NEHAZUGGY

A szégyenpadon a helyünk

Lázár Gergő | 2023. Május 7, Vasárnap | 11:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 412,710 forint, még hiányzik 2,587,290 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Drámai fordulat: Szlovákia egy lépésre került a háborúba sodródástól

– ez áll az Origo minapi cikkének címében. Tudom persze, az Origóról van itt szó, de ez akkor is jól mutatja, hogy az orbáni propagandának már teljesen elmentek otthonról, olyan háborús hipnózisba süllyedtek, hogy innen már nincs visszaút. Ha az ember ezeken a szennylapokon nő fel, akkor ma már azt hiheti, hogy a külföldi óvodákban LMBT-provokátorok műtik át a gyerekeket, miközben a migránsok épp elpusztítják a városokat, amelyek természetesen egymás után csatlakoznak a háborúhoz, ezzel egy olyan helyzetet kialakítva, ahol csak és kizárólag Magyarország jelent megoldást. Nálunk nincs háború, az LMBT-közösség tagjai nem operálhatják át a gyermekeinket – Orbán megtiltotta nekik ugyebár –, és a migránsok sem surrannak be a kertek alatt, hogy megerőszakolják Mari nénit. Orbánék megmentették ezt a nemzetet, és ha ugyan egész Európát még nem is tudták megmenteni, de minden erejükkel azon vannak, hogy ez is megtörténjen.

Küzdenek az EU-val, az Egyesült Államokkal, a fake news médiával, Soros Györggyel és Gyurcsány Ferenccel egyaránt, nem is beszélve arról, hogy állandó jelleggel verik vissza a külföldi kormányok azon próbálkozásait, hogy puccsot hajtsanak végre Magyarországon. Magyarország a béke szigete, ide német kisnyugdíjasok költöznek raklapszámra, kérem szépen, mint ahogy ide jöhetnek ünnepelni a fasiszták, vagy épp a szélsőjobboldali megmondóemberek a világ minden pontjáról. Mi szívesen látunk bűnözőket és FBI által körözött embereket is, mint ahogy lehetőséget adunk mindazok számára is, akiket saját hazájukban bíróság elé állítanának. Mi vagyunk a demokrácia fellegvára, mi vagyunk azok, akik irányt mutatnak a Nyugat számára, amely jól láthatóan a vesztébe rohan. Az persze mellékes, hogy a Nyugat már több alkalommal is elbukott, ha a propaganda híreit olvassa az ember, de az olvasókat ez nem zavarja meg, ők képesek újra és újra és újra eltemetni azt.

Most tehát ott tartunk, hogy Szlovákia már csak egy lépésre van attól, hogy belesodródjon a háborúba. Mi történhetett? Hadat üzent a szlovák kormány Oroszországnak? Esetleg kiderült, hogy ők álltak a Kremlt ért dróntámadás mögött? Hadsereget küldenének Ukrajnába, hogy megerősítsék az ukrán állásokat? Nem, ezek közül egyik sem igaz, pusztán arról van szó, hogy a szlovák parlament csütörtökön jóváhagyta a védelmi minisztérium javaslatát, amelynek értelmében a szlovák hadsereg katonái az Európai Unió Katonai Segítségnyújtási Missziójának keretében segítenek majd az ukrán katonák kiképzésében. Brutális veszély leselkedik tehát a szlovákokra, akik ukrán katonákat képeznének ki, akár Szlovákia területén is. Megtették ezt már más NATO országok is, valahogy mégsem sodródtak háborúba. Hogy ennek mégis mi lehet az oka, miért nem támad a nagy medve?

Hát kérem szépen azért nem támad Putyin egyetlen NATO-tagországra sem, mert olyannyira rossz helyzetben van, hogy már a saját zsoldosai is elküldték őt a büdös francba azért, mert nem adott elegendő lőszert nekik arra, hogy bevegyék Bahmutot. A nagy orosz medve a földön fetreng és haláltusáját vívja éppen, kisebb baja is nagyobb annál, mint hogy ilyen „provokációknak” felüljön. Még ha rendben is lenne katonailag, Putyin akkor sem menne neki egyetlen NATO-államnak sem, hiszen pontosan tudja, hogy az az azonnali vesztét jelentené, hiszen akkor a NATO egyesített erejével rohanhatná le az orosz haderőt, amelynek semmi esélye sem lenne velük szemben. Már falvak bevétele sem megy az orosz hadseregnek, miközben elítélt bűnözőket és keletről odaszállított, képzetlen fiatalokat küldenek meghalni a frontra. Putyin már nagyon régen elveszítette ezt a háborút, csak nem hajlandó ezt beismerni.

Egy világ szembesült azzal, hogy csak egy óriási hazugság az, hogy az orosz haderő a mai napig jelentős. Még ha volt is bennük erő a háború kezdetén, ma már egészen biztosan elmondható az, hogy olyan szinten meggyengültek, hogy esélyük sem lenne egyetlen NATO támadással szemben sem. Putyin egyetlen lehetősége egy atomfegyver bevetése lenne, de ő is pontosan tudja, hogy annak mi lenne a következménye, ezért remélhetőleg soha nem fog ehhez az opcióhoz folyamodni. Ezen kívül viszont semmi olyan nincs a kezében, ami megfordíthatná a háború állását, és elhitethetné az orosz katonákkal, hogy van keresnivalójuk az ukrán fronton. Elvégre ha már a Wagner-csoport is úgy döntött, hogy feladja bizonyos pozíciót, mégis mitől kellene tartania a Nyugatnak? Lassan már senki sem marad Putyin mellett, ami előbb-utóbb a vesztét fogja okozni. Lehet, hogy nem a betegség, hanem valaki más fog véget vetni az uralkodásának és ezzel az orosz-ukrán háborúnak.

De a háborúnak mindenképpen vége lesz, és akkor kénytelenek leszünk szembesülni majd azzal, hogy míg az egész EU egy emberként állt ki az ukránok mellett, és tényleg mindent megadott nekik, amire szükségük volt, hogy helytálljanak, addig a magyar kormány lényegében az orosz vezetés mellé állt, elárulta az EU közösségét és ezzel együtt a demokráciát is. Ennek sajnálatos módon meglesznek még a hátulütői, és senki sem mondhatja majd azt, hogy mások miatt van ez így. Ezt a kormányt közel 5 millió ember emelte hatalomba és tartja ott a mai napig. Az a kommunikáció, amit Orbán és kormánya folytat, az bizony a lakosság nagy részének megfelel. Ne siránkozzon tehát majd senki akkor, amikor a háború végeztével a szégyenpadra kerülünk, hiszen sajnos ott van a helyünk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!