NEHAZUGGY

Ezer éve még elfogadható volt ez a gondolkodásmód, ma már nem az

Lázár Gergő | 2023. Május 26, Péntek | 10:36

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A Mandineren állandó jelleggel megjelenő Máthé Zsuzsa, aki a Szent István Intézet igazgatója, ismételten olyat posztolt, amelyet a propagandát gyűjtő oldal érdemesnek talált arra, hogy megosszon a honlapján. Mint az egyesek által tudott, ez az intézet azért alakult meg, hogy megvédjék a Szent István által elért eredményeket és ne hagyják veszni azt a kulturális örökséget, amit 1000 évvel ezelőtt ránk hagyott István király. Az addig még rendben is lenne, hogy egy történelmileg fontos tényt azért ne felejtsünk el, de az némiképpen riasztó, hogy egyesek még a jóval felvilágosultabb XXI-ik században is arról hadoválnak, hogy mennyire fontos az, hogy egy több ezer éves könyvre alapozzuk az erkölcseinket, és az akkori kor szerint éljünk. Mert hát nem mást állít ez a nagyszerű ember, mint hogy sorsunk meg van pecsételve, ha esetlegesen egy olyan világot hozunk létre, amelyben a vallás nem olyan fontos, mint mondjuk ezer éve volt.

„A népek, amelyek szétszaggatták a törvények Isten ujjával kötözött kötelékét, különbféleképpen pusztultak el…” (Szent István, Intelmek)

Államalapító királyunk fiához címzett Intelmeiben arra figyelmeztet, hogy a közösség, amely kiűzi gondolkodásából az Istent és szembemegy jogalkotásában a teremtés törvényeivel, hanyatlásra van ítélve.

Szent István sikerrel óvta meg a magyarokat ettől – egy maihoz hasonló, átalakuló világban. Hite Istenben és a keresztény magyar államban sikerrel koronázta országalapító művét. Mi pedig neki és szellemi örököseinek köszönhetjük, hogy ezer évvel később is itt élhetünk.

E hagyaték őrzése és továbbépítése ma is életbevágó fontosságú jövőnk szempontjából. Egy világban, ahol az élet szentsége már nem evidencia, amelyben lassan az sem tudható, hogy valaki fiú-e vagy lány, ahol az emberi kapcsolatok a digitalizáció miatt radikális átalakuláson mennek át, s ahol a teremtett világ kizsigerelése soha nem látott méreteket ölt, tudható: baj van.

Az, hogy több, mint ezer évvel ezelőtt valaki a fentieket közli, teljesen rendjénvaló, hiszen akkor igen sok mindent gondoltunk a minket körülvevő világról. Akkor nem tudtuk, mi a gravitáció, nem volt orvostudomány, nem értettük a bolygókat és csillagokat sem (mármint mimagyarok nem), és még számtalan olyan más dolgot sem, amelyek nap mint nap körülvesznek minket. Akkor sokak számára elegendő magyarázat volt az, hogy van egy Isten, aki hatással van a világunkra, ha tetszik, Ő az, aki a háttérből irányítja a történéseket. A görögök is előálltak istenekkel, mint ahogy a hinduk, vagy épp annak idején a pogányok. A természet törvényeit, a változásokat, a betegséget nem tudták miként magyarázni, ezért hittek csodás lényekben. Ez abban a világban érthető volt, de azért úgy vélem, ezt ma már sikerült meghaladnunk, egyeseknek legalábbis.

Mert itt van nekünk például a Szent István Intézet, amely azért alakult, hogy ilyen, a fentiekhez hasonló ökörségeket közöljön a közvéleménnyel. Ha egy társadalom kiűzné – meghaladná – a gondolkodásában az Istent, akkor szerintem nem hanyatlásra, hanem fejlődésre lenne ítélve, hiszen akkor nem holmi láthatatlan, értelmezhetetlen erőknek tulajdonítana történéseket, hanem a bizonyított tényeknek. Az pedig, hogy nem a teremtés törvényeire alapoznánk a jogalkotásunkat, úgy vélem, már évtizedek, ha nem évszázadok óta alapvetés kellene, hogy legyen. Mert hát mi is az a teremtés törvénye? Miféle bizonyíték van a teremtésre? Mert az egy dolog, hogy ebben hisz több milliárd ember világszerte, de annak idején hittek más, ma már nevetséges dologban is, azért ez nem azt jelenti, hogy ma bármivel is több értelme lenne csak azért, mert még nem sikerült pontosan bebizonyítani, hogy honnan is érkezett az élet a Földre.

Véleményem szerint a korral haladni kellene és elfogadni, hogy bizonyíték ma már semmiféle sincs arra, hogy egy Isten teremtett volna meg bármit is ebben a világban. Hinni persze lehet, ha valaki szeretne, ahhoz minden joga megvan, de az már azért egy kicsit más elgondolás, hogy arról beszél valaki a nagy nyilvánosság előtt, hogy tovább kell vinni egy ezer éve élt király hitről szőtt gondolatait, hiszen azok a mai világban egyszerűen értelmüket veszítették. Nem a teremtéstörténetben kellene hinni, hanem felfogni, hogy vélhetően valamilyen természeti változásnak köszönhetően alakulhatott ki az élet a Földön, mint ahogy azt is el kellene már engedni, hogy a jogalkotásnak, vagy az alapvető erkölcsnek a Biblia tanítására kell épülnie. Ezer éve még elfogadható volt, ma már nem az. Ma a demokráciát kellene alapul venni és azt, hogy mi a többség érdeke. Azzal pedig, hogy egy hazug, magát kereszténynek valló kormánya van ennek az országnak, senkinek sem lesz jobb.

A XXI-ik században vagyunk, ahol a tudomány soha nem látott szintre fejlődött, egyetemben az orvoslással. Ma már nem kell imádkoznia annak, aki megbetegedett, és nem kell Istenhez könyörögnie, ha a családtagjai betegek. Ma az orvosok kezében van, és sokszor nekik, vagy az elmúlt évszázadokban kifejlesztett gyógyszereknek köszönheti az életét. Nem az imának és a könyörgésnek, hanem az emberi elme által megalkotott eszközöknek. Ha mindenki csak imádkozott és könyörgött volna ahelyett, hogy bizonyos gyógyszerek és módszerek kidolgozásán fáradozik, akkor még talán ma is rettegnénk a fekete haláltól, vagy a tífusztól, de voltak olyanok, akik a tudományban hittek, nem pedig egy, a mennyben lebegő szakállas férfiban. Véleményem szerint előbbieknek többet köszönhet az emberiség, de vitatkozni nyilván lehet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!