NEHAZUGGY

Főispánok által nyomorgatott alattvalók vármegyékbe szervezett akkumulátorültetvényén

Jó reggelt, földrengésektől, záporoktól és zivataroktól mentes vidám vasárnapot, dicső államalapítást, Erdogant, atlétikai boldogságot, futószalagon érkező egyéb félázsiai diktátorokat, bukott, korrupt, szélsőséges európai politikusokat, illiberális diplomáciai nagyüzemet, ársapkás sört és perecet, grandiózus tűzijátékot kívánok, kinek mihez van gusztusa! Nem utolsó sorban acélosan acélozott idegrendszert mindenkinek, akinek ma feltétlen és halaszthatatlan közlekednivalója van az elnyomói a vezetői kappanhangján keresztül az ezeréves államiságára gyakran hivatkozó szuverén, keresztény nemzet fővárosában. A kiemelkedően stabil idegállapotra alighanem szükség lesz a mai napon, tekintve, hogy a szakadt gatyából kilógó hátsóval parádézó Magyarországot önkényes rendeletekkel vezető európai korrupciós veszélyforrás és diktátorkezdemény megint világpolitikai tényezőt játszik, midőn az atlétikai vébére rászervezett egy veretes diktátortalálkozót is a bűnös város bűnös lakóinak igényeit magasról letojva. De bárcsak az lenne a legnagyobb bajunk, hogy nem lehet eljutni civilizált módon/vagy sehogy A-ból B-be, és hogy megint a főpolgármester az alkalmatlan kretén, amiért a 2 milliós Budapest gyakorlatilag karanténba kerül és megbénul.

De legalább idén már nem kell többet aludni, ameddig a demokratikusan megválasztott, illetve senki által meg nem választott, cserébe politikai alapon kinevezett unortodox nagyjaink megadják a módját a keresztény magyar államalapítás köré szervezett cirkuszi tivornyának. Amivel kapcsolatban én távolról sem vagyok annyira megengedő, mint szelíd, jóérzésű, toleráns kollégám, akinek sok minden belefér ezen a napon. Az is igaz, hogy a sok mindenből nekem a legkevésbé a giccsel van bajom. Főleg mióta két évvel ezelőtt ugyanezek a kifinomult ízlésvilágú kereszténypatrióták megrendezték azt a felejthetetlen – testfestett, félmeztelen férfiak által az Andrássy úton végighurcolt krómozott turullal, valamint aranyozott Szent Istvánnal megküldött – grandiózus giccsparádét, amivel kapcsolatban ráadásul a hagyományőrző és rendhagyó jelzők habzottak az államifideszes propaganda száján. Azóta nekem szinte bármi belefér, nemhogy megrökönyödni, de meglepődni is aligha tudok. Jó, az talán meglepő lett volna, ha nem egy idióta, szexista rackajuh, hanem egy szerethető, cuki kabalafigura lett volna a hazai szervezésű atlétikai világbajnokság arca, de ennek pont nem az augusztus 20-ához, hanem a mindent pozíciót elfoglaló kontraszelektált, ízléshiányos, dilettáns NER-káderekhez van köze. Akik Pesty László önámításával ellentétben nem egy tucatnyian vannak, hanem annyian, hogy néha az az érzése az embernek, hogy valami szaporítótelepen tenyésztik őket.

Ami tehát a giccses ízléstelenségen, a penetráns népnemzeti nyomorúságot szimbolizáló, populista ársapkás alkoholfogyasztáson vagy a kocsmadiplomáciai nagyüzemen túlmutatóan szerintem elfogadhatatlan, az a szimbolikus, erkölcsi értelemben vett megcsúfolása mindannak, amit pozitívumként, horribile dictu, őszinte honpolgári büszkeségre okot adó érzésként át lehetne élni ezen a napon. Túl azon is, hogy kell tűzijáték, vagy nem kell, mert ha Mészáros Lölőné a 27 milliárdos NER-luxusjachtról lelépdelve sokezer euró értékű, márkás szerelésben sétáltatja a habtestét a francia Riviérán, akkor az hogy aránylik az ősfideszesek hazaszeretetéhez vagy ahhoz, hogy elfogyott a a magyarok pénze és egy éve recesszióban van a  magyar gazdaság.

