NEHAZUGGY

Szembesülni a valósággal

Lázár Gergő | 2023. Április 6, Csütörtök | 13:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

„Amikor az Orbán-kormány az európai uniós források felhasználását tervezte, azt tűzte ki célul, hogy Magyarországnak 2030-ra az Európai Unió öt legélhetőbb tagállama közé kell tartoznia” – mondta el Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter az Egyensúly Intézet „Magyarország jövő időben” nevű konferenciáján kedden, hozzátéve, hogy tekintettel arra, hogy az európai uniós források nem érkeztek meg, el is halaszthatjuk a célnak a teljesítését, így azt is mondhatná, hogy az Európai Bizottság akadályozza azt, hogy az Európai Unió öt legélhetőbb tagállama közé tartozzunk.

Tehát ha jól értem, az a Navracsics Tibor, aki szerint már mindenben sikerült megegyezni az Európai Unióval és már mindjárt érkeznek az uniós források, arról beszél közben, hogy az EU miatt nem tudjuk azt a célt teljesíteni, hogy 2030-ra elérjük, hogy az EU öt legélhetőbb tagállamának egyike legyünk. Elvileg az EU nekünk nem parancsol, mi annak a segítsége nélkül is leküzdünk mindent, és gond nélkül fejlesztjük a gazdaságot, ehhez képest most kiderül, hogy ez mégsincs így? És ezért természetesen nem a 13 éve hatalmon lévő Orbán-kormány a felelős, hanem az az EU, amely végre nem nézi tétlenül, hogy teljesen leépül a demokrácia Magyarországon. Egy normális országban egy ilyen kijelentést követően a nép minimum felelősségre vonja a kormányt, amely bebizonyította, hogy képtelen a gazdasági fejlődésre az EU támogatása nélkül.

A fenti sorok egyben azt is jelentik, hogy azt az álmot – amelyről egyébként is minden normális ember pontosan tudta, hogy teljesíthetetlen – nem fogjuk elérni. Nem csak 2030-ra, de talán soha, hiszen Magyarország soha nem volt olyan fejlettségi szinten – az Osztrák-Magyar Monarchia időszakát kivéve -, amivel akár csak megközelíthette volna az öt legélhetőbb EU-s vagy európai országot. Mert hát miben is közelíthettük volna meg őket? Az egészségügyünk évtizedek óta romokban van, és a helyzet csak romlik. Ugyanez igaz az oktatási rendszerre is, amely lassan fizetőssé válik mindenki számára, aki nem tud megfelelő eredményeket elérni még gimnáziumi évei alatt. A szociális ellátás lényegében ma már nem is létezik, ami azt jelenti, hogy aki önhibájából, vagy azon kívül kiszorul a társadalom peremére, az egy darabig, ha nem örökre, ott is marad, mivel az állam nem kíván valódi segítséget nyújtani számára. Mint tudjuk, Magyarország nem egy jóléti állam. Itt munkahelyet kínálnak fel mindenkinek, akár akarja, akár nem.

Itt lehet gyárban dolgozni, futószalag mellett, esetleg templomban vagy stadionban, de értelmes munkahelyekről ne is álmodozzon senki. Regionális központokban hoznak létre hatalmas gyárakat, ahova bejárhat mindenki, miközben a vidéki kistelepülések teljesen tönkremennek. Posták, boltok, gyógyszertárak zárnak be, és az sem lehet majd meglepő, ha az ilyen települések idővel elnéptelenednek. Egy faluban mégis milyen kilátásai vannak egy fiatalnak? Helyben nincs semmiféle munkalehetőség, mert hát a falusi kisboltban vagy a kocsmában dolgozni azért nem annyira csábító, mint ahogy közmunkán élni sem az. Ahelyett, hogy az uniós forrásokat arra használták volna fel, amire azokat kapták, inkább jogászkodva ellopták úgy, hogy teljesen értelmetlen beruházásokat hoztak létre. Erre a lombkoronasétány egy tökéletes példa, de ha az ember követi Hadházy Ákos beszámolóit a Facebookon, ott azért találhat még jó pár ahhoz hasonló, igencsak kérdéses beruházást, amivel a helyi lakosoknak nem lett egy centivel sem jobb, de legalább valaki gazdagabb lett.

Ám ahelyett, hogy felháborodnánk emiatt, csak nevetünk egy jót, és továbblépünk. Navracsics szavaira nem gurul dühbe a fél ország, egyszerűen elfogadjuk, hogy sem most, sem a jövőben nem fogunk felzárkózni Európához, hiszen már az ígéret belengetését követően is pontosan tudtuk, hogy erre soha nem is volt valódi lehetőség. Nem az EU tesz azért, hogy soha ne érhessük be még a régiónk fejlettségi szintjét sem, hanem mi nem teszünk azért, hogy ez így legyen. Azzal, hogy Orbánnak szavaztunk bizalmat negyedszerre is, csak saját magunk alatt vágjuk a fát és senki mást nem kárhoztathatunk a saját sorsunkért. Sajnálom azt a körülbelül 2 millió embert, aki a változásra szavazott, de volt másik 5 millió, akik ezzel nem értettek egyet. Ők boldogok ebben az országban, ahol ígéretekből élünk évtizedek óta, de az égvilágon semmiféle fejlődés sem történik. Templomokkal és stadionokkal lehet, hogy már beértük az EU-t, de abban, ami valóban fontos lenne, egészen biztosan nem. Ameddig a magyarok többsége meghalni jár a kórházakba, nem gyógyulni, addig nem is érdemes semmiféle pozitív változást várni. A magyar valóság a leszakadás, az elszegényedés, a vidék lepusztulása és az ország jövőjének felélése, nem pedig a fejlődés és a felzárkózás.

Ha valamit bizonyított Orbán és csapata, az nem más, mint hogy ők alkalmatlanok arra, hogy ezt az országot a fejlődés pályájára állítsák. Ezzel mégis boldog 5 millió magyar, mert legalább nem operálják át az óvodás gyerekeket és a migránsok sem erőszakolják meg a vidéken élő asszonyainkat. Emberek milliói ennek örülnek, és teljesen figyelmen kívül hagyják a valóságot. Ez a fájdalmas és siralmas, nem pedig az, hogy Navracsics bejelentette, hogy a hazugságai nem fognak valóra válni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!