NEHAZUGGY

Ahol az ostobaságok és tévhitek pár év alatt erkölcsi normává váltak

Molnár Bálint | 2023. Július 1, Szombat | 10:36

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szerencsére nekem már nem kell szavakat pazarolnom annak megválaszolására, hogy hol van a magyarok pénze, már csak azért sem, mert ha eleve hazug premisszából indulunk ki (jelen esetben: a csőd szélére sodorták az Európai Uniót), minden amit utána fröcsögünk, teljességgel komolyanvehetetlen. Ráadásul akinek egy hatalmas hitbéli kérdés az egész élete, amelybe a racionalitás, a tények nem férnek bele, annak hiába is magyaráznánk, hogy a magyarok pénze bizonyíthatóan, ledarált és le nem darált dokumentumokban feljegyezve ott van a Forbes-listán, Hatvanpusztán, Felcsúton, Boszniában, Szerbiában, a Megafonnál, a Fidelitasnál, a CÖF-nél, az annyi minden más mellett letelepedési kötvényes alakokat futtató Rogán-holdudvarnál, bombás plakátokon, vagy éppen az ötször olcsóbb, valójában marha drága orosz gázban és úgy általában az orbáni rezsim körül sertepertélő strómanhálózat magánvagyonaiban. Közpénzből felújított kastélyok, szállodák, kikötők, luxusjachtok, osztalékok, luxusfeleségek formájában. Ameddig a szem ellát. Tizenhárom éve lehet tudni a szivárgásokból, az eltitkolni nem sikerült közérdekű adatokból, hogy merre hever szanaszét a magyarok pénze. Nagyjából pontosan lehet tudni, hol van a magyarok pénze.

Tágabb és precízebb értelemben a magyarok pénze – amelyet az emberi romlottság és az arcpirító cinizmus jegyében Orbán Viktor nem a saját portáján, nem a felcsúti kisvasút nyomvonalán, nem 244 milliárdos haveri gödrökben, soha el nem készült, gazzal benőtt vagy a köz érdekei helyett magánérdekeket, magánvagyonosodást szolgáló, esetleg a büdös életben meg nem térülő beruházásokban, lombkorona nélküli lombkoronasétányokban, beázó iskolákban, ötszáz évre titkosított, penetránsan hazaárulás szagú ügyek dokumentációjában, nem megszorításoknak hazudott kormányzati intézkedésekben, Schadl György, Völner Pál, Farkas Flórián, Rogán Bűnöző Antal, Simonka György, Boldog István és hozzájuk hasonló kisebb és nagyobb kaliberű maffiózó mentalitású és habitusú figurák magánszámláin, vagyis semmihez nem értő, két lábon járó strómanpénztárcák vissza nem térítendő közpénztámogatásaiban, hanem Brüsszel és Kijev irányába öklöt rázva teátrálisan keresgél -, a Stockholm-szindrómás, kognitív disszonancia által definiálható nemzeti önsorsrontásban keresendő. Például olyan korszakos aranyköpetek jelentésében, amelyhez hasonlót a rövid, de annál kétesebb tündöklés után látványosan megbukott, Brüsszelbe száműzéssel, pontosabban visszatoloncolással büntetett igazságügyi miniszter két nappal ezelőtt úgy fogalmazott meg a párt egyik tévéjében, hogy

AZ A JÓ JEL, HA AZ EMBERT ÜTIK, mert akkor jó helyre tapintott, ugye.

Bármennyire is igyekszem kikerülni Varga Judit személyét és az ő igen kevéssé meggyőző, egyenesen szánalomra méltó bizonyítványmagyarázó vergődését, ez az állítás egyszerűen szörnyű. Mindjárt kifejtem, hogy miért és hogyan függ ez össze szerintem a magyarok pénzének témakörével, de mindenek előtt: Varga összesen öt éves, az ország megítélésre nézve beláthatatlan károkat okozó, pusztító kormányzati szerepvállalásának megromlott tortáján a penészes cseresznye, hogy erre a perverzióra utaló következtetésre éppen a gyermekvédelminek hazudott, homofóbtörvényre hivatkozva jutott. Az egész gondolat így szólt:

AZ A JÓ JEL, HA AZ EMBERT ÜTIK, mert akkor jó helyre tapintott, ugye. Ha csak a gyermekvédelmi törvényt nézzük, az azt övező hatalmas nemzetközi felháborodást, akkor is azt mondtam, hogy egy ideget találtunk el, hiszen egy hatalmas nemzetközi lobbit lepleztünk le egy jó időben elfogadott magyar törvénnyel (…) Én úgy gondolom, hogy van mitől félniük azoknak, akik engem folyamatosan támadnak, akár itthon, akár külföldön, azok egy ideológiai harcot képviselnek, és gyakorlatilag a magyar emberek érdekei ellen dolgoznak. Ugye látjuk, hogy a magyar ellenzék milyen csatornákon hogyan segít abban, hogy a Brüsszelnek (sic!) minél több újabb és újabb akadály jusson az eszébe, amikor a magyar embereknek jogosan járó forrásokról beszélünk, és természetes dolog, hogy azt ütik, aki meg a magyar emberek érdekéért dolgozik Brüsszelben is, meg a nemzetközi fórumokon.