Szóval túl azon, hogy nincs egyetlen bátor se a bátorak között, aki oda merne állni a kamerák elé és megmagyarázná, hogy ez a világ rendje. Mármint az, hogy atlétikai világbajnokságot rendezünk (és Lölőt is odaültetjük a VIP-be), miközben az önerőből lefestett zebrák számában mérjük a saját lábon állás sikerét, egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy mondjuk a március 15-ével ellentétben az államalapítás ünnepét nem köpte be mérgező nyálával a politika. De, rohadtul beköpte. Amikor augusztus 20-a kapcsán Szent István nagyságával, elévülhetetlen érdemeivel, államalapító, nemzetegyesítő, országszervező, irányt, célt és hitet adó jelentőségével öblögetnek, és olyasmiket ejtenek ki a szájukon, hogy az általuk kitüntetett személyiségek Szent István munkáját végzik, akik életeket, sorsokat fordítanak a helyes irányba, őrzik, művelik és tanítják a magyar kultúrát (most történetesen Vitályos Eszter államtitkárt idéztem, de lehetne bármelyik önmagától megrészegült beszélő fej valamilyen minisztertől Kósa Lajosig), kiderül, hogy tankönyvi nácikhoz, Adolf Hitlert dicsőítő erkölcsi hulladékokhoz vágnak hozzá mindenféle elismeréseket (az, hogy az illető apósa az állampárti becsület és tisztesség kormánypártjának parlamenti képviselője nem akadály, sőt), az nekem rohadtul nem fér bele.

Azt őszintén leszarom, hogy a Moszkva-barát külügyminiszter páratlan, lenyűgöző munkabírásának nyilvános csodálatáért például a magyar érdemrend lovagkeresztje kitüntetés jár. Pláne ha felteszem az alusisakomat és teljesen teoretikusan belegondolok abba – amibe szerintem mások is belegondoltak már jóval előttem -, hogy amennyiben a NER aranytorkú hőskeresztény ősanyja és női ideálja, Tóth Gabriella nem ürít rá mostanság a keresztény családmodell asztalára (tóthgabriellául: mer szabadon szeretni!!!), akkor talán már neki is lenne ebben az órában egy friss, ropogós plecsnije, amiért amúgy jó pár éve magán kívül teper. Tehát hogy semmi bajom Csepregi Neoton Éva kitüntetésével, főleg mióta a nemzet elsőszámú uszítójának és gyűlöletgenerátorának, a taknyon-véren csúszás okleveles szakértőjének is van lovagkeresztje. De ennyire nyilvánvalóan náci-fasiszta útonállók oldalára állva lealjasítani, kiüresíteni, megcsúfolni az állami kitüntetéseket, és közben Szent Istvánra Széchenyire, Petőfire (éppen mikor kire), a magyarság értékeire, színvonalas, odaadó munkára hivatkozni, legalja. Aztán kikérni maguknak (Schifferek, Hontok és egyéb, ellentmondást nem tűrő erkölcsi lángoszlopok lelkes támogatásával), hogy ők nácik és fasiszták lennének, legalja. Hát már hogy lennének? Ők? Nácik, fasiszták? Megy az évek óta tartó eltartott kisujjú maszatolás, hogy sárga, hápog, pont úgy néz ki, pont olyan a járása is, de nem kacsa az, hanem háromkerekű bicikli. Ne nevezzük annak, mert se fekete autó, se gázkamra. Hát bassza meg! Eggyel normálisabb helyeken az ilyen Hitlert felszopó Lezsák-vejeket, szélsőségesen elborult Kitörés túra-szervezőket leköpik, a társadalom a saját érdekében kiveti magából őket. Itt? Az államalapítás szent ünnepén az állampárt központilag kitünteti ők. Nemcsak az apróért hajolnak le, hanem a társadalom legelborultabb részének támogatására hajtanak. Az összes silány, aljas, vállalhatatlan emberanyagot be kell cserkészniük, a maguk oldalára állítaniuk, miközben ezeket a valaha valamit jelentő, valamilyen értéket képviselő kitüntetéseket a dicső múlttal együtt hányják le.

