NEHAZUGGY

Az évtizedes pusztítás és a búbánat

Molnár Bálint | 2023. Május 14, Vasárnap | 7:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt, vidám vasárnapot a felkelőknek és mindenkinek, aki szerint indokolt a vidámság, meg azoknak is, akik szerint nem annyira! Mielőtt összeraknánk, hogy mely bokros belpolitikai fejlemények indokolják, hogy mimagyarok fergeteges jókedvre derüljünk, ejtsünk pár szót a mai nap fontos külpolitikai eseményéről. Valamivel több mint két évtized után ma először van némi esély az Orbán-kormánnyal meglehetős barátságot ápoló ~~véreskezű török szultán~~ Recep Tayyip Erdoğan leváltására a végletesen megosztott, rekordinflációval, természeti katasztrófákkal, korrupcióval és brutális elvándorlással is sújtott Törökország élén. Ha a természeti katasztrófákat leszámítjuk, akkor lényegében olyan, mintha Magyarországról beszélnénk, pedig még nem tartunk ott. Még akkor sem, ha a párhuzamot az is indokolja, hogy most először egy hatpárti, azaz ún. összefogott ellenzék áll a kormánnyal szemben, amelynek a milliárdos közpénzpropagandával kormányzott Magyarország Fidesszel szemben álló alakulataihoz hasonlóan, őrült ellenszélben kell küzdenie Erdoğan meglehetősen stabil, nem mellesleg nyílt elnyomásra épülő rezsimje ellen. Meg akkor sem, ha a Fideszhez hasonlóan Erdoğan pártja, az AKP (Adalet ve Kalkınma Partisi, magyarul Igazság és Fejlődés Pártja), a modernkori török történelem messze legsikeresebb politikai közössége. Már amennyiben siker alatt a politikai hatalom birtoklásának időtartalmát értjük, akkor feltétlenül.

Amint arra egy remek elemzés rámutat, Erdoğan és az AKP sikere nem kizárólag az autoriter hatalomgyakorlás eszközeinek köszönhető, a pártot eddig rendre a kiváló választástechnikai stratégia és a helyi klientúrahálózatra építő paternalista politikai gazdaságtan virtuóz alkalmazása egyszerre segítette ki a bajból választásról választásra. Jó, ez is ismerős lehet, ami meg még ennél is ismerősebb lehet – nem függetlenül a tavalyi magyarországi választás eredményétől és tanulságaitól sem -, hogy ugyan a gazdaság állapota (beleértve a magyarországinál is nagyságrendekkel magasabb inflációt, a büdösgyenge török lírát, az erőteljes külföldi hitelezést) komoly próbatétel elé állítja Erdoğant, a megbuktatása így is majdhogynem csodával határos lenne. Egyszerűen azért, mert az övéhez hasonló hatalmi struktúra a legritkább esetben dönthető meg parlamentáris úton, hiszen ahhoz az kellene, hogy érvényben legyenek demokratikus játékszabályok.

Törökországban erről szó nincs, ezért Szijjártó Péternek valóban nincs miért túlaggódnia magát. Szijjártó ugyanis – aki ugyan azt állítja magáról, hogy soha semmilyen körülmények között nem szólna bele más országok belügyeibe – már napokkal ezelőtt világossá tette Ankarában, hogy ők a gazdival szurkolnak azért, hogy a 2002 óta uralkodó diktátor pajtásuk pártja sikerrel szerepeljen a közelgő választáson, mivel az ő nevéhez fűződik a fordulat, amelynek nyomán új dimenzióba került a két ország kapcsolata. Az biztos. A kölcsönös tisztelet talaján álló semmibe vétele az emberi jogtiprásnak, egymás autoriter, diktatórikus intézkedéseinek helyeslése a rosszul felfogott szuverenitásra hivatkozva, valamint mindenféle korrupt, átláthatatlan seftelések valóban új dimenzióját képezik ha másnak nem is, egy európai uniós tagállam kisodródásának a demokratikus, jóléti államok hatsávos autópályájáról. A legszebb ebben a kapcsolatban mégis az, hogy a politikai keresztény magyar kormány egy olyan barbár iszlamista autokratához dörgölőzik akár nyugati szövetségeseivel szembehelyezkedve is (lásd: a finnek NATO-csatlakozásának hosszas blokkolása, a svédek NATO-csatlakozásának mai napig tartó blokkolása), aki nem egyszerűen csak elnyomja a saját népét, de igazából hol nyíltan, hol alattomosan fúrja Európát, és háborús feszültséget szít szerte a régióban. A pusztítóan tragikus földrengés végképp rávilágított az egész Erdoğan-rendszere velejéig korrupt természetére, de ennek ugyanúgy csak fékezett habzású hatása lehet a választás végkimenetelére, mint az Európai Unió legkorruptabb országában, ahol Törökországhoz hasonlóan a mindenféle címen nyújtott állami transzferek alapdefiníció szerint a pártépítést és a választási kampányt szolgálják.

