NEHAZUGGY

A mellkasunkon térdepelve, a vérünket szipolyozva

Vogronics András | 2023. Június 4, Vasárnap | 10:34

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Péntekre előkerült a rossz pénz, mert az ugye a népi bölcsesség szerint nem vész el. Pontosan ez a helyzet a doktorminiszterelnök úrral is: valamiért nem tud eltűnni, mondjuk örökre. Sokunk nagy álma valóra válóra szerintem. De ő itt van, és egyelőre itt is marad a mellkasunkon térdepelve, a vérünket szipolyozva. És nem csak a baloldali nyugdíjas vérét szopogatja előszeretettel, hanem azokét is, akik nagy elánnal a negyedik kétharmadhoz segítették, csak ők valamiért élvezik ezt az aktust, és mazochista módon ragaszkodnak minden idők legnagyobb energia- és pénzvámpírjának hatalomban tartásához. Drakula gróf egy tóparti kis szúnyogocska volt hozzá képest, de sebaj, lesz ez még így se. A hűséges rajongói akár egy láncra vert kutya, úgy viszonyul ehhez. Ugyan egész nap csak egy kis romlott ételmaradékot kap táplálék gyanánt, de annak is örül, ha a gazdi egyszer egy évben megsimogatja. Mert egyébként rúg bele egyet, ha arra jár, de ő akkor is őrzi és védi, és bárkire rámorog, aki esetleg szóvá teszi az embertelen bánásmódot a házi kedvenccel kapcsolatban.

Na szóval, a lényeg az, hogy a hűség felülír mindent, és a nép meg a posztfasiszta, autokrata réteg közötti viszony egyre inkább az úr-cseléd keretrendszerben értelmezhető. Ez pedig oda vezet – hogy egy példával illusztráljam a helyzetet -, hogy a csendes, nyugodt, kulturált kertvárosi élet kellős közepén egy renitens, hangoskodó, viselkedni nem tudó, agresszív szomszédot kénytelen elviselni a lakóközösség, mert lényegében nem tudnak ellene tenni semmit. Ez lenne az Európai Unió nevű Garden City, amelyik hiába próbálkozik megregulázni a összeférhetetlen lakót, semmire nem megy vele. Az a magabiztos pökhendi stílus, amit ez bizonyos lakó megint elővezetett, erre enged következtetni:

„Tehát köszönjük szépen az észrevételeket, a tanácsokat. Azt javasolják, hogy lényegében tegyük tönkre a magyar gazdaságot, de legalábbis tegyük tönkre az embereket, a családokat mindenképpen, hozzuk lehetetlen helyzetbe a nyugdíjasokat.”

Hát ez így kiragadva a szövegkörnyezetből akár beismerő vallomásként is megállná a helyét, mert ezen már régen túl vagyunk, de valamiért a Stockholm-szindrómás nyáj ragaszkodik a népnyúzó istenéhez. Mondhatnám, ezen már jó ideje túl vagyunk, mert akit lehetett, már kifacsartak, az inflációs versenyt magasan nyertük az egész világon, ami felzabálja nemcsak a nyugdíjak reálértékét, hanem a szimpla bérből és fizetésből élők keresetét is, a megtakarításokról meg már ne is beszéljünk. Amely infláció nem a háború és nem is az elhibázott brüsszeli szankciók miatt annyi amennyi, hanem a temérdek lopás, a választások előtti szavazatvásárlásra elköltött gigamennyiségű közpénz hiánya miatt fejelte le a plafont. Mert ugye szokták volt mondani, mindennek ára van, Orbán negyedik, Holdról is jól látható győzelmének ez volt az ára. Csak ezt nem ő fizette a lopott vagyonából, hanem a nép a sajátjából. Mint ahogy sok minden mást is vagy mi, vagy az EU adófizetői finanszíroznak minden idők legkorruptabb bagázsának. De azért kedvesen megint elküldte a semmihez nem értő impotens 26 tagországot a picsába, nehogy már jobban tudják , hogy mi a teendő egy ilyen helyzetben:

„Meg kell köszönni udvariasan, ahogyan az ott, a francia királyi udvarokban szokás, ékesszóló, európai értékekről szóló blabla nyelven meg kell köszönni, hogy gondoltak ránk, hogy javaslatokat fogalmaztak meg. „

És igen, a háborúpárti baloldal és dollárbaloldal is megint felbaszta az agyát a köztudottan Moszkva-párti kollaboráns vezetőnek, mert most egy a Karácsony Gergely által elejtett kifejezése hivatkozva – ami körülbelül annyira igaz, mint az, hogy Orbán soha sem volt vagyonos ember és nem is lesz – beleállt a főpolgármesterbe:

„Tehát itthon, a karosszékből, mondjuk, az ország leggazdagabb városának polgármesteri székéből arról beszélni ilyen értelmiségi, belvárosi módon, hát hogy háborúban állunk Oroszországgal, kinyílik a bicska az ember zsebében.”