Ez annál sokkal lejjebb van, mint hogy éppen hány tízezer elemből álló, rongyrázó, brutálisan drága tűzijátékkal és olcsó sörrel próbálják elterelni a figyelmet arról, hogy minden irányból ömlik az alattvalók sápadt orcájába a rablókormányzás csődje. Hogy csak egy friss példát hozzak a rablókormányzás szemmel látható csődjére: miközben (ha az atlétikai szövetség elnöke lennék, talán én is ilyesmiket beszélnék a számmal) állítólag „a világbajnokság társadalmi hasznossága megkérdőjelezhetetlen”, hosszú távú befektetés a világbajnokság, a budapesti rendezést pedig nem csak eredményekben és forintban lehet mérni (úgy érti: ebben a kettőben biztosan mérhetetlen), úgynevezett kapacitáshiány miatt hétvégén nem lehet szülni a Honvédkórházban. Megtelt a szülészeti osztály, úgyhogy aki mindenképpen szülni akar, üljön át egy másik kórházba. Pedig biztos van hely a parkolóban, a járdán, a folyosón vagy a mellékhelyiségben. Hát tehet a világszínvonalú egészségügy arról, hogy ilyen váratlan szaporodásnak indult a nép? Nem tehet.

És arról tehet Maruzsa Zoltán helyettesduplasenki rendőrminisztériumi köznevelési államtitkár, hogy 13 nappal az iskolakezdés előtt még halvány fogalma nincs senkinek, hogy milyen lesz a forradalmian új tanév? Nemhogy nem tehet, de ez nem is téma szerinte, ráérünk megtudni, amikor odaérünk a híd lábához, pedagógushiány amúgy nincs, viszont a költségvetésben van fedezet a tanárok 10 százalékosnál nagyobb béremelésére. Kurva jó, basszátok meg. Akarom kérdezni, hogy és az érdemi béremelés ami már most is éveket késik, hol a faszban van, amikor még mindig 17 százalék fölött hasít a magyar infláció? Ja, hogy nem erről van szó, hanem szerintem arról, hogy ahol azért húzza az igát egy egész ország, hogy a miniszterelnök az ő bukott, korrupt, szalonképtelen, illiberális haverjai gyűrűjében eljátszhassa a világpolitikai tényezőt (igen, marha jól nézel ki, baszki), és ahol a csilliárdos sportrendezvények társadalmi hasznosságát tekintik hosszú távon megkérdőjelezhetetlennek, ott az oktatás rendbetételének, az egészségügy rendeltetésszerű működésének biztosítása már rövid távon is baromság.

Úgyhogy a főispánok által nyomorgatott digitális és funkcionális analfabéták vármegyékbe szervezett akkumulátorültetvényén fel sem merül, hogy az oktatásba invesztáljon az uralkodóosztály. Inkább stadionokat épít, luxusjachtot vásárol, Diorba és Vuittonba öltözteti a korrupt népnyúzókat és utánuk az özönvíz. Hát ilyen nagyon boldog születésnapot, Magyarország! Bármilyen fájdalmas, már rég nem vagyok meggyőződve arról, hogy többet érdemelsz.

A címlapon a fent említett Szent Istvánt ábrázoló installáció látható az államalapítás ünnepén tartott felvonuláson az Andrássy úton 2021. augusztus 20-án. (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább