Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Milyen felmentést, milyen kifogást lehet találni még mindig ennek az embernek, ennek a rendszernek?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Régóta nem egy hálás, szívderítő szórakozás nerpénteki szózatokat reggelizni kávé előtt és után, viszont mivel két napja nem sikerült minden mondanivalómat leírnom a fennállása legocsmányabb köreit futó orbáni rendőrállam mibenlétéről, mondhatni jól jött a tegnap reggeli szürreália, pedig nem. Amely önfényező locsogásról egyetlen mondatot nem szeretnék ejteni, kizárólag arról van mondanivalóm, ami a magát a szabad világ védelmezőjének hazudó orbáni rendőrállam legnagyobb dicsőségére kimaradt a miniszterelnöki agylúgozási félórából. Tudniillik Orbán Viktor teljhatalmú rendeleti kormányzó úr, a világ szélsőjobboldali intellektuális és erkölcsi selejtjének önjelölt vezetője egy fél szót nem pazarolt nemhogy arra, hogy elszámoljon azzal a 113 milliárd forinttal, amennyit lehúzott a populációról azzal, hogy a tőzsdei ár helyett a Kreml felárát fizette az ország a moszkovita gázért, de arra se, hogy elmondja, miként vélekedik arról, hogy az őt szolgáló karhatalom, amelyik természetesen nem ugyanaz a karhatalom, amelyik 2006-ban véresre verte Révész Máriusz fejét, 2023-ban keresztény magyar fiatalokat ütlegel és fúj le könnygázzal.

Nálam okosabbak úgy vélték a napokban, hogy annak a rendszernek, amelyik gyerekeket ver, már nem sok van hátra. Ha úgy jobban tetszik, meg vannak számlálva a napjai. Mivel egyáltalán nem tudom megmondani, hogy ez így van, vagy sem, nyitok egy fontos zárójelet, hátha közben megvilágosodom. Bár erkölcsileg egészséges ember számára (Bayer nertárs semmiképpen ne vegye magára, nem róla beszélek) nem a vallás, nem a hit, nem a felekezeti hovatartozás, nem a gyakorló hívő státusz az emberi minőség mércéje, hanem egyszerűen az emberi minőség, emeljük ki itt külön is: a pár nappal ezelőtt a teljhatalmú rendeleti kormányzó úr hivatali ablaka alatt könnygázzal lefújt, gumibottal kezelésbe vett, majd a fogdára elhurcolt diák egyházi iskolába jár, a keresztény kollégium diákönkormányzati elnöke, édesapja pedig felszentelt diakónus. Vagyis egy, a rendeletekkel kormányzó, magát nemzetikereszténykonzervatívnak csúfoló, a pápalátogatást éppen egy hete a saját alantas politikai érdekeinek megfelelően kisajátító állampártnak tetsző igazi magyar keresztény emberről van szó, akinek a gyerekét –  a nagy számok törvénye alapján – utolérte az oktatás ügyével rohadtul nem foglalkozó, a felnövekő generáció valódi problémáit a woke-gender-migráns-Soros álproblémahalmazzal elmaszatoló fideszes keresztény állam ébredő erőszakja.

Az a keresztény állami erőszak, amelynek – most már bátran kijelenthetjük – nemcsak a Soros pénzével megvádolt, a párttévékben mocskos szájú, balliberális „butuska fruskáknak” bélyegzett, kivénhedt propagandisták által két nagy atyai pofont érdemlő söpredéknek titulált fiatalok esnek áldozatául, hanem hithű katolikus klerikusok keresztény gimnáziumokban tanuló gyerekei is. Akiknek ugyanúgy felzabálja a jövőjét a krónikus tanárhiány, a pedagógusi hivatás megbecsülésének sárba döngölése, az érdemi problémákat rendpárti erőszakkal és megfélemlítéssel orvosolni próbáló hatalomtechnikai sarlatánság. Az, hogy a magát úton és útfélen a kereszténység védőbástyájaként propagáló korrupt egypártrendszer a saját hatalmon maradásán kívül semmi mással nem óhajt foglalkozni, a nemzetstratégiai jelentőségű állami feladatokat nem hajlandó ellátni. Amelyik a világ összes keresztjét magára hányja, szenteltvízzel öblögeti a száját, de a veleje és a természete orwelli és könyörtelen.

Két napja nem akartam elhinni, hogy az a keresztény ember, akinek a keresztény gyerekét egy fél éjszakán át az otthonától távol tartotta az elrettentő példák statuálásában élen járó orbáni maffia- és rendőrállam pintérsége, őszintén azon gondolkodott, hogy „hol vannak a Fidesz képviselői, miért nem kapunk jogsegélyt épp attól a szervezettől, amely magát kereszténynek nevezi”. Bármennyire is tudom, hogy van ilyen, és nem kevés ilyen van (lehet), mégsem tudom átfogni a tudatommal. Ezért aztán két nappal később, a tegnapi közpénzrádiós miniszterelnöki szarelkenő szózat másnapján kíváncsi lennék, hogy és vajon most min gondolkodik az a keresztény ember, akire a valóság rárúgta az ajtót a május 3-áról 4-ére virradó hajnalon. Aki jogsegélyt remélt attól a képződménytől, amelyik magát kereszténynek nevezi, és ő el is hitte nekik, hogy valóban keresztények.

