Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Mindenki tudja, hogy ki a gyáva, és az nem Zelenszkij

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A közönség kifejezetten murisnak találta azt a részt, amikor Bayer Zelenszkijről beszélt: „Aztán majd ha nagyon rosszra fordul a helyzet, Zelenszkij lesz az első, aki távozik nyugatra. Beül a gyönyörű hatalmas villájába, és onnan fog ugatni. Bátor, bátor a Zelenszkij, de nem vakmerő – az ő bátorsága annyiban merül ki, hogy khaki színű ruhában megy a pápához vagy az amerikai elnökhöz”. (via Telex)

Ezek a cinikus, gúnyos mondatok a Mandiner egyik élő közönség előtt felvett műsorában hangzottak el, és egy olyan ember képét igyekeznek felvázolni, mint aki az elsők között menekült el a megpróbáltatások elől akkor, amikor az oroszok tavaly februárban megtámadták az országát. Na már most, lehet szeretni, vagy utálni Zelenszkijt, de hogy gyávának nem nagyon lehet nevezni, az egészen biztos. Mert a háború első napjaiban mást sem tett, mint hogy arról biztosította az ukránokat, hogy ő nem fog elmenekülni az országból, és nem fogja magára hagyni az ukránokat a szabadságharcukkal. Lőszert kért, nem fuvart.

Zelenszkij nem fogadta el azt az ajánlatot, hogy kimenekítsék az országból, hogy külföldről intézhesse az ukrán védekezést. Nem ásta be magát egy földalatti bunkerbe, és nem is zárkózott el a külvilágtól, amit nem mindenki mondhat el magáról. Zelenszkijt ugyan már több alkalommal is megpróbálták megölni az oroszokhoz hű katonák, de egyik merényletet követően sem hagyta el hazáját. Ő maga humoristaként kezdte, és véleményem szerint abban sem volt biztos, hogy van bármi esélye arra, hogy megnyerje az elnökválasztást, de elindult. Elindult, mert valami mást szeretett volna felkínálni az ukrán népnek, egy olyan elnöke akart lenni az országnak, aki még nem mocskolta be a kezét a politikával, nem merült el az Ukrajnát egyébként jelentősen átszövő korrupcióban. Persze idővel kiderült, hogy azért ő sem egy szent és irányítása alatt azért igen sok problémával szembenézett Ukrajna, ezért akár még az is benne volt bőven a pakliban, hogy elbukik.

Ekkor azonban jött az orosz támadás, amely talán örökre megváltoztatta nem csak az ukránok életét, de a világot is, amiben élünk. Ekkor azonban a khaki ruhában „bohóckodó” Zelenszkij nem menekült el, nem tűnt el a nyilvánosság elől és nem futamodott meg gyáván, hanem kiállt a népe mellett, ezzel elfeledtetve a legtöbb ukránnal a korábbi időszak hibáit. Ezzel vélhetően a karrierjét is megmentette, de neki soha sem erről szólt a vállalása. A célja nem az volt, hogy őt mindenki szeresse, vagy az, hogy elképesztően népszerű legyen, hanem az, hogy az ukrán nép kapjon meg minden segítséget, amit csak lehetséges. Lehet, hogy már-már idegesítő sokak számára az a követelés-áradat, amelyet a Nyugat nyakába zúdít, de gondoljunk bele, hogy hasonló esetben egy normális vezető mégis mit tenne? Szépen, udvariasan kérne más államokat, hogy segítsenek már neki? Aztán ha senki sem tenne ilyet, akkor csöndben elfogadná és túllépne a dolgon?

Sokan elfelejtik, hogy itt egy ország és egy nép sorsáról van szó. Arról, hogy lesz-e a jövőben egy ország, amelyet Ukrajnának hívunk, vagy pedig beleolvad Oroszországba, és elnyomott népként fog tovább élni, valódi haza nélkül. Márpedig ha ez megtörténik, akkor pontosan tudjuk, milyen sors vár rájuk. Mert nem nagyon van olyan nép ezen a világon, amely nem rendelkezik otthonnal és nem próbálták már meg elpusztítani több alkalommal is. Zsidók, palesztinok, cigányok és még lehetne sorolni. Ha egy népnek nincs hazája, az nem tudja többé megvédeni magát, és egyik országból sodródik a másikba, örök kárhozatra ítélve magát és családját. Ezt az ukránok nem kívánják megtenni, ők a saját hazájukért, a jövőjükért harcolnak. És Zelenszkijjel az élen ez a lehetőségük még él. Ő az ugyanis, aki lehet, hogy sokak szemében szálka, de hogy nem nagyon tudják figyelmen kívül hagyni, az egészen biztos.

Ellentétben Bayer Zsolttal, aki évtizedek óta lóg ki Orbán Viktor hátsójából és azzal keresi a kenyerét, hogy hergel mások ellen. Nem tudom, hogy a valóságban mekkora intelligenciával rendelkezik – noha van egy sejtésem, hogy azért nem annyira ostoba -, de bármi is legyen a valóság, nem változtat azon, hogy egy jellemtelen, erkölcsi szempontból huszadrangú emberről van szó, akit egészen biztosan nem lehet a bátorsággal egy lapon emlegetni.  Viccelődhet, gúnyolódhat persze, ha nagyon akar, de ő tulajdonképpen nem több, mint évtizedek óta provokátorként „dolgozó” szolga, akinek élete teljesítménye, hogy a pártja rajongótábora imád az uszító gyűlöletbeszédei miatt. Ha valaki erre büszke, akkor úgy vélem, nem túl sokat ért el az életben a saját erejéből, ezért joggal lehet dühös azokra, akik már képesek voltak nála jóval fiatalabban valami érdemit cselekedni. Márpedig Zelenszkij ezt megtette, és rá örökre úgy fognak emlékezni, mint egy olyan vezetőre, aki a végsőkig kiállt a saját népe mellett.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.