Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az lenne a minimum, hogy elmennek kapálni 

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt hiszem, hogy Parti Nagy Lajosnak igaza van sok minden más mellett abban is, hogy akik most a hatalomban ülnek, a saját rendszerükben nem jutottak volna el még az érettségiig sem. Lehet, hogy költői túlzásnak tűnik, de itt van két egymással szervesen összefüggő példa, ami azért némiképp magyarázó erővel bír azzal kapcsolatban, hogy a költő egyáltalán nem túloz. Mindkettő a világszínvonalú magyar inflációhoz kapcsolódik, amelyről ma már tudjuk, hogy áprilisban hatalmasat csökkenve mindössze 24 százalékon hasított.

Dávid Ferenc, a DK képviselője az Európában egyedülállóan sok számjegyű, elrettentőnek számító magyar élelmiszer-inflációról kérdezte hétfőn a parlamentben Nagy Márton gazdaságfejlesztési minisztert, aki sajnos nem ért rá jelentéktelen dolgokkal foglalkozni, ezért helyette Fónagy János államtitkár válaszolt (már ha ezt válasznak lehet tekinteni), akinek egyebek mellett az alábbiak hagyták el az arcát:

„Nem először mondom el önnek, hogy a szomszédban zajló háború, és az arra meghozott szankciók gazdasági válságot, háborús inflációt, áremelkedést hoztak egész Európába (…) Én hetente kétszer járok vásárolni Auchanba, lakótelepi Auchanba, hál’ isten tele van vevőkkel, az áru tele van polcokkal (sic!) (…) Nem vitás, magasak az árak, de azok csökkenek, és reményeink szerint az év végére egy számjegyűvé fognak mérséklődni”.

Tudomásom szerint senki, a kérdező sem küldte el a fogalomzavaros propagandaüzemmódba rándult agg államtitkárt kapálni, senki nem kérdezte meg, hogy ki a francot érdekel, hogy ő hol vásárol, viszont hétfő óta azon gondolkodom, hogy vajon szegény fideszes szavazók meddig fognak fél lábon állni az árutól roskadó polcok előtt az egy számjegyű árakra várva. De nem ez a lényeg most. Hanem az, hogy másnap, azaz kedden Fónagy főnökének, Nagy Mártonnak, a papíron gazdaságfejlesztésért felelős jegybankszökevény miniszternek már nem lehetett megúszni a parlamenti jelenést, három parlamenti bizottság előtt kellett beszámolót tartania sikerekben gazdag miniszteri munkájáról.

A Telex részletes beszámolójából tudom, hogy az ellenzéki képviselők újfent szerettek volna az önmagáért beszélő inflációval kapcsolatos érdemi kérdéseikre érdemi válaszokat kapni. Tordai Bence például a Nagy egy évvel korábbi meghallgatásán jósolt számokkal (egyebek mellett a 3 százalékos 2022 végi inflációval) szembesítette a minisztert, aki azzal vágott vissza, hogy ő nem ismerte, nem ismerhette a leendő szankciókat. Vagyis a miniszter úr is rajtamaradt a brüsszeli szankciós-inflációs propagandavonaton, pedig az azért felvet néhány ordas nagy kérdést, hogy a tökéletes gazdaságpolitika kormánya mi a túró alapján tud 15 százalékos 2023-as éves átlagos inflációval kalkulálni, ha az év első hónapjaiban (értsd: első negyedév!) 25 százalékos, illetve valamivel afölötti volt a pénzromlás. Mert ugye ez azt jelenti – függetlenül a lakótelepi Auchan árukínálatától és az egy négyzetméterre jutó vásárlók számától -, hogy igen gyorsan jóval 10 százalék alatti szintre kellene esnie az inflációnak, amit a feketeöves gazdasági válságkezelés korrupt kormányának korrupt feje az év végére jósolt. Erre sajnos nem tért ki válaszában Nagy Dumb Márton, cserébe az uniós szinten kirívóan alacsony magyar bérek és az uniós szinten kirívóan magas magyar inflációt firtató visszatérő kérdést azzal hárította, hogy a bérek önmagukban nem sokat jelentenek, az a lényeg, hogy mit lehet azokból megvenni.

Akármennyire is próbálok megértő és toleráns lenni ezzel a cinikus fónagymártonjánoskodással, bármennyire is értem, hogy a frenetikus képességű miniszter a vásárlóerő-paritásra utalt, amivel kapcsolatban neki talán kevésbé szégyenletes és penetráns adatok állnak rendelkezésére, mint a védhetetlen és kimagyarázhatatlan orbáni infláció, aminek Európában párja nincs, és aminek alapján rohadt nagy statisztikai bravúr kellene még a 15 százalékos éves átlag megvalósulásához is (milyen egy számjegyű?), de nem megy: egyszerűen leszakad a pofám ezektől a figuráktól, ettől a primitív mellébeszéléstől, ettől a kincstári cinizmustól.

