NEHAZUGGY

Kéretik beosztani az akciós csirkefarhátat és a nemzeti büszkeséget

Molnár Bálint | 2023. Május 27, Szombat | 10:40

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Biztosan többeknek feltűnt, hogy ugyan alig valószínű, hogy Katarban maradt dubajozni, mégis milyen látványosan kihagyta a miniszterelnök úr a tegnap reggeli közpénzrádiós eligazítást (a rajongói közül biztos sokan aggódnak és hiányérzetük is van emiatt), de azt kell mondanom, hogy én mélyen megértem. Neki ugyanis csak akkor van halaszthatatlanul ellátandó közfeladata az alákérdező mikrofonállványok egységnyi vonzáskörzetében, amikor éppen legyőzött valami éppen soros ellenséget, ezért azonnali hangulatjavító, lájkokat és olcsó népszerűséget begyűjteni hivatott bejelentenivalója van a pórok számára. Hogy most akkor mitől vannak megvédve, és mennyivel lesz jobb holnaptól az, amibe most belepusztulnak, de kétszer olyan nagyon belepusztulnának, ha a háborúpárti baloldal lenne kormányon.

Az a helyzet, hogy nehéz lenne mostanában találni bármit, amivel ez idő tájt dicsekedni tudna a szent ember. Ha jól értettük a függöny elé kitolt pénzügyminiszterétől, nemigen van B terv arra az eléggé valószínű esetre, ha az uniós források nem találnak megérkezni Brüsszelből. Ijesztő ez, tekintve, hogy erre a pénzre alapozzák a jövő gazdaságát (Navracsics miniszter mondta, nem én találtam ki), ebből tervezik 800 ezer forintra emelni a tanárok bérét, és ezeknek a pénzeknek a hiánya miatt szabadítanak rá aktuálisan börtönviselt bűnözőket Európára, szóval olyan nagyon nincs mivel döngetni a mellkast. Arra az enervált öntudatos visításra, hogy márpedig nekünk ezek a pénzek járnak, nemhogy jövőt tervezni, de a jövő évi költségvetést megtervezni is meglehetős felelőtlenségnek tűnik. Ezzel oda szeretnék eljutni, hogy a doktor úr helyében nekem se lett volna kedvem kiselőadást tartani tegnap reggel a rádiómban, mert ez most nem az a film, amikor az alászolgák ugyan összeszorított fogakkal a sorok között elismerik, hogy fingjuk nincs, merre van az előre, de majd jön a főnök másnap, és közli a jó hírt, hogy természetesen akármi van, ő megvéd mindenkit is.

Mindenek előtt a nyugdíjasokat, hát hiszen őfényességéről köztudott, hogy mennyire szívén viseli, mennyire becsületbeli ügynek tekinti a nyugdíjasok méltó életének biztosítását. Milyen szépen felöltözött tavaly decemberben is, még nyakkendőt is kötött, amikor bejelentette, hogy a még most is kettessel kezdődő, kétszámjegyű, mindenféle emelést jóval meghaladó infláció mellett januártól 15 százalékkal emelik a nyugdíjakat. Most nem az a film van, hogy bármi hasonló bejelentést lehetne tenni, most az van, hogy miután a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa (NYUSZET) a magas infláció miatt évközi kiegészítő nyugdíjemelést sürgetett egy áprilisi, Gulyás miniszternek címzett levélben, közel egy hónappal később az államháztartásért felelős államtitkártól azt a választ kapták: a kormány szerint a KSH adatai nem támasztják alá a nyugdíjasok azon kérését, hogy az ellátásokat júniusban vagy júliusban év elejéig visszamenőleg emelje a kormány legalább 3 százalékkal. A NYUSZET azon kérése is a kormányzat süket füleire talált, hogy az élelmiszerárak drasztikus emelkedése miatt a 150 ezer forintnál kevesebb ellátásból élők kaphassanak egy egyszeri támogatást, amelyhez a forrást a kérelmező szerint akár a szociális ellátás keretein belül megoldani.

Még mit nem, tisztelt polgárok, még mit nem? Nem úgy van az. Majd ha esetleg úgy állnak a számok, azaz „amennyiben az évközi adatok alapján azt állapítjuk meg, hogy a 2023-ra becsültnél magasabb lenne az éves várható általános, illetve nyugdíjas infláció mértéke – januártól visszamenőleg – nyugdíjkorrekciót hajtunk végre” – ezt írta a pénzügyminisztérium egyik háromnevű alászolgája a nyugdíjasoknak, és hosszasan sorolta, hogy milyen jó nekik. Mert hát hiszen

a nyugdíjak 2010 óta a duplájára emelkedtek, vásárlóértékük pedig mintegy 20 százalékkal javult;
tavaly a nyugdíjprémium és a 13. havi nyugdíj kifizetése mellett a kormány két alkalommal is kiegészítő nyugdíjemelést hajtott végre;
a háborús és szankciós válság ellenére idén év elején 15 százalékkal növelték a nyugdíjakat;
sőt, a 2024-es költségvetésben is garantálják a jövő januári 6 százalékos emelést, a 13. havi nyugdíjat, amit bezzeggyurcsányék elvettek, a gazdaság teljesítményétől függően a nyugdíjprémium kifizetésének összegét, ahogyan a nyugdíjasokat is segítő rezsicsökkentett árak védelmét is.

