NEHAZUGGY

Három ing maradékára hajtunk

Tamás Róbert | 2023. Június 10, Szombat | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 41,556 forint, még hiányzik 2,958,444 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Ismét itt a szombat, remélhetőleg különösebb meteorológiai anomália nélkül fog telni a hétvége. Úgy nézem, Ókovács Szilveszternek bővítenie kell a portfólióját. Eddig csak az operaházat kellett igazgatnia Csák János döntésének értelmében – és a szakmai zsűri döntése ellenére -, de ma már női szerepeket is énekelhet, sőt, a balettből is ki kell vennie a részét, mert tegnap lemondott operaházi tisztségéről és már meghirdetett szerepeiről Rost Andrea (gyanítom, még azoknak is mond valamit a neve, akik nem különösebben kedvelik az operát), és ifj. Harangozó Gyula koreográfus, balettmester, a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja és Mesterművésze. Tegnapelőtt pedig személyesen Ókovács rúgta ki Kesselyák Gergelyt, az Operaház első karmesterét. Szerencsére csurig vagyunk nagy művészekkel. Szinte biztos vagyok abban, hogy sikerül pótolni a veszteséget éppen kallódó énekesekkel és balettművészekkel. Vannak is remek ötleteim, de megtartom őket magamnak.

Jogerős végzés mondja ki, hogy véleménynyilvánításnak és nem rongálásnak számít repedező járdák négyszínfestése. Mivel a járdaszínezésnek nem volt társadalmi veszélyessége, ezért a kutyapárti passzivista ellen indított szabálysértési eljárást a Fővárosi Törvényszék most megszüntette. A fontos szólásszabadságperben az alapjogával élő nőt a Magyar Helsinki Bizottság képviselte. (Magyar Helsinki Bizottság)

Ezért már érdemes volt felkelni. Még egy év sem kellett hozzá, és ez a döntés született. Már csak azt lenne jó tudni, hogy azok a rendőrök, akik megtették a feljelentést a járdát ecsettel és vízbázisú festékkel színezgető passzivista ellen, miért gondolták úgy, hogy az? Miért kellett ezzel leterhelni a bíróságot – nem is kicsit, két tárgyalás is volt -, tanúkat berángatni, ügyvédeket mozgósítani? Parancsot kaptak rá, vagy maguktól is tudták, hogy fennforgás van? Ezt ki fizeti? Jó, tudom, hogy ezt is mi, csak kérdem, mert piszkosul bosszant. Ahogy az is, amikor a kutyapártosok tök jól megcsinálnak egy padot vagy buszmegállót, jön a karótnyelt hatalmaskodó balfék, és villámgyorsan visszacsinálják ócskára, roggyantra, unalmasra. Ez kinek jó? Jutalmat érdemelnének minden színes foltért, amivel egy apró mosolyt csalhatnak az emberek arcára. Jut eszembe! Pöpec esernyőt vettem. Szivárványos. Remélem, ezért nem fognak megbüntetni. Pont elég, ha leköpködnek, megrugdosnak keresztényi szeretettel vastagon megkent honfitársaim.

Borkai Zsolt nem hiába volt sportoló, nem adja fel egykönnyen. Miután a fél ország a pucér seggén álmélkodott (röhögött, öklendezett, ki-ki ízlése és vérmérséklete szerint) gondolt egy nagyot, és – legalábbis tegnapi sajtóhírek szerint, tehát azért még ne igyunk rá arzént – újra indul Győrben a polgármesterválasztáson. A jó polgárok eddigi döntései alapján nem is kételkedem abban, hogy ismét megszavazzák. Már persze, ha a vezér is úgy akarja, mert ha nem, akkor sajnos esélye sincs. Nem azért, mert akkor nem szeretnék és tisztelnék őt a győri polgárok – legalábbis azok, akik a szexbotrány után újraválasztották -, mert de. Hanem azért, mert a Fidesz nem veszítheti el úgy Győrt, ahogy Hódmezővásárhelyt. Szegedet nem írok, az soha nem volt az övék. A volt nertársak garantáltan nagy erőket fognak megmozgatni ellene, ha úgy hozza a sors, és persze, ha azt kapják parancsba. Márpedig sanszos a dolog, mert igen kínos helyzetbe sodorta a pártját az egykori fideszes. Ahogy Szájer József sem mostanában fog az EP-választáson indulni – az már mindegy is, mekkora esély tudatában -, hanem gatyát mos otthon, Borkai szép jövőjét sem látom magam előtt. Pedig Szájer el sem árulta Orbánt, szemben Simicskával, aki azóta kecskéket tenyészt, vagy valami hasonló fontos feladatot lát el.

Nagyot megy mostanában Rákay Philip, szinte lubickol a hihetetlen figyelemben. Ha nem vigyáz, még a végén valami miniszteri szék is megtalálja. Vagy államtitkári, ott sem rossz a fizetés. Persze nem lehet annyit összeproducerkedni, mint a világtörténelem legjobb filmjein, melyek vagy elkészültek már, vagy majd ezután fognak, de mindenképpen a jóképű, elegáns, sármos, igényes szak- és üzletember nevéhez fűződnek. Forgatókönyvet is kellene írnia, annyira különleges neki az irodalmi stílusa. Is.

Nem a két imént emlegetett nemzeti büszkeségről jutott eszembe, csak úgy spontán, ezért mondom. Elég gáz az, amikor bizonyítani kellene a munka frontján, aztán kiderül, hogy a munka fárasztó, időt rabló és nem is lehet vele keresni. Pláne, ha amúgy semmi hasznoshoz nem ért az ember. Jut is nekem eszembe – szintén véletlenszerűen – egy régebben hallott valami. Bevallom, nem emlékszem az eredetére, csak arra, hogy akkor is nagyon tetszett. Történt pedig, hogy az előző átkosban – nem a gyurcsányosban, hanem az azt megelőzőben – megkérdezték a jó polgárt, hány inge volt neki a még eggyel előbbi átkos idején. Tíz, felelé a kérdezett. Na és miből voltak? Gyolcsból – jön a válasz. És most hány inge van? Három – hümment az atyafi. Na és azok miből vannak? Abból a tízből…

No, valahogy az az érzésem, ebbe az irányba tartunk nagy erőkkel, melldöngetve, büszkén felszegett fejjel. Már csak egy kérdés maradt: mire ez lesz az átkos, vajon mennyi ingünk marad? Abból a háromból.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!