NEHAZUGGY

Mint egy játékfüggő a rulett asztalnál

Vogronics András | 2023. Április 14, Péntek | 10:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nagyon úgy tűnik, hogy Orbánnak és sajnos vele együtt nekünk is megmutatták a nálunk jóval nagyobb hatalmú szövetségeseink – akikkel egyébként mind katonai, mind gazdasági (érdek)szövetségben állunk igen régóta -, hogy nem úgy van az, ahogy Móricka elképzeli. Mert ez nem egy játszótér. Ez nem játék. Úgy gondolom, hogy ez a helyzet már nagyon érett a mi hatalmas arcú ki, ha én nem tolvajunknak.

Ennyi volt. Itt a vége. Elég volt a nyílt sisakos Putyin-pártiságból, a szövetségesek köpködéséből, az aljas és hazug nyilatkozatokból, a mindenki hülyének nézéséből, a konteók és rémhírek központi terjesztéséből. Az Európai Unió után a Biden-adminisztráció David Pressman nagyköveten keresztül üzent. Érthetően, egyenesen, kíméletlenül, de udvariasan, civilizáltan. Nyilván diplomáciai háttérmunka zajlott már bőven a nyilvános sajtótájékoztató előtt, úgyhogy ez csak nekünk, póroknak, illetve talán a nemzetközi nyilvánosságnak szólt. Az tudniillik, hogy az orosz kémbank magyar alelnökét, Laszlóczki Imrét szankciós listára teszik. Mint ismert, ezt követően a Hír Tv-ben a kémbankként elhíresült intézet igazgatótanácsi tagját, Boros Imrét kérdezték, aki tulajdonképpen élő egyenes adásban közölte, hogy ha a bankot ütik, akkor az orosz szövetségest, azaz Magyarországot ütik, amely nem mellesleg főrészvényese a banknak (részletesebben lásd: itt). Ennyi.

Egy olyan banknak, amelyik tulajdonképpen évek óta vegetál, és már mindenki, aki tehette, és szorult belé némi jóérzés, erkölcsi tartás, megpucolt belőle. Orbán természetesen a mi pénzünkből – értsd úgy, hogy adófizetők befizetett adójából, a mi, az adófizetők megkérdezésünk nélkül – 25%-nál nagyobb tulajdonrészt vásárolt Putyin bankjában, hogy aztán az a székhelyét Moszkvából egyenesen a budai Vár alatti impozáns épületbe helyezze át. Mindezt úgy, hogy orosz diplomaták, meg úgy általában bárki, aki Oroszországból inkognitóban szeretett volna az Európai Unióba átruccanni mindenféle átvilágítás nélkül, ezt megtehesse. Megtehette, hiszen diplomáciai mentességet is kapott a magyar maffiaállamtól az orosz agresszor. Bármit, bármikor, bárkivel megtehettek az ide érkező kétes alakok, adatokat gyűjthettek, megfigyelhettek, lehallgathattak.

Na most ennek az állapotnak vetett véget az USA. Az az USA, amelyet Orbán az ő Szijjártó nevű hűséges pitbulljával együtt előszeretettel és kánonban ugat, aki ellen soha nem látott, orosz mintájú lejárató kampányt indított minden magyar médiafronton, akit lépten-nyomon gyaláz és rágalmaz. Megy a híveknek belső fogyasztásra az arcoskodás, aztán amikor őfelségének kiosztották a sallert, másnap benyögte, hogy akkor ők most kiszállnak a bankból, tulajdonképpen mindig is ki akartak szállni. Azt gondolom, mindenki sejti, mi pénz mehetett bele megint ebbe a veszteséges faszságba, és megint mennyit buktunk rajta. Ami hagyján, talán még ennél is súlyosabb, hogy a külpolitikai megítélésünk a béka picsája alá került úgy, hogy mindenki pontosan tudhatta, a főszereplők pláne pontosan tudták, hogy ez az egész műsor előbb-utóbb így fog végződni. Mit hitt Orbán? De tényleg mit hitt? Hogy majd az Egyesült Államokkal leáll faszakodni, és azok majd szó nélkül annyiban hagyják a kis játékait? Hogy majd elintézik annyival, hogy hagyjuk ezt a szerencsétlen hülyét, hadd játssza kemény gyereket, úgysem zavar sok vizet?! Lófaszt.

Annak alapján, amit Orbán művelt, én azon csodálkozom, hogy eddig hagyták. Hogy eddig is eltűrték a Kreml kottájából pusztítást, a Moszkvával való gátlástalan kollaborálást, az ukránok szabotálását, és annyi minden mást, amit a felcsúti kormány több mint egy éve művel a háború kapcsán. Hogy lehet az – ez nekem most is felfoghatatlan -, hogy ez a körömfeketényi ország, az ő körömfeketényi súlyával és európai befolyásával ilyen szinten zsarolhassa a saját szövetségeseit? Hogy képes legyen megakadályozni Svédország NATO-csatlakozását? Hogy lassan Szijjártó orosz állampolgárságot kap a háborús bűnöstől, aki ártatlanokat öl, ráadásul nem most kezdte, hanem mióta beette a fene a hatalomba. Hogy mi a bánatos esti fénnyel tartják sakkban, vagy mennyi pénzt kapott azért cserébe Orbán, hogy a történelem egyik legnagyobb árulóját eljátssza számomra ép ésszel nem felérhető. Mint ahogy az sem, hogy milyen elborult elmének kell ahhoz lenni, hogy valaki a saját országa jó hírét, a benne élők életét és jövőjét úgy herdálja el, mint egy játékfüggő idióta a zsetonokat a rulett asztalnál. Eddig sokszor szerencséje volt, eddig legtöbbször hazardőrként tette meg a téteket, de ennek vége. Nem beszélve arról, hogy folyamatosan csalt, cinkelt lapokkal játszott, és jelzett a másik asztalnál ülőnek, a nagy orosz tahónak, hogy mit csináljon. A biztonsági kamerák kiszúrták, hogy csal. Hogy amit tesz, az még ebben az ingoványos környezetben is azzal jár, hogy kitiltják a kaszinóból az illetőt. Örüljön, ha ennyivel megússza, és nem viszik hátra a raktárba, és nem tördelik el jelképesen az ujjait, hogy többet ilyen az életben ne jusson eszébe. Az a terem, ahol azt hitte, hogy ő mindenkinél okosabb, most bezárult előtte. Választania kell. Vagy ott marad, ahova papíron eddig is tartozott, és betartja a szabályokat, befejezi a pávatáncot, és úgy viselkedik, mint ahogy az egy szövetség bármely tagjától elvárható, vagy mehet Putyinhoz. Velünk együtt.

Az lesz a szép világ. A nyílt diktatúra, a cenzúra, a megfélemlítés és teljes kontroll nélküliség. Ezt a helyzetet csak és kizárólag magának köszönheti Orbán, amit összelapátolt, csak ő takaríthatja el. Most nagyon komoly harc folyik a színfalak mögött, és nem kizárt, hogy a hírhedt streetfighter nemsokára térden állva fog könyörögni az életért. Ha úgy dönt, hogy játssza tovább a keménylegényt, akkor csúnya világ lesz itt. Felgyorsulnak az események, felgyorsul a világ körülöttünk. Most dől el, hogy maradunk, vagy ajtót mutatnak nekünk a nagyok. Reméljük, hogy ez az utolsó figyelmeztetés felébreszti Orbánt, és az utolsó pillanatban félrerántja a kormányt. Bár a ma reggeli közpénzrádiós magyarázkodása alapján nekem azért vannak kétségeim.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!