NEHAZUGGY

Kormánypárti humor, akarom mondani alpáriság

Lázár Gergő | 2023. Április 3, Hétfő | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mostanság azzal volt, van tele a hazai sajtó – meg hát éppen vasárnap volt ugyebár -, hogy Nacsa Olivér és Pottyondi Edina egymásnak esett. Pontosabban Nacsa szállt bele konkrétan a női humoristákba azzal a mondatával, miszerint szerintem ez nem egy női pálya, nem egy női műfaj a humor. Noha az való igaz, hogy sokkal kevesebb női humorista van, mint férfi, de ez a legtöbb szórakoztatótipari kategóriára igaz, mivel a világ férfiközpontú, akárki akármit is mond. De ez nem feltétlen azt jelenti, hogy azért van több férfi humorista, mert ők jobbak, hanem egyszerűen jobban hozzá vagyunk ehhez szokva és a szexista, alkoholista vicceken előbb nevetünk, mint egy menstruációs viccen. De ahogy annak idején a Dumaszínház létrejött, több tehetség is kiemelkedett Magyarországon, és közöttük akadtak nők is, akik a mai napig jelen vannak. Ilyen egyébként Pottyondi Edina is, noha az ő pályafutása nem épp a Dumaszínháznak köszönhető.

Nacsa Olivér még annak idején Bagi Ivánnal kezdte meg a pályafutását, és én ugyan mindig erőltetett, buta humort fedeztem fel a részükről, voltak olyanok, akik kedvelték őket. De hát a Sas kabarét is tíz, ha nem százezrek imádták, miközben én soha ki nem állhattam. Az embereknek eltérő igényeik vannak, ez mindig is így volt és a jövőben is így lesz. De ezzel nincs is semmi probléma, a probléma azzal van, ha egy humorista nyíltan a hatalom egyik szereplője mellé áll, és a vicceskedése konkrétan kormánypártilag megrendelt humornak tűnik. Pedig hát ha valami igaz, akkor az biztosan, hogy a humor olyan, mint az újságírás, ha valaki nyíltan kiáll egy oldal mellett, akkor munkája elvesztette minden értelmét. Márpedig a Bagi-Nacsa páros nyíltan kiáll Orbánék mellett, ami olyan szánalmassá teszi őket, hogy az még a Holdról is látszik. Őket ez persze nem érdekli, hiszen jól megélnek a párthumorból és talán legbelül ők is pontosan tudták, hogy messze nem elég jók ahhoz, hogy enélkül kihúzzák, de ez még nem menti fel őket.

Ma az ország legismertebb humoristája kétségkívül Bödőcs Tibor, akit százezrek kedvelnek, amelynek oka nem csak az, hogy poénjai nem erőltetettek és arcpirítóan ostobák, hanem hogy válogatás nélkül csinál viccet nem csak a kormánypártból, de akár az ellenzékből is. A humor nem ismerhet politikai határokat, amit Bödőcs pontosan tud, ezért lehet, hogy nem hívják meg egy-egy fideszes rendezvényre, vagy „nemzeti” előadásra, de nincs is erre szüksége, mivel képes enélkül is megtölteni egy színháztermet, vagy kisebb stadiont, még ha kormánypárti körökből talán nem is hívják. Bödőcsnek vélhetően több nézője és hallgatója van egy héten, mint a Bagi-Nacsa párosnak egy hónapban. Noha ez a párthoz való csatlakozás előtt is így volt, a helyzeten véleményem szerint csak rontott ez a döntés. Mert persze támogathatják ők Orbánt a magánéletben, ha egészen komolyan azt gondolják, hogy jó az, amit ez az ember tesz, de el kellene tudni választani a magánéletet – mert hát a szavazás, az bizony magánéleti döntés – a profi karriertől, ami jól láthatóan nem sikerült nekik sem.

Mint ahogy nem sikerült Ákosnak, vagy Nagy Ferónak sem. De érezték a vesztüket, azt, hogy a zenéjükből már nem képesek megélni manapság, noha saját karrierjük csúcsán valóban elismertek voltak, és talán ezért sem kellett soha politikai oldalakat választaniuk. De ahogy látták, hogy kifizetődő, ha Orbánhoz dörgölődznek, gyorsan meg is tették ezt a lépést, sokak szemében teljesen lejáratva magukat. Persze lehet, hogy ezeket az embereket nem érdekli, hiszen a pénztárcájuk fontosabb mint az, hogy gerinces, valódi művészeknek tekintsék őket, csak a gond az, hogy a politikai pártok jönnek és mennek, de az emberek nem fogják ezt elfelejteni. Mert lehet, hogy most a tenyerén hordozza őket a NER, de egy esetleges kormányváltás követően – amely előbb-utóbb be fog következni – ezeknek a figuráknak nem lesz helyük a piacon. Már csak azért sem, mert ha versenyezniük kell a saját szakmájukban, akkor igen gyorsan rá fognak döbbenni arra, hogy az általuk nyújtott teljesítmény már régen nem elég.

Bagi-Nacsa vélhetően most éli a pénzügyileg legsikeresebb korszakát, de szakmailag teljesen elásták magukat. Innen már nincs kiút, akkor sem, ha éppen Nacsa Olivér bele is kezdett egy szánalmas magyarázkodásba azzal kapcsolatban, hogy ő nem is gondolta komolyan azt, hogy a humor inkább férfi szakma, csupán azt szerette volna kiemelni, hogy elsősorban férfiak vannak ezen a pályán. Ez pedig – mint ahogy elmondtam korábban – való igaz, de egy értelmes ember ezt képes lett volna korrekt módon kifejteni, nem pedig ilyen ostoba, szexista módon, amelyet már olyan sokan megszokhattak a kormánypártoktól. Nem történt hát itt semmi meglepő, a kormánypárti humoristák egyike – követve a nemzeti tradíciókat – tapló módon viselkedett. Ez alapvetően nem érdemelne egyetlen sort sem, mivel annyira megszokottá vált már a mai Magyarországon, de ha ebbe a hibába esünk, akkor talán egy napon majd olyan dolgok felett is átsiklunk, amelyek felett nem lett volna szabad.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!