NEHAZUGGY

Nincs közös nevező, nincs közös nyelv, nincs közös jelen és jövő

Molnár Bálint | 2023. Június 4, Vasárnap | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 501,989 forint, még hiányzik 2,498,011 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Vidám vasárnapot, vigyázzunk az erős UV-B sugárzással, és boldog nemzeti összetartozást mindenkinek! Azoknak is, akik az immár 100 milliárdot súroló, közpénzből összeharácsolt családi vagyonka fölött hangoztatják, hogy csak az országnak van határa, a nemzetnek nincs, hogy minden magyar felelős minden magyarért, satöbbi. És azoknak is, akik ugyanezt a sárga csekkek fölé görnyedve, összeráncolt homlokkal mormolják ugyanezt. Mindazonáltal óvatosan a barackfákkal meg az egymás talpára lépéssel, az már tíz évvel ezelőtt se tűnt olyan jó ötletnek! Persze kicsit sem valószínű, hogy ezen a ponton bármiféle óvatoskodás még segít, miután egy komplett, meglehetősen maffiaszerű jellemvonásokkal bíró politikai-gazdasági érdekcsoport, egy teljes dinasztia nehezedik az ő tekintélyes súlyával az ország lábára.

Tudom, hogy ma, ~~Gyurcsány Ferenc születésnapján~~ a trianoni békeszerződés (békediktátum?) aláírásának 103. évfordulóján a saját hatása alá került NER apraja és nagyja, határon innen és túl folytatólagosan ontja majd magából a pátoszt, meg a valóságot megszépítő propagandaragacsot (már napokkal ezelőtt rázendítettek, tegnap is pengették a néplélek és a nemzeti öntudat húrjait Torockótól Éberhardon át Porváig), miközben azt is tudom, hogy a valóság már egyáltalán nem zavar bele ebbe a trikolór kosztümös gengszterszappanoperába, amit a valóság helyére projektálnak immár több mint tíz éve az állampárt propagandaközpontjából. Pedig annyira jó lenne, ha megérhetnénk, hogy egyszer némi önmérséklet és önkritika szorulna az illetékesekbe ennek a könnyesbús eseménynek az apropóján, ha máskor nem is. Legalább két okból, túl azon, hogy tisztességes ember olyan nagyon nem szeret összetartozni olyanokkal, akiknek ez a szó semmit nem jelent, akik már a szavaink jelentős részét is kiforgatták eredeti jelentésükből. Hanem egyrészt azért, mert tisztességes ember olyanokkal biztosan nem szeretne semmilyen formában összetartozni, nemzeti értelemben sem, akik feljogosították magukat arra, hogy ők döntsék el, hogy ki tartozik a nemzethez, ki nem, ki a magyar, ki nem az. Másrészt azért is, mert Moszkva ukrajnai háborújának árnyékában, a mindenmindegycsakvégrelegyenbéke követelésével öblögetni, a háborús agresszor elég valószínű megrendelésére, a háborús agresszor kottájából a háborús agresszor fake news propagandáját terjeszteni (beleértve azt is, hogy Rogánék legújabb mocskos propagandareklámjában a Krím-félszigetet egyszerűen leválasztották Ukrajnáról, a bevágott orosz tankon pedig kitakarták az orosz szimbólumot, nehogy a szektának az legyen az érzése, hogy itt Moszkva az agresszor), és közben azon siránkozni, nem alaptalanul, hogy mennyire súlyosan igazságtalan volt az a békediktátum, amelynek nyomán Magyarország 103 éve elveszítette területei kétharmadát, szerintem borzasztó. Ezzel nemhogy azonosulni nem lehet, ezt felfogni is nehéz.

Nem annak ellenére, hanem pont azért, mert 1920-ban csúnyán, igazságtalanul elbántak velünk (abba ne menjünk most bele, hogy az előzményeket illetően nem voltunk teljesen vétlenek). Majd jött a jobboldaliból lett szélsőjobboldali Fidesz, és ebből a megkérdőjelezhetetlen igazságtalanságból fakadó legitim nemzeti frusztrációt, a mai napig élő haragot használják politikai bunkósbotnak, táplálják ezeket az indulatokat. És nem elég, hogy a legsötétebb reflexeket dolgozzák meg, de mindenkire rákiabálják, aki nem fideszes, hogy neki nem fáj Trianon, leszarja a határon túli magyarokat. Ezt tolta addig Kövér László közjogi méltatlanság, hogy ma már nem is magyar az, aki nem fideszes. Úgyhogy lehet jönni a nemzetegyesítés nagyszerűségével, hogy végre egy rakás sérelemre és sebre megtalálták a gyógyírt, hogy jóvá tettek valamit, hogy végre összetartozunk, hogy ők megcsinálták. Csakhogy ez nem igaz. Az igazság az, hogy egy puskaporos hordón ül ez rengetegbe kaszabolt nemzet, nincs közös nevező, nincs közös nyelv, nincs közös jelen és jövő. Ökölbe szorult gyűlölködés van, parttalan picsogás van, mártírpózba rándult heveny önsajnálat van, és akik ezt az egészségtelen állapotot létrehozták, az égő cigarettával a kezükben a hordó fölött papolnak június 4-től június 4-ig a nemzeti összetartozásról.

