NEHAZUGGY

A valóság állandó megerőszakolásába beleőrült politikai haszonlesés

Molnár Bálint | 2023. Április 19, Szerda | 11:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Úgy látszik, hogy az állampárt tökéletesen megértette a Biden-adminisztráció múlt heti üzenetét, és sikerült belőle a helyes következtetéseket levonnia. Ja, nem. Ugyan kivonultatták Magyarországot az orosz kémbankból, de azóta is síri a csend arról, hogy mi lesz a székházzal, mi lesz a sok tízmilliárd forint közpénzzel, amit belenyomtak (ha még egyáltalán van abból akár egy büdös fillér is), és meddig óhajtják még hatályban tartani a putyinista banknak és alkalmazottainak gyakorlatilag korlátlan előjogokat, mindenféle mentességeket és busás kedvezményeket biztosító törvényüket, amit már tavaly ilyenkor is késő lett volna eltörölni. Jó, hát a rendeleti kormányzásba az ezzel való foglalkozás nem fér bele, sok minden más viszont belefér. Annak mondjuk pont nem a rendeleti kormányzáshoz, hanem a mindent megmérgező gonoszsághoz és erkölcsi rothadáshoz van köze, hogy miközben a kórházi dolgozók vagy a tanárok béremelésére a hivatalos propaganda szerint azért nem futja, mert Brüsszel nem küldi a pénzt, a nertársak a méltányosság jegyében a minisztériumi vezetők béremelését fontolgatják. Mert az nyilván nem függvénye a brüsszeli mocskos pénzeknek, arra valószínűleg telik majd a gazdasági teljesítményből. Ez van. Rendeleti kormányzás ide vagy oda, van amiről tehetnek, és van amiről nem tehetnek. Mivel jogállam van, mivel a legfőbb ügyész nem pártkatona, mivel a hatalmi ágak kivétel nélkül függetlenek, azokat nem rángatja pórázon a kormány, arról például nem tehetnek, hogy még mindig a velejéig korrupt, éppen börtönben ülő Schadl György a végrehajtók főnöke. Mint ahogy arról sem ők tehetnek, hogy Magyarországon a legmagasabb az infláció az egész EU-ban, mint ahogy arról sem ők tehettek annak idején, hogy a világ legsikeresebb járványkezelésének köszönhetően közel 20 ezer túlárazott horkolásgátló mellett több kistelepülésnyi ember pusztult el.

De nem ez a lényeg, ne csapongjak, mint Kósa Lajos, amikor olyan kérdést tesznek fel neki, amire nem lehet pozitívan válaszolni. Hanem szóljak inkább pár szót arról, hogy miután semmi jel nem mutat arra, hogy szándékukban állna az utolsó utáni percben, a washingtoni figyelmeztetés nyomán változtatni azon a nyíltan Putyin-párti politikán, amelynek oltárán feláldozták a nyugati szövetségesekkel fenntartott konstruktív, előremutató, hasznos, szükséges, az ország érdekeit érdemben szolgálni képes együttműködést, arról csak és kizárólag ők tehetnek, hogy a szomszédos országban zajló területszerző háború árnyékában a Moszkvába hazajáró fideszes külügyminiszter a minap egy revíziós propagandaplakát előtt lamentált arról, hogy Magyarországnak miképpen kell kimaradni ebből a konfliktusból.

Lehet, hogy sokak szerint az állampárt hétfő esti, Várkert Bazárba szervezett köldöknézési propagandaszeánszában, a Parlamenti Szalon fantázianevű rendezvényében az a hírérték, hogy a NER egyik felkapott művésznője, az igazságtalanul bántott keresztények mártírpózába rándult Tóth Gabija szórakoztatta a becses közönséget. Sajnos nem így van. Az a mások mellett Hoppál kultúrember által nagy erőkkel reklámozott Nagy-Magyarországos nyomulás sokkal nagyobb baj. Eleve azért, mert nem előzmény nélküli, és azért is, mert az előzmények eleve nem tettek jót az ország imázsának. Feltételezem, hogy miképpen a doktorminiszterelnök hasonló motívummal díszített futballrajongói sáljába sem kellett volna belemagyarázni olyasmit, ami nincs benne, mert a sport nem politika, és mert különben is a magyar válogatott minden magyar csapata, bárhol is él, ennek a Nagy-Magyarországban ábrázolt Kis-Magyarországos szemléltető eszköznek sincs bizonyára semmilyen önmagán túlmutató jelentése. Az igaz, hogy rátették a hivatalos állami címert is a biztonság kedvéért, de a propaganda sormintája szerint vélhetően ez sem útszéli provokáció, mert ha ezt annak nevezzük, akkor az igazi provokációt majd nem fogjuk tudni minek nevezni.