Pontosan tudom, hogy működik a szómágia, a rogáni tudatmódosító propaganda, tudom, hogy rá lehet fogni, és rá is fogják a nyomorúságot a háborúra, Brüsszelre, Sorosra, Gyurcsányra, és ahogy a költő utalt rá, a legnyomorultabbakkal el tudják hitetni, hogy csak ők ilyen szerencsétlenek véletlenül, két faluval odébb már dübörög az orbáni jólét, de akinek még maradt három élő agysejtje, az tegye már fel magának a kérdést: hogyan és miként cáfolják a tele polcok azt, hogy a 2008-as pénzügyi világválság idején (igen, Gyurcsány) volt ilyen brutális mértékű visszaesés a kiskereskedelmi forgalomban, mint az elmúlt súlyos hónapokban? Micsoda alávaló duma a 25 százalék körüli infláció, a lakossági jövedelmek reáltértéken mért drámai zsugorodása, azaz a bérek, fizetések vásárlóerejének TÉNYSZERŰ csökkenése mellett, hogy ki nem szarja le, hogy a magyar bérek mekkorák, mert úgyis az a lényeg, hogy mit lehet azokból megvenni? És aki ilyen alávaló dumát megenged magának, az miért nem annyira vagány, hogy hangosan és érthetően kifejtse, hogy mégis mit lehet megvenni azokból a bérekből? Nem 2-6 millió forintos fizetésből, hanem az átlagbérből.

Az érv egy gazdaságfejlesztési minisztérium végtelen bölcsességű államtitkárától, hogy tele van az Auchan, vagyis valószínűleg még mindig táplálkoznak az emberek? Akkor minden fasza? Mit akart mondani a jóember? Ez a jólét mértékegysége? Hogy közelharcot vívnak a népek az ársapkás csirkeszárnyvégért? Vagy hogy még bírják a gyűrődést, hogy még mindig van mit ellopni tőlük? Az érv a 25 százalékos élelmiszerinflációra, hogy a lakótelepi multinál szemmel láthatóan van forgalom? Ez hivatkozási alap, statisztikai, gazdasági tényszerűség? Ez az ócska, populista duma? Mert szerintem akkor van minden rendben, akkor van ok mellet döngetni, amikor a színházban, a vadonatúj operaházban, a könyvesboltban, az étteremben taposnak egymás sarkára az emberek. Az, hogy az egyre kevesebbet érő fizetésükből el tudnak menni bevásárolni a multihoz, az nem sikertörténet. Mert sufniközgazdászok figyelmébe: hiába van forgalom a boltokban, valójában a megvásárolt termékek volumene kisebb, mint korábban. Egyáltalán: ha a magyar bérek háromszor alacsonyabbak, mint a hanyatló Nyugaton, miközben az élelmiszerinfláció duplája a hanyatló nyugatiaknak, akkor hogy jön ki a matek? Árstop, versenyhivatal, kötelező akciók, és a haza fényre derül?

Rendkívül szomorú, hogy ilyen dilettáns, kapitális, pofátlan baromságoknak nem nyilvános megszégyenülés, hanem zsíros állami, kormányzati pozíció a jutalma. Az egyik pillanatban tartják a markukat a korábban köpködött uniós hitelért, a másik pillanatban kiderül, hogy az év negyedik hónapjának végére már összehozták az egész éves költségvetési hiány szinte 80%-át, és akkor itt van ez a zseni, aki Matolcsy árnyékában nem bírt érvényesülni, de már egy éve a gazdaság fejlesztéséért felel és a bérből, fizetésből egyre szarabbul élő populáció pofájába belevágja, hogy önmagában semmit nem jelent, hogy mennyit keresnek? Nem felmentés ezeknek a szaros propagandát toló kiváló szakembereknek, hogy tolniuk kell a szaros propagandát, ha jót akarnak maguknak. De miután ténykérdés, hogy az EU egyik legalacsonyabb szégyenbéréért robotolnak már hosszú évek óta mimagyarok úgy, hogy közben messze itt a legmagasabb az infláció, amiért körömfeketényi felelősséget nem vállalva bele is okádnak az emberek pofájába, szerintem az lenne a minimum, hogy elmennek kapálni.

Címlap: Nagy Márton gazdaságfejlesztési-miniszterjelölt beszél meghallgatásán az Országgyűlés gazdasági bizottságának ülésén az Országházban 2022. május 18-án. Mellette Fónagy János parlamenti államtitkár. (Fotó: MTI/Kovács Attila)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.