NEHAZUGGY

Ez nem Spanyolország jövője, hanem a múltja lenne

Lázár Gergő | 2023. Május 3, Szerda | 19:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Santiago Abascallal, a spanyolországi VOX nevű szélsőjobboldali párt vezetőjével beszélgetett a Magyar Nemzet propagandalap, amely beszélgetés apropója a CPAC konferencia. Aki esetleg nem értesült volna még róla, ez az találkozó, ahova számtalan konzervatív, jobboldali politikus és megmondóember érkezik szerte a világból, és amelyet igen nagy jelentőségű dzsemborinak tekintenek a konzervatívok. Tehát ezzel kapcsolatban kérdezték meg a szélsőjobboldali, Franco tábornokot éltető párt vezetőjét, aki valamire való populistához híven el is mondta, hogy ők mit tesznek, illetve mit tennének a jelenleg szocialista vezetésű Spanyolországgal, ha sikerülne kormányra kerülniük. Egyébként a történethez hozzátartozik, hogy ugyan a spanyol PSOE csak koalícióban képes a kormányzásra, azonban a társadalom még így is inkább megbízik bennük – túlélve a koronavírus-járványt és az azt követő recessziót -, mint abban a jobboldalban, amely számtalan korrupciós és egyéb típusú botrányba keveredett annak idején, és több vezetője is akár a rácsok mögött lehetne, ha ez nem lenne szokatlan az európai politikában.

Kasztília és León kormányzata nemcsak a kasztíliai családok, munkavállalók és vállalkozások számára jelent reményt. Reményt jelent minden spanyolnak, akinek elege van a nyomorból, a szegénységből, a bizonytalanságból, a kulturális identitás felbomlásából vagy a nemzeti önbecsülés elvesztéséből, és aki belefáradt abba, hogy az elképzeléseit soha nem képviselik. Kasztília és León kormánya példát mutat. Hogyan? A józan ész javaslataival: a családok és a vállalkozások megsegítésével, a politikai kiadások megszüntetésével, a közszolgáltatások megerősítésével, az adók csökkentésével, a vidék és a születési ráta védelmével, az ipar támogatásával. Ez az a terv, amit Spanyolország számára is szeretnénk.

A VOX Abascal elmondása szerint reményt jelent minden spanyolnak, akinek elege van a nyomorból ,a szegénységből, a bizonytalanságból, a kulturális identitás felbomlásából vagy a nemzeti önbecsülés elvesztéséből. Namármost, szerintem akinek nincs elege a szegénységből és nyomorból, az lehet, hogy nem is ember, hiszen ki ne érezné rosszul amiatt, hogy a társadalom egy bizonyos hányada napról napra él, hogy ő maga esetleg napról napra él? Kit ne zavarna az, hogy esetleg annyi pénzből kénytelen megélni évente, amennyit egy gazdagabb ember egyetlen nap vagy hét alatt megkeres? A helyzet viszont az – annak ellenére, hogy ez természetesen egy létező probléma Spanyolországban is -, hogy van számtalan olyan rendelkezés, amelyet a szocialista kormányzat hozott annak érdekében, hogy a bajbajutottakat megsegítsék. Lehet, hogy ez nem elegendő és sokkal többet kellene tenni, de legalább történtek pozitív változások.

Aki viszont úgy hiszi, hogy egy szélsőségesen jobboldali párt lesz az, amelyik megsegíti a szegényeket, az igen nagyon el van tévedve, hiszen a jobboldali politika egyik alapvetése az, hogy a gazdagokat segítik meg, hiszen ők termelnek többet a gazdaságnak. Nem véletlenül a tehetősebb, idősebb emberek azok, akik újra és újra konzervatív, jobboldali kormányokra voksolnak világszerte. Ezek a pártok ugyanis azok, amelyek biztosítják számukra a vagyonuk megtartását és a viszonylag alacsony adók befizetését. Nem nagyon tudok olyan jobboldali kormányról, amely a szegénységért tett volna és több érdemi szociális intézkedés fűződne a nevéhez, mint egy szocialista kormányzatnak. De persze lehet, hogy van ilyen, csak nem igazán hallani ezekről.

A VOX vezetője a szegénység és nyomor mellett a kulturális identitás felbomlásáról és a nemzeti önbecsülés elvesztéséről beszél, ami igen nevetséges, tekintve, hogy a spanyol társadalomnál nem sok büszkébb van Európában. A spanyol ételek a legjobbak, a spanyol borok a legjobbak, a spanyol tengerpartok, hagyományok, építészet és minden spanyol kulturális örökség a legjobb a világon. Nehéz olyan embert találni ebben az országban, aki ne lenne büszke a saját országára, amivel egyébként egyetlen kormányzat sem tudna mit kezdeni, még akkor sem, ha nagyon akarna. A Semana Santa vagy most éppen a Dia de la Cruz Granadában mind-mind olyan hagyományok, amelyekhez a szocialista kormány hozzá sem szeretne nyúlni, sőt, inkább támogatják, hogy még színvonalasabbak és ismertebbek legyenek. Ezzel szemben a VOX például egy olyan helyi ünneplést kívánt volna országossá tenni, amire egyre kevesebben büszkék. A reconquista, vagyis Granada visszafoglalása a móroktól egy olyan nap, amely arról szól, hogy az évszázadokig békében itt élő mórok elzavarását ünneplik meg. Ezt már csak azért is szerette volna nemzeti ünnepnappá tenni a VOX – amit egyébként nagyon helyesen leszavaztak -, hogy megmutassa, milyen nagyszerű és erős a spanyol nemzet.

Persze lehet is erre büszkének lenni, de véleményem szerint inkább az egységet, a kultúra sokszínűségét, a hagyományokat kellene ünnepelni országos szinten, nem pedig azt, hogy kit sikerült elzavarni az országból. Persze emlékezzenek meg róla, hiszen ez egy történelmi tény, de nem feltétlenül egy ünnepnap. Ám a VOX párttal nem is ez a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a múltat szeretnék visszahozni. Franco tábornok nyomdokaiban haladva az iparosítást támogatnák, illetve megvédenék a születési rátát – bármit is jelentsen ez. Számtalan probléma van ebben az országban, de talán pont ezért előre kellene tekinteni, és nem visszafelé. Az ipar helyett a jövő munkahelyeit kellene támogatni, a fiatalokat felkarolni (a fiatalok körében a munkanélküliség itt az egyik legmagasabb az EU területén), és valamit kezdeni a közszolgák helyzetével. Nem mennék most bele a részletekbe, de kicsit sem fair az, ahogy ezek az emberek sokszor semmi munkával igen sokat keresnek. De ez legyen egy másik cikk témája.

A lényeg, hogy ugyan a mostani kormányzat sem tekinthető tökéletesnek, de legalább nem a múlt ideáit kergetik, hanem valamilyen szinten próbálnak alkalmazkodni a globális trendekhez. Nem a mellüket verdesik azt pofázva, hogy mi büszke spanyolok vagyunk, akik megvédjük a születési rátát. A VOX véleményem szerint soha nem lesz kormányzóképes, mert ugyan a mai napig igen sok Franco-párti ember él Spanyolországban, de azért annyian talán nem, hogy egy beképzelt, nagy pofájú, arrogáns, múltba révedő fasiszta vezetőnek adjanak lehetőséget arra, hogy szétbarmolja az országot.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!