Meg arról, hogy legyen béke. Mindegy, csak legyen béke. Pedig látták, tudják, hogy a béke nem mindenható. Látták, tudják, hogy a béke nem feltétlenül jelent megnyugvást, hogy a béke mekkora tragédiákhoz vezet. Nem a béke általában, hanem az a béke, amiről ők beszélnek. Az, amelyikben kikényszerítik a tűzszünetet, de aztán az agresszor elszabotálja az igazságos politikai konszolidációt. Pár hónapja írta a kiváló Rácz András történész, Oroszország-szakértő – ma is drámaian aktuális -, hogy az a béke, amit Orbán javasol az azonnali tűzszünetével és az azonnali béketárgyalásokkal, nem béke. Pontosabban a tömegsír békéje. Egy olyan béke, amelynek nyomán Ukrajna területének húsz százaléka orosz megszállás alatt marad, rengeteg lakosával együtt. Akikkel aztán a bucsai és az irpinyi recept alapján szisztematikusan lehet kegyetlenkedni. Sem június 4-én, sem az év bármely más napján nemhogy összetartozni elképzelhetetlen olyanokkal, akik ebben érdekeltek, de semmilyen közösséget nem lehet vállalni velük. Akármilyen patetikusan óbégat Szili Katalin a nemzeti szuverenitásról, az erős nemzetekről és Apponyi Albert grófról. Ameddig a szélsőjobboldali Orbán-kormány nem a Trianon-sérült állapotból kivezető utat keresi, hanem évről évre újra és újra lerugdossa a magyar társadalmat a trianoni trauma mocsarába, ameddig a nemzetet nem összekovácsolni akarja, hanem az egyes részeit egymás ellen uszítva hatalomban maradni, addig hagyjuk ezt az egészet a francba. Hagyom is, csak még annyit, hogy következésképpen a mindenféle névtelen államtitkárok, akik szerint Trianon tönkretette az országot, de Orbánék 2010 óta a nemzet újraegyesítésén dolgoznak, rosszul tudják. Helyesen: Trianon tönkretette az országot, a korrupt, gátlástalanul erkölcstelen Orbán Viktor és udvartartása pedig 2010 óta azon dolgozik, hogy ez csak rosszabb legyen. Hogy a fantomfájdalom megmaradjon, hogy az égő, viszkető sebek lehetőleg soha ne gyógyuljanak be. Hogy családok, barátságok menjenek tönkre a politikai uszítás, árokásás, mentén.

Akkor lendüljünk a végkifejlet felé. A kolléga tegnap reggeli morfondírozásához kapcsolódva, amely a nemzetvezető és sleppje Magyarország uniós tagságával kapcsolatos elképzeléseit feszegette: én Bojár Gábor vállalkozó álláspontját osztom. Lélekben (ha az a sötét izé egyáltalán léleknek nevezhető) már kiléptek az EU-ból. Ha úgy tetszik, az orbáni hatalom már nem az EU tagja. Papíron és hivatalosan még igen, de amúgy: szó sincs már az euró bevezetéséről, a gazdaság harmonizálásáról, zajlik az EU elleni propaganda, és ez egyáltalán nem a magyar érdekeket szolgálja. Végül mindig erre jutunk, az utóbbi időben egyre gyakrabban jutunk ide. Már nem is az van, hogy nem azt kell figyelni, amiről pofáznak, hanem amit tesznek. Bármelyiket figyeljük, ugyanaz látszik: büdös és kínos nekik ez az egész, csak még nem sikerült maradéktalanul átmosni a magyarok agyát azzal, hogy nekünk Moszkva és Ankara jelenti a jövőt, rohadjon meg Berlin, Párizs és Stockholm.

Az a baj, hogy az elmúlt tizenhárom év lényegében nemcsak arról szólt, hogy Mészárosnak 660 milliárdos vagyon került a nevére, az Orbán-família közel száznál tart és ez csak az, ami szabad szemmel is látszik, vagy hogy az oktatás és egészségügy nevű stratégiai ágazatok már csak névleg léteznek, hanem arról a több évados önámításról, hogy ezt már biztosan nem merik megcsinálni, ha azt megteszik, abba tuti belebukik a rezsim. Aztán most azt mondogatjuk magunk elé meredve, hogy ha csak megpróbálná kivezetni Magyarországot az EU-ból, na abba rohadtul belebukna. Őszintén szólva már ezt sem hiszem. Mindenféle racionalitás megbukott itt egy évtized alatt.

Ezért szerintem senkit ne zavarjon meg, hogy Matolcsy György néha kiénekel a nyájból és beszól a gazdájának – most éppen azt üzente meg az EU-t temető Orbánnak, hogy az EU erősebb, mint volt, nagy baj lenne a következő sikeres évtizedéből kimaradni -, semmit nem jelent. A műsor része. Orbán Magyarországa Kína trójai falova, Oroszország felforgatója az EU-ban, és akkor Törökországról és a kipcsak diktatúrák tömkelegével ápolt haveri kapcsolatokról nem is beszéltünk. Nem is kellett. Mire a trianoni fantomfájdalmukból felébrednek a tömegek, már minden mindegy lesz. Úgy értem, ha egyáltalán felébrednek valaha.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!