NEHAZUGGY

Ha tényleg fontos a gyermekek védelme, akkor talán itt lenne az ideje annak, hogy ezzel valóban foglalkozzanak is

Lázár Gergő | 2023. Május 17, Szerda | 10:53

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Legalább kilenc gyermeket bántalmazott egy óvónő fegyelmezési céllal Makónál. Felpofozta, nyakon vágta őket, ha nem fogadtak szót neki, nem figyeltek rá, vagy épp nem akartak főzeléket enni.

Szanka Ferenc, a Csongrád-Csanád Vármegyei Főügyészség szóvivője az üggyel kapcsolatos megkeresésünkre azt mondta, hogy felfüggesztett szabadságvesztést kértek a nőre többrendbeli közfeladatot ellátó személy eljárásában elkövetett bántalmazás és kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt.

A cselekményét kiváltó okok között szerepelt többek között az, hogy az óvodás dülöngélt a székkel, nevetett az ebédlőasztalnál, nem figyelt az óvónőre, nem tudott elvégezni egy feladatot, nem megfelelően táncolt a ballagási próbán, vagy mert nem kért főzeléket.

Felfüggesztett börtönbüntetés, kérem szépen, itt tartunk. Nem akarok én bíró lenni ebben az ügyben és azt mondani, hogy börtön járna az óvónőnek, de egyszerűen nem értem, hogy miként lehet elfogadott ez a fajta viselkedés. Állatkínzásért felfüggesztett börtön jár, gyermekek megpofozásáért ugyancsak az, miközben adóelkerülésért kérdés nélkül letöltendő. Nem értem a magyar törvénykezést, mert bizony, ha az én gyermekemet pofozná fel egy óvónő, akkor nem igazán hagynám szó nélkül azt, hogy a bíróság csupán felfüggesztett börtönt kér egy ilyen emberre. Mert itt azért nem arról van szó, hogy jaj Istenem, elcsattant egy-két pofon és akkor mi van? Itt kérem szépen arról van szó, hogy növésben lévő, a világ legtöbb dolgát még felfogni képtelen kisgyermeket bántalmazott az óvónő, akinek feladata a gyermekek fejlesztése és védelme lenne.

Aki egy óvodás korú gyermeket képes felpofozni, az véleményem szerint sokkal rosszabb dolgokra is képes lehet, ezért örökre el kell távolítani a gyermekek közeléből. Adjanak a kezébe egy söprűt, aztán söprögesse a koszos utcákat, akkor legalább nem sodorja veszélybe egyetlen gyermek lelki fejlődését sem. De ki tudja, hogy az idő alatt, ameddig óvónőként dolgozott, hány kisgyermek lelki fejlődését tette tönkre, mert mi történik felnőttként azzal, aki úgy véli az, hogy valaki pofon vág egy gyermeket, az teljesen rendben van? Ezek a kisgyermekek azt látták, hogy fegyelmezési céllal akár meg is lehet ütni bárkit, hiszen vagy hallgat a felnőttre, vagy megjárja. Azt is súlyos bűncselekménynek gondolom, ha egy tanár egy tinédzsert pofoz meg, hiszen az is súlyos gondokat okozhat a gyermek személyiségfejlődésében, de ha lehet, akkor még ennél is súlyosabb az, ha egy óvodás korú gyermek az áldozat.

És ez nem az első és nem is az utolsó ilyen eset, ami csak ront a társadalmunk megítélésén. Mert ahol az ilyen viselkedést el lehet nézni, ott mást is el lehet nézni. Így van az, hogy van, ahol évtizedekig bújtatják azt, aki molesztálja, vagy más módon bántalmazza a gondjára bízott gyermekeket. Óvodák, iskolák, nevelő intézmények munkatársai okoznak egy életre szóló sebet ezeknek a gyermekeknek. Nem véletlenül olyan borzasztóan nehéz gyermekotthonban nevelkedve normális felnőtté válni, hiszen ott olyan dolgokat lát az ember, amelyet egyetlen gyermeknek sem kellene átélnie. És azt is érdemes itt megemlíteni, hogy a kormányzat arról hadovál immár hónapok óta, hogy a gyermek az első, hogy ők mindent megtesznek annak érdekében, hogy semmiféle negatív hatás ne érhesse a magyar gyermekeket, hiszen náluk fontosabb nem nagyon van a társadalomban.

És lehet, hogy a woke- és LMBT-propagandától sikeresen megvédik a gyermekeket – már ha létezik ilyen fenyegetés, ugye -, de a bántalmazó nevelőktől már jól láthatóan nem. Mert hát milyen elrettentő erővel hat az, ha egy bántalmazót felfüggesztett börtönre ítél a bíróság? Nem azt mondom, hogy ezzel az egy esettel kellene példát statuálni, de azt igenis mondom, hogy sokkal jobban át kellene gondolni azt, hogy miféle károkat okozhat egy ilyen ember tevékenysége a gondjára bízott gyermekeknél. Mert a fizikai fájdalom csak egy dolog, az úgymond elmúlik, de a lelki sebek már nem gyógyulnak ilyen könnyen, ha egyáltalán begyógyulnak valaha. Mert sokan egész életükben magukkal viszik a bántalmazás okozta traumát, amely később is hatással van az életükre. A lelki és fizikai bántalmazás ilyen szempontból nem igazán különbözik egymástól. Ha tehát a kormány arról pofázik, hogy nekik a gyermekek az elsők, akkor talán tenni is kellene ezért, nem csak beszélni kellene róla.

Véleményem szerint a társadalom is sokkal súlyosabb büntetést kérne az elkövetőre, de nyilvánvalóan a jog nem így működik. A bíróság azt a büntetést kérheti az elkövetőre, amelyet jogilag rá tudnak bizonyítani, semmi mást. Igen ám, de a törvényeken azért lehet szigorítani, amit egyébként a Fidesz már meg is tett több esetben is. Na nem a korrupciós esetek kapcsán, hanem minden más területen, de ha már a gyermekvédelmet a zászlajukra tűzték, akkor talán ideje lenne annak, hogy valódi szigorításokat eszközöljenek, hiszen ahogy egy állatkínzó számára nem elrettentő az, hogy felfüggesztett börtönt kaphat a tettéért, úgy egy gyermekeket bántalmazó óvónő számára sem az, noha legalább vélhetően a gyermekek környékére el tudják tiltani örökre az ilyen embert.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!