Kíváncsi lennék, hogy az a tisztességes keresztény ember, aki nemcsak divatból keresztény, hanem mély meggyőződésből, aki nem cserélgeti a vallását aszerint, hogy melyik egyházi vezető mondott csúnyát/szépet az ő rajongva imádott politikusáról, mit gondol arról, hogy a háborúról, spekulánsokról, Sorosról, brüsszeli veszedelemről, kamurezsicsökkentésről, sőtpláne a pápalátogatás nagyszerűségéről 25 percben bő nyállal hablatyoló miniszterelnök egy megveszekedett büdös szót nem szólt arról, hogy ma Magyarországon válságban van az oktatás. Hogy az oktatás főszereplőiből és haszonélvezőiből az oktatási rendszer elszenvedői és kárvallottjai lettek, hogy ezek a gyerekek és felnőttek hónapok óta, de inkább több mint egy éve az utcán vívják elkeseredett, reménytelen küzdelmüket azért, hogy komolyan vegyék a követeléseiket, hogy a teljhatalom félelemmel és gyűlölettel basáskodó tulajdonosai és birtokosai megértsék, hogy amit művelnek, azzal az ország sírját ássák.

Nagyon kíváncsi lennék, mit gondol egy becsapott hívő keresztény ember arról, hogy miközben keresztény és nem keresztény, hívő és ateista, szőke és barna, heteroszexuális és homoszexuális, jobboldali és baloldali férfiak és nők gyerekeinek ugyanúgy a testnevelés tanár tartja a kémiaórát, a pályakezdő fizika tanáruk ugyanúgy éppen tegnap mondott fel, a 40 éve pályán lévő történelemtanáruk pedig ugyanúgy annyira kimerült és depressziós, hogy ha csak simán nem tartaná meg az óráit, annak is több haszna lenne, az ország rendeletekkel és alufóliasisakos összeesküvés-elméletekkel, a magyar társadalom szempontjából értelmezhetetlen álproblémákkal uszító miniszterelnökének szemmagasságát nem éri el, hogy rothad a magyar oktatás. Úgy általában minden iskoláskorú gyereket nevelő, hitvalló keresztény ember véleménye érdekelne arról, hogy szerintük hova vezet az, hogy a világ mindenféle szélsőséges csörgősipkásait maga köré csődítő, és magát velük ünnepeltető, közpénzből milliárdosra hizlalt famíliával rendelkező miniszterelnök, akinek a kölykeit nyugat-európai oktatási intézményekben taníttatták a magyar adófizetők, nem hajlandó tudomást szerezni arról, hogy mi történik a magyar iskolákban és az utcákon. Jó lenne tudni, hogy milyen felmentést és kifogást lehet találni még mindig ennek az embernek, aki amellett, hogy életvitelszerűen menekül a nyilvánosságtól, még abban a tetves közpénzszolgálati heti 25 percben – amikor egyáltalán hajlandó előre megírt kotta szerint szólni a néphez – sem gondolja úgy, hogy legalább három ízléstelen félmondattal reagálnia illene arra, hogy a fideszes rendőrállam könnygázt fúj keresztény magyar gyerekek arcába.

Hogy is mondta ez a közveszélyes politikai szélhámos? Hogy el a kezekkel a gyerekeinktől? Hogy van egy vörös vonal, amit senki nem léphet át? Hogy ameddig ő a miniszterelnök, addig a gyerekeink meg lesznek védve? Ha valami, hát ez bejött. Úgy megvédte őket a genderbuzipropagandától, hogy közben az őt a valóságtól elszigetelni hivatott kordonok tövében a saját érdekeikért kiálló keresztény magyar diákokat könnygázzal és gumibottal idomítja az őt szolgáló karhatalom. Fogalmam nincs, hogy egy olyan aljadék rendszernek, amelyik szétverte az oktatást és immár a gyerekeket veri, mennyi ideje van hátra, de az biztos, hogy ennek az időnek a hosszúsága közvetlenül függ attól, hogy a hívő keresztények mikor döbbennek rá arra, hogy akiktől ők jogsegélyt, védelmet és keresztény bánásmódot remélnek, azok nemhogy nem keresztények, nemhogy segítséget és védelmet nem nyújtanak, hanem ők ennek az egész gyalázatnak az okozói. És igen, a listájukon mindenkire sor kerül.