Ettől még a keresztény Magyarország nem Törökország, itt legközelebb jövőre lesznek választások, rögtön két választás egy napon a spórolás jegyében, amit a hatalom célja a hatalom elv alapján jó eséllyel azok fognak behúzni, aki tizenhárom éve semmi mást nem csinálnak, mint azon ügyködnek, hogy választáson ne lehessen megbuktatni őket. Az szerintem a jövő évi önkormányzati választásokra nézve több mint érdekes, amikor egy település polgármestere – amely település egy olyan választókörzetben van, ahol a Fidesz jelöltje közel kétharmaddal nyert tavaly a parlament választáson – a közösségi oldalán picsog és a választópolgárokat kérdezi, hogy mi a búbánatot csináljon a helyi orvosi ügyelet megszűnése ügyében, hogy ugyan honnan kerítsen a városba orvosokat, akik hajlandóak vállalni, hogy akár hónapokig ellátják az ügyeleti orvosi feladatokat úgy, hogy még azt sem tudni, miből és hogyan fizetik ki őket.

Nem akarok ötleteket adni, de szerintem a polgármester úr elmagyarázhatná a polgároknak, hogy ezt ők kérték, ők akarták, megkapták. Pontosan azt kapták, amire szavaztak. Hogy nincs orvos, nincs posta és a kisbolt is bezárt. Jó, persze bevetheti a dollárbaloldalazást is, de a helyzet az, hogy a woke-gender-migráns-Soros-Gyurcsány-frásszal nyomuló rendeleti kormányon, kiemelten az egészségügyi rendszer végleges padlóra küldéséért felelős rendőrminiszteren kívül más oka nincs annak, hogy Túrkeve derék polgárai is szívnak, mint a torkos borz. Sallai Róbert Benedek polgármester úr, akinek fontosabb volt annak idején Hadházy Ákosnak nekimenni, mint a Fideszt leváltásáért mindent megtenni, esetleg megvigasztalhatja a lakosokat azzal, hogy lehet, hogy orvosi ügyelet nincs, viszont elintézte nekik az uralkodó, hogy a genderideológia ne tehesse be a lábát az iskolákba. Nem tudom, vannak opciók, találja fel magát, folyamodjon az egyélőistenhez, aki ha tudná, biztosan nem hagyná, hogy sokezer mimagyar ember orvosi ellátás nélkül maradjon. Tudom, hogy ez mélyen demagóg (semennyire nem az, ha a népnyúzás kormányáról van szó), de az, hogy ma nincs pénz orvosra, nem jelenti, hogy tegnap és holnap nem jut propagandára. Nekem az a kedvencem, hogy a Rogán-féle propagandaüzem a TV2 nevű szennykanálisba főleg a tavalyi választás előtt belefolyatott közpénzmilliárdjaiból jutott a Nagyfater elszabadul című remekmű, azaz a Robert De Niro által alakított kanos nagypapa történetének támogatására is. Ja, hogy orvos? Az nincs.

Cserébe dagadhat a kebel: Magyarországon rendezik a belarusz válogatott Eb-selejtezőit. Lukasenka diktátor elvtárs (akinek a legitimitását az EU-ban a kutya nem ismeri el, ám ettől Szijjártó Minszkbe is pont ugyanúgy hazajár, mint Moszkvába) csapata a hazai mérkőzéseit köteles semleges helyszínen, zárt kapuk mögött megvívni, miután Belaruszt az EU és a NATO is nem kívánatos országnak minősített, az Ukrajna elleni orosz fegyveres agresszió támogatása miatt. Ezért nemzetközi szankciókkal sújtották, sportolóit pedig az oroszokhoz hasonlóan kitiltották a világversenyekről. Most toporzékoljanak a büdöslibsik, hogy miért kellett annyi stadion. Jó, orvos az nincs, de stadion.

Úgyhogy az iskolákról jut eszembe, nem a stadionokról: júniusban egyszeri rezsitámogatást kapnak a kormánytól az egyházi fenntartású köznevelési és szakképző intézmények. Az uralkodó rendelete alapján a pénzt létszám alapján számítják ki, fejenként 19 854 forint jár, az egyházi fenntartású szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatók támogatásáról is született döntés. Szerintem is tök durva lett volna, ha a nem egyházi iskolák és óvodák nem maradtak volna ki a pénzosztásból. Még szerencse, hogy egy papíron szekuláris állam ez, ahol a rezsimnek nem minden egyes intézkedése arról szól, hogyan ossza meg a társadalmat, hogyan fordítsa egymás ellen az alattvalókat. Magyarország nem Törökország, és a török hódoltság se volt semmi, de ilyen pusztítást békeidőben nem sokaknak sikerült összehozni a saját hazájuk, népük ellen. És ebből a szempontból teljesen érdektelen, hogy a győztes hadvezér szerepébe belezsibbadt torz békegalamb európai egységgel kapcsolatban előadott hitlerezése történelmileg védhető, vagy sem. Teljesen irreleváns. Az évtizedes pusztítást nem teszi semmissé. Úgyhogy nem maradt más hátra, mint előre: aki ma katonai menetoszlopokkal találkozik, ne ijedjen meg, nem sodródunk a sehova, a béketábor átcsoportosítja a katonai járműveket. Innen oda. Mert a békéhez erő kell. Meg a népnemzeti szemfényvesztés. Hogy a pusztítás zavartalan legyen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!