Igyekeztem rájönni – mert mindig elkövetem ezt a hibát, hogy a rációt keresem abban, amiben bűn és vétek bárminemű racionalitást keresni -, hogy és ezt miért csinálják, ennek mi értelme van? Mert az egészen biztosan nem lehet a végső értelme, hogy újfent NER-színpadot biztosítottak egy pártközönséget kiszolgáló pártrendezvényen annak a művésznőnek, aki alig pár napja kérte ki magának, hogy őt NER-énekesnőzni, meg Orbán Viktor nem tudom mijéből kilógó valamizni igencsak alacsony szintjét képezi az emberi civilizációnak. Vagy aminek. Igyekeztem, de egyáltalán nem sikerült rájönnöm arra, hogy ezek a távolról sem sunyi, ellenben egészen nyíltan provokatív gesztusok hogyan szolgálhatják a leamortizált, Moszkvával kapcsolatos eltérő álláspontok mentén szétszakadt V4-es szövetség helyreállítását (lásd: a lengyeleknek már fontosabb Bukarest, mint a Karmelita kolostor), egyáltalán az egész nyugati szövetségi rendszerben önmagát önként a perifériára szorító, kényszerpályára és izolációra ítélő Orbán-kormány Magyarország európai jövőjét biztosítani képes politikáját? Mert ugye nem azért csinálják, hogy ha eddig semmitől, akkor majd most ettől megnyílnak az uniós pénzcsapok?

Nem tudom, miért csinálják. Hiszen ettől az ép ésszel megmagyarázhatatlan revizionista giccsparádétól eltekintve, azaz enélkül is több mint súlyos, hogy ugyanez az ember, aki a háborúról és békéről szónokolt hétfő este a NER bazárjában, közben a nemzetközi nyilvánosság előtt égette szénné (nem önmagát, mert önmagát már lehetetlen szénné égetnie, hanem) Magyarországot, midőn a kormánya sajátosan undorító, Európában egyedülálló, békepártinak hazudott elképzeléseit ecsetelgette a BBC HARDtalk című műsorában. Nem először, bűnösen sokadszor. Ahol sajnos nem a műsorvezető adta a szájába, hogy a valószínűtlen azonnali tűzszünet és a valószínűtlen azonnali béketárgyalások (amelyekre nem mellesleg senkinek semmilyen hatása nincs) üres mantrázása nem szól másról, mint az orosz érdekek, a háborús agresszor, a tömeg- és háborús gyilkos érdekeinek képviseletéről. Akárhogy mormolják a béke igéjét, a jelentése félreérthetetlen: egy azonnali tűzszünet kizárólag Putyin érdekeit szolgálja, akiről még Szijjártó sem gondolhatja komolyan a legsötétebb pillanataiban sem, hogy az ő és a főnöke hazug békehozsannáinak hatására önként és dalolva lemond olyan területekről – konkrétan Ukrajna területének legalább 20%-áról -, amelyeket korábban annektált Oroszország. Amely területszerző háborús törekvések ráadásul rohadtul összeegyeztethetetlenek Ukrajna területi integritásával és szuverenitásával, amelyek mellett a békepárti Orbán-kormány állítólag a háború kezdete óta mindenféle kétség és kérdés nélkül kiáll.

Az világos, hogy a bazári közönség értelmi és erkölcsi szintjén (hogy Tóth művésznőt se tévesszük szem elől, aki érti, hogy mi az alacsony szint, ugye) kiválóan működik ez az ostobán leegyszerűsítő, emiatt mélyen immorális retorika, miszerint a háború rossz, mert emberek halnak meg, a tűzszünet pedig jó, mert akkor nem halnak meg emberek, mit nem lehet ezen érteni a háborúpártiaknak, és miért kizárólag az Orbán-kormány ismerte fel ezt az evidenciát, de felelős politikus nem óbégathatja a BBC műsorában, a revizionista plakáttal a háta mögött pedig még annyira sem, hogy az azonnali béketárgyalások mindent megoldanak. Igen, az inflációt is pillanatok alatt derékba törik. Nem! Az azonnali béketárgyalás egyvalamire jó: az újabb és újabb orosz hódításoknak ágyaz meg. Az, hogy a külügyminiszter vigyorogva beállt a Nagy-Magyarországot ábrázoló kék plakát elé, és előadást tartott a háborúból való kimaradásról, miközben a nemzetközi nyilvánosságot meg éppen az igazságtalanul lezárult trianoni béketárgyalásokra emlékeztette, hogy mimagyarok tudjuk, milyen ez, valami egészen durva szintje a hatalomba, a propagandába, a valóság állandó megerőszakolásába beleőrült politikai haszonlesésnek. Ahelyett, hogy a Moszkva érdekei miatt elkártyázott jószomszédi kapcsolatok helyreállításán dolgoznának (és akkor az USA-ról most nem beszélünk), ahelyett, hogy az ország európai jövőjével foglalkoznának, egyre mélyebbre süllyednek a védhetetlen politikai provokációk és undorító hangulatkeltések mocsarába. Nagy-Magyarország plakáttal a hátuk mögött, a Kreml propagandájával a szájukban. Ha holnap lenne bármilyen választás, akkor se lenne rá semmilyen magyarázat.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!