NEHAZUGGY

Mert a tehetség nem lehet nemzeti

Lázár Gergő | 2023. Május 30, Kedd | 19:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 41,556 forint, még hiányzik 2,958,444 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az Arany Pálma a legmagasabb elismerés, amit filmalkotóként el lehet nyerni. Tegnap este (szombaton este -szerk.) Cannes-ban a legjobb rövidfilm egy francia animáció lett. Pedig a szerzője és a fő alkotói magyarok, de úgy alakult, hogy itthon többszörösen nem tartották támogatásra méltónak. Alakul ez így mostanában elég következetesen, és őszintén szólva azt gondolom: csak így tovább! Sokkal idegesítőbb lenne, ha okkal osztrigáznátok a Riviérán, srácok, ha több közötök lenne a filmművészethez, mint egymás vállának körbeveregetése.

Közben majd elkészülnek ezek a francia, szlovák, ilyen-olyan gyártású filmek, amelyek miatt kicsit mégis érdemes lesz emlékezni a magyar filmtörténetnek erre az időszakára is.

Ezek annak a Jakab Julinak a szavai, aki már nemzetközi szinten is ismert. Talán pont ezért sem fél attól, hogy ki merje mondani azt, amit sokan talán nem mernének kimondani idehaza. Mert nagyon próbálkozik a nemzeti filmipar idehaza azzal, hogy komoly alkotásokat hozzon létre és újra az Oscar közelébe vigyen magyar filmeket, de az igazság az, hogy ehhez a tehetségeket kellene támogatni, nem pedig az olyan felemelkedett senkinket, mint Rákay Philip és társai. A tehetség nem politikai oldaltól függ – noha kevesebb olyan jobboldali alkotó van, akinek művei számtalan elismerést szereztek már -, ezért azzal, hogy a különböző nemzeti intézetek politikai megfontolások alapján döntenek támogatások odaítéléséről, el is döntik a filmek sorsát.

Lehet a néhai Andy Vajnát, mint embert kritizálni, de az azért igaz, hogy hozzásegítette Magyarországot jó pár díjhoz. Még ha nem is úgy, hogy ő maga készítette ezeket az alkotásokat, hanem segített megvalósítani őket. A mostani vezetés, akiket sikerült kiválasztani a művészeti élet csúcsára, azzal van leginkább elfoglalva, hogy nemzeti alkotások szülessenek. Legyenek gendermentesek, keresztények, nemzetiek és macsók. A gond csak az, hogy egy jó film nem attól lesz jó, hogy mennyire nemzeti, hanem attól, hogy mennyire eredeti a gondolat, milyen jól van kivitelezve és mennyire tehetséges ember alkotta azt. Na már most Rákay és társai ezek közül egyik fogalmat sem nagyon ismerik, nem is csoda hát, hogy olyan alkotásokat sikerült elküldeni a különböző nemzetközi versenyekre, amelyek egyikének sem volt semmi esélye arra, hogy bármiféle díjat is nyerjen.

Erre itt volt az az alkotás, amely nemrégiben elhozta az Arany Pálmát egy magyar rendezőnek, de – mint kiderült – annak ellenére, hogy mennyire örült neki a Nemzeti Filmintézet, ők voltak azok, akik háromszor is visszautasították azt, ezért semmiféle támogatást nem kapott a megalkotására Buda Flóra Anna. Persze a rövidfilm előzetesét megtekintve igen gyorsan ki is derül, hogy miért van ez, hiszen meglehetősen szókimondó filmről van szó, ami vélhetően nem volt eléggé férfias és nemzeti a filmintézetnek. Ezzel nem mást értek el, mint hogy egy magyar rendező lényegében Franciaországnak nyerte meg az Arany Pálmát, mivel Buda Anna tehetségére idehaza nem voltak vevők azok, akik arról döntenek, hogy kik jussanak támogatáshoz és kik ne. Persze ez nem gátolta meg őt abban, hogy csak azért is megalkossa a rövidfilmjét és ezzel megmutassa a döntéshozóknak, hogy óriási hibát követtek el akkor, amikor nem támogatták őt.

A tehetség utat talál magának. Így volt ez már régen is és most is így van. Nem véletlen, hogy annak idején és most is a legtöbb híressé váló magyar nem idehaza kamatoztatta tudását, hanem valahol külföldön, ahol megbecsülték tehetségét és egyedi látásmódját. Elég csak a legutóbbi időkre gondolni, amikor is Karikó Katalinnal volt teli a sajtó, akit Szegedről lényegében elzavart az akkori hatalom, hogy aztán egészen az Egyesült Államokig menekülve évtizedek alatt megtalálja azt, amit mindig is keresett. Ez vélhetően majd Nobel-díjat fog neki jelenteni és vele az Egyesült Államoknak. Nem Magyarországnak, mivel nekünk sikerült őt elüldöznünk itthonról. De ez történt tudósok tucatjaival annak idején, akik külföldön voltak kénytelenek elérni álmaikat. Az ember azt gondolná, hogy csak tanultunk már a hibáinkból, csak rájöttünk már arra, hogy a tehetséget nem lehet korlátozni és kordában tartani, az egyetlen megfelelő választás az, ha hagyjuk kibontakozni. De mint kiderült Buda Flóra Anna esetéből, mi sem változott idehaza. Továbbra is elmondható, hogy a valódi tehetségek sokasága menekül el ebből az élhetetlen országból, hiszen itt csak megfulladnak.

Persze még nem lenne késő, még lehetne változtatni a dolgokon. Mint ahogy annak idején Andy Vajna bábáskodása alatt több Oscar-díjat is nyertek magyar alkotók, úgy most is ki lehetne nevezni valaki olyat fontos döntéshozónak, aki látott már korábban jó filmet és képes eldönteni, hogy mire érdemes pénzt adni, és mire nem. Igen ám, de akkor egy tehetségtelen senkinek nem lenne állása a NER rendszerében, ami elfogadhatatlan. Hiszen nem az a fontos, hogy mit érnek el a magyar alkotók külföldön, hanem az, hogy legyenek olyan nemzeti alkotásaink, amelyeket ugyan a nézőközönség is megvet, de a hatalmat boldogsággal tölti el. Minden fontos itt kérem szépen, kivéve az alkotói szabadság és a jóérzés. Így nyert egy magyar nő Arany Pálmát, amelyet nem a magyar filmes szakmának, hanem a választott országa, Franciaország segítségének köszönhet. Így múlik el az ország dicsősége, amely igazából már elég régen elmúlt, csak minden ilyen hír tovább ront a helyzeten.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!