A libapásztor, aki bicskával eszi a szalonnát a Karmelitában, teljesen idegbe jött ettől. Hozzátenném, ha esetleg nem tűnt volna fel a moszkovita Putyin-rajongónak, hogy az egész világ szimbolikusan az orosz agresszor ellen foglal állást, és ahol tud, elhatárolódik attól a rezsimtől. A kivételt az Orbán-féle szélsőjobboldali, populista politikusok képezik, de még ez sem igaz ebben a formában. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök például maximálisan támogatja Ukrajnát és világosan elítéli az orosz agresszort.

De ha már itt tartunk. Nem csoda, hogy agyfaszt kapott a moszkvai faló, hiszen ő meg azzal, hogy a mai napig Putyintól veszi a gázt és az olajat, konkrétan az orosz gazdaságot pénzeli, a szankciók meg pont azért jöttek létre, hogy gyengítsék azt. Mert azt már bő 400 évvel ezelőtt is tudták – hogy egy nagy hadvezért idézzek (Montecuccoli), ne egy miniszterelnököt, aki másfél évig volt sorkatona -, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Ennek hiányába az orosz KGB-ügynök igencsak reménytelen küldetésbe hajszolja a népét. Ukrajna ezzel szemben élvezi a szövetségesek, az USA támogatását, és reményeink szerint vissza tudja verni a keleti despota támadását.

Persze szoba került az soros EU-elnökség is, amit nagy többséggel – helló, kétharmad – szavazott meg az EP, hogy ha egy mód van rá, 2024-ben ne engedjék a korrupt Moszkva-kollaboránst az EU élén pusztítani.

„Most nemzeti kormány van, ilyen nem lesz. Persze nehéz, de ez a helyes, magyar érdeknek megfelelő magatartás. Baloldali macera mindig lesz. Ez a mostani is, hogy mi adjuk az elnökséget, ez egy macera. Ez egy baloldali macera. De ez olyan, mint az időjárás. Hol süt, hol esik, ez mindig van. Nem is kell ezzel foglalkozni, hiszen az, hogy az unió soros elnökségét mikor ki adja, azt világos jogszabályok rögzítik, az Európai Parlamentnek ehhez semmi köze, az eszkimók parlamentje is mondhatott volna valamit, pont annyi hatása lenne, mint az Európai Unió fényes tekintetű képviselőinek, tehát semmi.”

Mondja ezt a fényes tekintetű, aki elfelejti azt, hogy kétharmaddal akár ott is törvényt tudnak módosítani, ha van rá szándék és akarat. Ismerős? Mert nem volt még egy olyan aljas és antidemokratikus vezetője ennek az országnak, aki akár egy éjszaka alatt törvényt tudott módosítani úgy, hogy arról csak és kizárólag ő döntött azért, hogy az neki kedvezzen, mindenki másnak meg ne. És jön egy olyan példával, ami igencsak megmosolyogtató, hiszen ha már eszkimók, akkor nálunk abból van a legtöbb, csak már fóka nincs.

Az igehirdetés végén pedig felszopta Erdoğan szultánt, akiért imádkozott és aggódott, mert neki is, akárcsak Jézus Viktornak nem az ellenzéket, hanem a 93 éves Soros Györgyöt kellett legyőznie.

„Na, most, ha ott egy Amerika-párti vagy Soros György által támogatott elnök van, hogy eljut-e Törökországon keresztül a Magyarország számára meg Szerbia számára nélkülözhetetlen orosz energia Európa belsejébe, ez erősen kétséges. És akkor a gazdaságunk térdre esett volna. Tehát, mint egy falat kenyér, úgy kellett nekünk Erdoğan elnök úrnak a győzelme. Ráadásul ő békepárti. Ha nem ő nyer, akkor kaptunk volna egy háborúpárti török elnököt, annak a következményei beláthatatlanok.”

Erdoğan elnök úr annyira békepárti, mint amennyire én Orbán-párti vagyok. Tulajdonképpen Erdoğan Orbán klónja, vagy fordítva. Korrupt, populista bajkeverő. Érdemes elolvasni ezt a cikket, amiből itt kiemelném az ún. békepárti török vezető reakcióját 2015-ből, amikor elvesztette a választásokat a kurdok ellenében:

A korábban az AKP-ra szavazó kurdok a 2015-ös júniusi általános választásokon úgy döntöttek, hogy adnak egy esélyt a békének, és a kormánypárt helyett a sajátjukra, a HDP-re adták le szavazatukat. Az AKP elvesztette parlamenti többségét. Erdoğan ekkor végleg leszállt a demokrácia villamosáról, és két héttel később – miután kurd militánsok megöltek két rendőrt – végleg elszabadult a pokol. A török erők pusztító válasszal reagáltak. A kelet-törökországi, kurd többségű nagyvárosokból érkező képek úgy festettek, mintha Szíriában készültek volna: a nehéztüzérség negyedeket lőtt rommá. Diyarbakır történelmi központjában, az UNESCO-örökség részét képező Surban kő kövön sem maradt.

Erről ennyit.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!