NEHAZUGGY

Milyen az a zsigeri hazaszeretet?

Lázár Gergő | 2023. Június 4, Vasárnap | 18:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ha ápoljuk kultúránkat, megőrizzük identitásunkat, cselekvőképesek leszünk – mondta Csák János kulturális és innovációs miniszter a Duna-nap megnyitóján szombaton Torockón.

– Ez a magyar kultúra gyökérzete, ami olyan sűrűn szövött, hogy amikor összetartozásról beszélünk, akkor az nem vágyálom, nem múltba révedés, hanem ennek a szövetnek az ápolása.

A Duna-nap, amely idén már nem egy, hanem három napig tart, nem mást tűzött ki célként maga elé, mint hogy a nemzeti érzést növelje a magyarokban. Ezért idén Petőfi Sándor áll a középpontban, akit a hatalom egyébként is kedvel, hiszen írásaiban a legtöbb alkalommal érződik a hazaszeretet. Persze ezzel nincs is semmi gond, a gond akkor van, ha ez a hazaszeretet egy kicsit túlcsordul, és fröcsögő, habzó nacionalizmussá alakul át, amely viszont igen veszélyes tud lenni. Egy nacionalista ugyanis nem egyszerűen csak büszke a hazájára, de sokszor olyannyira büszke, hogy megkérdőjelezi azt, hogy ki is lehet ennek a hazának, a nemzetnek a része, sőt, el is dönti, hogy ki nem lehet az. Meghatározza, hogy ki az igaz magyar, és ki nem az. Kifejti, hogy ki a nemzeti érzelmű hazafi, és ki nem az. Nos ilyet Petőfi Sándor annak idején nem tett, ezért sem hiszem azt, hogy jó választás volt ő ehhez a rendezvényhez, de sajnos védekezni már nem tud, ezért így lesz és kész.

De térjünk vissza egy kicsit Csák János gondolataihoz, amelyet kulturális (és innovációs) miniszter minőségében mondott el Torockón. Véleménye szerint ha ápoljuk a kultúránkat és megőrizzük az identitásunkat, akkor cselekvősképesek leszünk. Na most ez vagy annyira költői lett, hogy én ennek megértéshez túl ostoba vagyok, vagy pedig olyan nagyot szeretett volna mondani Csák, amekkorát talán nem kellett volna. Mert hát az ember az identitását megőrzi anélkül is, hogy arra bárki felszólítaná őt. Az nem egy olyan dolog, amit csak úgy ki lehet kapcsolni, vagy el lehet felejteni. Mert bár én már tizedik éve élek távol a hazámtól, soha nem felejtettem el magyarnak lenni, és ezt a jövőben sem tervezem. Az identitásom magyar és európai, ami nem nagyon fog megváltozni egyhamar, még esetleg akkor sem, ha elég időt Spanyolországban töltve, akár már a spanyol állampolgárságomat is kiválthatom.

De haladjunk tovább Csák gondolatán, aki arról beszél, hogy akkor lehetünk cselekvőképesek, ha a fentieket megtesszük. A kérdés az, hogy milyen cselekvősképességre gondol ez a jó ember? Mit szeretne elérni Csák a fenti mondandójával? Már csak azért kérdezem, mert mint kultúráért felelős miniszter, azért csak az ő feladata lenne az, hogy valamilyen irányt fogalmazzon meg az ország számára, de úgy tűnik, hogy inkább ködös gondolatokat szeret hangoztatni, mintsem hogy valami kézzelfoghatót tenne. Mert hát azzal, hogy gyökérzetről, meg szövésről beszél, még nem leszünk beljebb. A fontos szerintem az lenne, hogy rögtön kezdésként ne gyűlöljük a saját nemzettársainkat azért, mert más politikai pártot támogatnak, másmilyen a szexuális beállítottságuk, vagy egyszerűen másként gondolkodnak. Márpedig a magyar kormány pont ezt az irányvonalat követi már több, mint egy évtizede, és nagyon úgy tűnik, hogy ezzel Csák János is teljesen elégedett.

Múltba réved, nemzetről, egységről beszél, de egy olyan kormányt képvisel, amely nagyobb erkölcsi, szellemi rombolást vitt véghez, mint az előző kormányok összesen. A gyűlölet kultúráját tették mindennapossá, a nemzeti érzések felhergelésével elérték, hogy még nagyobb gyűlölet alakuljon ki nem csak a határon túliak vagy az Európai Unió iránt, de az idehaza élő magyarok iránt is. Állandóan összetartozásról és egy nemzetről beszélnek, de ennek pont az ellenkezőjét érték el, éket vertek a társadalmi csoportok közé, amelyek mély sebeket okoztak és kérdés, hogy mikor gyógyulhatnak majd be. Mert a gyógyulási folyamat megkezdéséhez az kellene, hogy ezeket az ékeket kivegyék, márpedig ennek egyelőre nyoma sincs. Csák ökörségeket beszél, Szijjártó külföldön hergel, Orbán pedig idehaza. Ebből milyen nemzeti egység lesz, kérem szépen?

A nemzeti összetartozás nem az épp aktuális országhatárok, hanem a mélyről jövő, zsigeri hazaszeretet függvénye – mondta Demeter Szilárd, hozzátéve, hogy ezt tanította Petőfi Sándor és a Himnusz írója, Kölcsey Ferenc is.

Ezek a sorok pedig álljanak itt tanúságul arra, hogy a kormány zsigeri hazaszeretetről pofázik, ezzel is tovább rontva a már egyébként is rossz helyzetet. Demeter Szilárd már több alkalommal bizonyította, hogy a kultúra közelében ő is leginkább rombolásra és provokációra képes, ami viszont nemhogy hátráltatta volna a pályafutását, hanem jól láthatóan és határozottan az előnyére vált. Ameddig Csák Jánosok és Demeter Szilárdok igazgatják a magyar kultúra jövőjét, addig teljesen mindegy, hogy pontosan mit írt Petőfi Sándor vagy Kölcsey Ferenc, hiszen az ő műveik aligha a nacionalista, elvakult „nemzettestvéreknek” íródtak, ezzel szemben valószínűleg mindazoknak, akik egyszerűen csak szeretik a hazájukat úgy is, hogy nem döngetik ezzel a mellüket reggeltől estig. De ezt úgy vélem, Demeter Szilárd soha nem fogja megérteni. Ő se.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!