Bizony. Hát ennyi szívjóság, ennyi önfeláldozó adakozás után még van arca a nyugdíjasok érdekképviseletének hőbörögni? Azok után, hogy csak úgy röpködtek Feri bátyámnak és társainak a nyolcvanasok? Hát álljon már meg a menet! Azt hiszik, hogy minden év választási év? Akkor meg? Ja, hogy idén az infláció már elvitte a januári nyugdíjemelést, sőt a 13. havi ellátást is, amit most rohadtul nem Gyurcsányék vettek el? Ja, hogy már tavaly decemberben, amikor Orbán Viktor főinfluenszer bejelentette a 15%-os emelést, már látszott, hogy egy év alatt 24,5 százalékkal szálltak el az árak, amivel szemben a nyomorúságos 14 százalékkal emelkedő nyugdíjak álltak?

Igazán megérthetik a nyugdíjasok is, hogy van, amikor indokolt, és van amikor egyáltalán nem indokolt az évközi nyugdíjemelés. Jó, a miniszterelnök úr és a politikai udvartartás béreinek emelése indokolt volt, a miniszterelnök úrtól csak nem sajnálják, hogy több havi átlagnyugdíjnyi emelést kapott azért, hogy kivont szablyával megvédje az országot az öntudatra ébredéstől. A nyugdíjasoknak szerintem világos lehet(ne) a nyilvánvaló: most azért nem indokolt az évközi emelés, mert semmilyen sorsdöntő választás nem lesz idén. Továbbá azért sem indokolt, mert letolt gatyával áll a kormány az évezred legsikeresebb kormányzati évtizede után, és a szél fúj a kasszában, amiből az alattvalók hangulatán javítani lehetne. Más szavakkal: nincs pénz még alamizsnára se, a költségvetés soha nem volt olyan penetráns állapotban, mint most, és ennek alapján a 2024-es büdzsében foglaltakra elég nagy butaság lenne mérget venni. Bármit is írt bele a sufnijogászok és a közepes képességű könyvelők kormánya, ők ebben a pillanatban semmit nem tudnak garantálni.

Ígérgetni viszont eddig is tudtak, hogy mi lesz év végén, amikor kitörik a nyakát a két számjegyű inflációnak, vagy mi lesz jövő januárban, amikor visszatekintve kiszámolják, hogy mennyi volt az éves infláció meg a nyugdíjas infláció. Addig az van, ami eddig mindig volt: az igazán nagyvonalú, megértő nyugdíjastársadalom évről évre – most is – hitelezi az orbáni ~~maffia~~államot, miközben a túlélendő jelenben a nyugdíjak rohadtul nem tudják tartani a lépést az inflációval, ergo a nyugdíjak nemcsak a reálértékükből veszítenek folyamatosan, hanem a keresetektől is leszakadnak. Apropó keresetek, amelyek szintén nem tudják tartani a lépést az árakkal, zárójel: egy hatalmas formátumú élő klasszikus azt mondta – vigasztaljon ez mindenkit, a 208 ezer forintos átlagnyugdíjból túlélni próbáló fideszes szavazókat is -, hogy pusztán a munkabér nem fejezi ki egy adott munkához való viszonyát egy embernek, és bár valószínűleg nagyon nehezen lehet megélni 300 ezer forintból, a fizetés mellett vannak más motivációk is. Nem minden a pénz. Mindenkinek ajánlom Parragh nertárs cinikus, prosztó beszólását arról, hogy hát lehet, hogy nehéz megélni 300 ezerből, de ő nem is szeretné kipróbálni, akinek meg muszáj ennyiből, vagy a feléből megélni, az vigasztalja magát azzal, hogy más motivációk is vannak az életben, mint tisztességes munka után tisztességes bért keresni, vagy egy ledolgozott élet után emberhez méltó módon megöregedni.

Ezt dobta a gép, majd legközelebb az lesz a duma, hogy Brüsszel miatt nem tud nyugdíjakat emelni a kormány. Addig is ossza be mindenki az akciós csirkefarhátat és a nemzeti büszkeséget, amíg valakire mutogatva a kormány eldönti, hogy indokolt, vagy nem indokolt felsegíteni az út széléről néhány millió embert, holott végérvényesen be is lehetne rúgni őket az árokba.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!