Április 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Lufikavalkád

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,314,946 forint, még hiányzik 685,054 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagy port vert fel – stílszerűbben: légörvényeket vetett – nemrégiben a véletlenül az amerikai felségvizek fölé keveredett kínai meteorológiai légballon ügye. Amelyről utóbb kiderült hogy véletlenül a legkorszerűbb elektronikai felszerelésekkel volt felszerelve, amelyek képesek voltak jeleket, védett információkat gyűjteni és valós időben továbbítani valamely ismeretlen ország nemlétező kémközpontja felé. Amely ország már évek óta egyetemekkel, bankokkal és illegális rendőrőrsökkel értelmezi sajátosan a Keleti Nyitás fedőnevű jelenséget. Persze a hebehurgya amcsik képesek voltak lelőni a ritka égi jelenséget, sőt, azóta rámozdulnak minden önmozgó vagy szélsodorta repülő izé-mizére, akkora lett az ijedtség. Ahelyett hogy örülnének, hogy valakik egyáltalán veszik a jeleiket, meg annak hogy ott nincs jelkimaradás Biden beszédei alatt, ők bizony fütyülnek a repülés szabadságára. Ez a szitu.

A fantáziátlan Dél-Korea is mit csinál?!… Propagandaanyagokkal teli léggömbök ezreit bízza a széljárásra, holott egy kis kaját is küldhetnének északi szomszédjuknak, hogy a fű (mármint a közönséges, útmenti zöld fű) kikerülhessen a táplálkozási választékból. (Vigyázat, ez a fű nem az a fű, amit a füvezni szokók használnak, és nem is azonos a közönséges gyújtoványfűvel /Linaria vulgaris/, amely a valódi kétszikűek /eudicots/ közé tartozó görvélyfűfélék /Scrophulariaceae/ családjának egyik faja.)

Van egy ország itt Magyarországon, amely már ezervalahány éve mást sem tesz, mint valamiféle tetszetős léggömböket ereget ezerszám – osztán meg gyönyörködik a saját találékonyságában. Ez a folyamat az utóbbi tizenvalahány évben – hideglelési céllal, mi másért – látványosan felgyorsult – bár ez sincs ingyen. A magyar virtus és életmód, a szittya öntudat és a sosemvolt kétharmad védelme indokolja ezt az önfeledt lufiparádét. Egy, a középkorba visszasüllyesztett országnak kellenek valamik arra az esetre, ha netán felfelé néznének a polgárai. (Mármint Istenen kívül, aki – vagy ami – tudvalévőleg láthatatlan – de bizonyosan magyar születésű vagy találmány.) A setét fellegeket jobb eltakarni valami libegő csekélységekkel.

Azóta világelsők vagyunk nemcsak hatalmi dölyfben és arroganciában, kipcsak inkompetenciában, nocsak maszatolásban, hanem lufieregetésben is, igencsak. Mit nekünk a síklóernyők és sárkányrepülők másutt dívó világa, a zeppelinek kora is lecsengett már, tovatűntek a történelem viharába az aerosztátok és az erosztátok. (Az utóbbiakról nem is tudom, micsodák, mert most találtam ki a kifejezést). Mit nekünk a Lufthansa és az egyéb menetrendszerű járatok, amelyek – képzeljétek el – előírt légifolyosókon közlekednek. Idegenszívűek mind, a magyar néplélekkel ellentétesek. Hogy mi fán terem a magyar néplélek, számomra legalább annyira homályos, mint Varga Juditnak a jogállam fogalma. Azaz fogalmam sincs róla. 

Ez van nekünk, a lufi-mennyország. Könnyelműen azt gondolnánk, hogy nevetőgázzal (más néven kéjgázzal, tudományos nevén dinitrogén-oxiddal) töltöttek ezek a színesre kalibrált, égtakaró gumilufik – talán mert sokakat elkap a röhögőgörcs a puszta látványukra. Való igaz, hogy ez a legkönnyebb, legapróbb részecskeméretű gáz, a legkisebb résen is kijut. Akkor is szökik a lufiból, ha rendesen le van zárva, mert át tud jutni annaak porózus falán. De nem, mégsem – téved, aki ezt hiszi! Nem is az utóbbi időben felkapott rendőrvidámító, diákriasztó könnygáz a töltike. 

