaptól. Akkor majd éhen halnak, kövekkel és botokkal harcolnak, de addig nem lesz béke, ameddig élnek ukránok. És itt szeretném felhívni Szijjártó becses figyelmét arra, hogy Ukrajna után a következő ország mi vagyunk. Vagy ez nem gond? Éppen ez a cél? Mit ígért Putyin a harmadáron adott gázon kívül? Segít megtartani a hatalmat? Ad egy darabaka földet? Nem kellene erről megkérdezni az országlakókat is? Azokat, akiknek a nevében hörögnek az urak, közben mindent titkolnak előttük és még arról is hazudnak, hogy mit titkolnak. Orbán Viktor, Szijjártó és az udvartartás, a NER-lovagok érdeke nem egyezik kilencmillió magyar érdekével. Nem kellene erről is néhány szót ejteni?

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!