NEHAZUGGY

Nekünk nem a Nyugattal kellene harcolnunk, hanem a saját kormányunkkal

Lázár Gergő | 2023. Július 14, Péntek | 18:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A következő időszakban Magyarország és Közép-Európa óriási nyomásnak lesz kitéve minden irányból, de Magyarország a harcot egész Európáért megvívja majd – mondta a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára pénteken Budapesten, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Államtudományi és Nemzetközi Tanulmányok Kar oklevélátadó és doktorrá avató ünnepségén.

Panyi Miklós úgy fogalmazott, „végvári időket élünk”, a következő évek ugyanis még az elmúlt időszaknál is több nehézséget és kihívást tartogatnak Magyarország számára. Új típusú kihívások jönnek keletről, meg kell küzdeni a nyugatról érkező, a nemzeti szuverenitást, a közösségeket, a családokat szétverő ideológiákkal, a „déli nyomás” mellett európai uniós nyomással is szembesülünk, a demográfiai válság és a migrációs nyomás pedig minden korábbinál nagyobb éberséget, szívósságot, tudatosságot tesz szükségessé – sorolta az államtitkár.

Ugyanakkor kiemelte, hogy Magyarországnak évezredes tapasztalata van az európai biztonság őrzőjeként, szabadságának védelmezőjeként. „Nem csak saját hazánkért, szuverenitásunkaért, szabadságunkért, hanem Európáért is küzdünk” – mondta. Nehéz idők, konfliktusos idők következnek, amely időszakban a siker érdekében tudásra, képzettségre, testi, szellemi és lelki ambíciókra, valamint olyan fiatalokra van szükség, akik szeretik hazájukat, nem adják fel, nem ijednek meg a „náluknál jóval nagyobb ellenségtől sem” – hangoztatta Panyi Miklós. – MTI

Nem, ez itt nem egy paródia kérem szépen, ezt teljesen komolyan elmondta beszédében Panyi Miklós államtitkár a közszolgálati egyetemen. Elmondása szerint az ott tanított diákok a köz szolgálatába állva megvédhetik Magyarországot mind a keleti, mind pedig a nyugati fenyegetésektől, ami persze nem lenne újdonság, hiszen Magyarországnak évezredes tapasztalata van az európai biztonság őrzőjeként, szabadságának védelmezőjeként. Az nem vitás, hogy a múltban több alkalommal is komoly csatákat nyertek a magyarok, amelyek következtében sikerült megelőzni egyes népcsoportok benyomulását Európa belsőbb területeire is, de azért a a biztonság őrzőjének és a szabadság védelmezőjének nevezni Magyarországot minimum érdekes. Pláne úgy, hogy ez az ember közszolgákhoz beszél, akik nem éppen azok, akik felelőssé tehetőek az ország védelméért.

Igen régóta nem támadta már meg senki Magyarországot, ezért megvédeni sem kellett, fegyverekkel legalábbis nem. Manapság az országot úgy lehetne megvédeni, hogy a kormány minden erejével azon legyen, hogy egy kiemelkedő országgá tegye Magyarországot, ezzel „legyőzve” vetélytársait. Ma már nem a csatatéren dőlnek el a fontos dolgok, hanem a diplomáciában és a gazdaságban, amely igen fontos egy-egy ország számára. Tudomásom szerint minden uniós országban béke van, amelyet nem nagyon kell védelmezni, hiszen az EU intézménye pont erre született, noha a magyar kormány mégis állandó jelleggel harcol a szövetség ellen azt állítva, hogy az igazságtalanul minősíti a magyarokat. Azzal a közösséggel mennek tehát szembe a magyar kormány tagjai, amely közösség ma a kontinens békéjéért felelős. Mert hát nem Magyarországnak köszönhető az, hogy ma nem fegyverekkel ölik egymást a franciák és spanyolok, vagy a belgák és a hollandok.

De szedjük is össze, miről beszélt az államtitkár a közszolgálati egyetemen elmondott beszédében. Szerinte nyugatról a nemzeti szuverenitásunkat, a közösségeinket és a családmodellünket is megpróbálják szétverni, mert nekik nyilván az lenne a legjobb, ha feladnánk ezen értékeinket. Ha beépülnénk az úgynevezett nyugati szivárványos gondolkodásmódba és teret engednénk az LMBT ideológiának, valamint feladnánk a nemzeti büszkeségeinket. Elmondása szerint a Nyugat nem mást próbál ránk erőltetni, mint a saját ideológiáját, amellyel elérhetné, hogy mi is kövessük őket a sorban és feladjuk a saját értékeinket. Ezzel csak az a gond, hogy az EU egy percig sem kérdőjelezte meg sem a magyar családmodellt, sem a szuverenitásunkat, sem pedig a közösségeinket. Amivel problémájuk van az a homofóbia, a gyűlöletkeltés és az elképesztő mértékű korrupció. Sem az EU, sem pedig a Nyugat nem azért „támad” minket, mert el akarják törölni Magyarországot a Föld színéről, hanem azért, mert megpróbálják felébreszteni a magyar társadalmat, amely 13 éve boldogan tapsol egy autokratikus, tolvaj kormánynak Európa közepén.

Magyarországnak most nem hazaszerető, büszke fiatalokra lenne szüksége, hanem arra, hogy egy olyan kormánya legyen, amely az oktatást tartja a legfontosabb stratégiai ágazatnak és azon dolgozik, hogy az oktatáson keresztül fejlessze az országot. De nálunk ahelyett, hogy növelnék az oktatásba kerülő források mértékét, inkább még komolyabb elvonásokról döntenek, amelyek megpecsételik az ország sorsát. Nem az EU, vagy a Nyugat pusztítja el a magyar társadalmat, hanem a magyar kormány, amely olyan gyűlölködést okozott a társadalom szinte minden szegmense között, amelyet korábban talán nem is láthattunk. Mi a saját nemzettársaink gyűlöletével vagyunk elfoglalva ahelyett, hogy a valódi problémákra koncentrálnánk. Erre tökéletes példa az, hogy egy pad „élete” az a téma, ami a legtöbb embert érdekelt ezen a héten, miközben olyan dolgok fölött hunyunk szemet, amelyek valóban meghatározzák az életünket.

Az ország újjáépítését viszont csak akkor tudjuk megkezdeni, ha egyszer végre elzavarjuk Orbánt és társait oda, ahova valók. Ameddig ez nem történik meg, addig hagyjuk, hogy harcot vívjanak a józan ész ellen, amelyet a Nyugat jelent sok esetben. Lehet, hogy problémák persze ott is vannak és valamiféle szűrőn keresztül érdemes nézni ezeket a döntéseket, de ha ilyen gyanakvóan tekintünk a Nyugatra, akkor a saját kormányunkkal kapcsolatban ez vajon miért nem történik meg? Miért kérdőjelezzük meg a Nyugat döntéseit szinte minden nap, miközben a magyar kormány döntéseit kérdés nélkül elfogadjuk? Ezer példával lehetne bizonyítani azt, hogy a harcot nem a Nyugattal kellene megvívnunk, hanem saját magunkkal, de aki képes átlátni a helyzetet, az ezt már vélhetően eddig is pontosan tudta.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!