Mert mi kell ahhoz, hogy lebegjen is az a lufi, szemet gyönyörködtetően, ne csak legyen, bele a vakvilágba? Nyilván levegő vagy annál valamicskével könnyebb gáz. De nagyon nem mindegy, mi a töltelék. Levegő már József Attila korában sem nagyon volt, ezért is komponálta a „Levegőt!” című versét. A hidrogén például – a héliummal szemben – nagyon olcsó. Kivéve ha felrobban, mert akkor nagyobb a kár, mint a haszon. (Valójában a hidrogén-oxigén keverék 4-74 % hidrogén-koncentrációtartományban alkot robbanó elegyet a levegővel. Lehetőleg kerüljük a durranógáz lufitöltésre való használatát, mert könnyen félreértik.) A hélium drágább, de felemelőbb.

Orbánkörökben is gázzal töltik a rugalmas falú légi gömböket. De nem anyagában, hanem tartalmában gáz, amit használnak. Tologatják a latexbe az önreklám texteket, passzírozzák be a pépesített propagandát, az egetverő ostobaságokat, a szakértői süketeléseket. A gendert, a woke-ot, amikről 100 magyar közül kereken 100 nem tudja, hogy eszik-e vagy isszák – de zusammen nagyon ellene vannak. A díszítést olykor kiegészítik alkalomhoz illő girlandokkal, lelkesítő vagy gyűlöletkeltő feliratokkal, évértékelőkkel és békemenetekkel. Az infokrácia jegyében nem megfigyelnek, hanem elhülyítenek velük és általuk egy komplett népet. 

A kéretlen léggömbdekorációkat nem ballagásokra, kerti összeröffenésekre, születésnapi partykra vagy szilveszteri mulatságokra lanszírozza a hatalom. Önmagát ajnározza vele, fáradhatatlanul, minden csatornán és eszközön, pitymallattól pirkadatig. Ha jól meggondoljuk, az egész ország egy bazi nagy léggömb, benne kis lufik millióival. A pesti Városliget hőlégballonja (8 000 Ft.-/fő egy felemelkedés + kilátás) csak egy közülük. Egy lufiverzum ez, mi tagadás. Különben Kolumbán Alpár, a blazírt akasztófahumoráról és mindentfedő lódenkabátjáról hírhedt lakváriumszomszédom szerint csak egy a baj ezzel. Nevezetesen hogy a lufik madzagján nem lógnak ott azok, akik kitalálták azokat. 

Egyszer majd ők is repülni fognak, a folyvást gömbölyödő, pávatáncát a puskaporos hordón is folytató Narancsnokkal az élen. Szállnak majd a kapzsi-dőzsi hadfik, a vértestvér lófők (latinul primipilus), a kis és nagy grófok, rebbennek a biodekor léhűtők, szétpukkan a sok felfuvalkodott hólyag, szétdurrannak a dúródórák. Elfújja a szél a parlamentből és másunnan is a Horthy-szobrokat. Országos lufitlanítási akciót hirdetnek majd rátermett valakik, vége lesz a meteo- és heterológiai bal-la-la-la-la-lonok világának, a széllel bélelt hitegetéseknek, a göndörnél göndörebb hazugságoknak. Akkor végre zavartalanul élhetünk, békés nyugalomban, anyagi és lelki gyarapodásban. Odafigyeléssel űzhetjük kedvteléseiket, bélyegeket gyűjthetünk vagy a szivárvány minden színében pompázó virágokat termeszthetünk például. Többek között – ha szabad javasolnom – a népszerű nyári évelőt, a léggömbvirágot (Platycodon grandiflorus), másik nevén a hírharangot, ezt a harangvirágfélék családjába tartozó, elegáns megjelenésű, bokros habitusú, viszonylag nagyméretű, lágyszárú növényt, amely nyáron díszlik leginkább. Az önkéntesen végzett munka nélkül maradnak majd a magamfajta éhenkórász lufilozófusok. 

Itt egy egész rendszernek nincs semmi értelme, oszt mégis megél az ég hátán is. Az egész világ kezd kifordulni a sarkaiból, mi azonban képtelenek vagyunk a sarkunkra állni.

Végezetül dobjuk fel kicsinyég a hangulatot. Küldöm az I. Hidegháború korából származó tiltakozó dalt – amely a legnépszerűbb német könnyűzene külföldön – a reménykedőknek és a kétkedőknek.

Pandula Dezső

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.