Azt mondja a jó miniszterasszony, hogy természetesen, és egyáltalán nem érdekli, hogy ami neki és a főnökének természetes, az a magyar emberek egy jelentős részének valószínűleg egyáltalán nem az. Pedig ez a kificamodott, önmagából kifordult értékrend az igazi probléma. Az, hogy szerintem lelkileg, mentálisan egészséges ember egyáltalán nem élvezi, ha ütik. Nemcsak hogy nem élvezi, de nem is gondolja azt, hogy ha az embert ütik, akkor bármi rendben van körülötte. Szerintem egészséges ember nem gondolja azt, hogy az Isten, az anya nő, az apa férfi, a szomszéd, a barát, az alkoholista házastárs, a nem alkoholista házastárs azért bánt, mert tulajdonképpen ezzel ismeri el, hogy valamit jól csinálsz. Hogy akit nem ütnek, az nincs, akit nem bántalmaz a családja, a tanára, a kollégiumi lábszagtársa, az jelentéktelen, az valamit következetesen elront az életében.

Ez a teljesen félreértett, súlyos, a bántalmazás természetességére alapuló, szájról szájra terjedő életvezetési tanács, ez a minél rosszabb, annál jobb, minél jobban bántanak, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy igazunk van típusú hozzáállás mára maga alá gyűrte a magyar társadalmat. Ez az egyik olyan aljas hazugság, ami elhomályosítja a látást, ami sorozatos önsorsrontásra sarkall. Persze, hogy leegyszerűsítőnek tűnik, de mégiscsak felmerül az a kérdés (nem az a kérdés, hogy akkor mi a helyzet Gyurcsány Ferenc vagy Soros György tapintásával, akiket életvitelszerűen, megállás nélkül ütlegel évek óta Varga Judit és kormánya), hogy ki az a megborult, elvetemült szerencsétlen, és milyen előélete lehet, ha a folyamatos kritikákból azt az egyetlen következtetést tudja levonni, hogy ő valamit rohadtul jól csinál? Mennyire kell eltorzulni morálisan ahhoz, hogy valaki jó jelnek tekintse, kvázi a siker mértékegységének, az igaza bizonyítékának tekintse azt, hogy ütik?

Az van, hogy ezzel a közkeletű, otromba ostobasággal ellentétben én nem hiszem, hogy bárkinek a teljesítményét, a sikerét, az igazát abban lehet mérni, hogy a Rogán-központ ráapplikálja az illetőt egy uszító plakátra, nem hiszem, hogy bárkinek azért van igaza, mert szimbolikusan vagy valóságosan ütik. Aki ezt állítja, az szerintem simán perverz. A szó mindenféle értelmében, és egyáltalán nincs jelentősége, hogy ezt Varga és elvtársai komolyan gondolják, vagy csak kommunikációs tűzijátéknak használják, miközben a függöny mögött szarrá röhögik magukat. Az a gyanúm következésképpen, hogy a magyarok pénzét ott kell keresni és ott lehet megtalálni, ahol az ilyen típusú szutykos tévhitek és ostobaságok pár év alatt erkölcsi normává váltak: az állampárt körül. Ahol bármit meg lehet tenni, csak arrogáns pofával be kell nyögni, hogy azért ütnek, mert valamit jól csinálok. Nem azért ütnek (értsd: bírálnak, kritizálnak, szörnyülködnek), mert jogtalanul veszem fel a csok-ot, és ha nem derül, akkor talán vissza se fizettem volna, nem azért, mert bűnszervezet működik az általam vezetett intézményben és én semmilyen felelősséget nem vagyok hajlandó vállalni ezzel kapcsolatban, nem azért, mert a bűnüldözés jogi intézményrendszerének megerősítése helyett törvénykövető állampolgárok jogtalan lehallgatására adok engedélyt, nem azért, mer a hatalmam megtartása érdekében összemosom a homoszexualitást a pedofíliával, mert egy kisebbség ellen népszavazáson uszítok és azt állítom, hogy ezt a gyermekek védelmében teszem, nem. Hanem azért, mert igazam van, mert irigyek rám, mert tartanak tőlem. Vagyis lehet tolvajnak, gyilkosnak, hazugnak, csalónak, rablónak lenni, mert akit ütnek, az jó helyre tapintott.

Ma egy tekintélyes országrész számára, a magyar társadalom jelentős része számára ez magától értetődik. Mert Varga Judit és játszótársai magukhoz aljasították a magyar embereket. Sőt, nemcsak őket, már hallottam ugyanezt a kificamodott erkölcsi tézist az orbáni világgal szemben állóktól is: azt ütik, akinek igaza van. Csakhogy ameddig ezt meggyőződéssel állítjuk, addig relativizáljuk a bűnt, a becstelenséget, a saját hülyének nézésünket és kizsigerelésünket. Szerintem ezt hívják Stockholm-szindrómás, kognitív disszonancia által átmosott nemzeti önsorsrontásnak. Ha másban nem is, ebben világszínvonalon teljesítünk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!