Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


És milyen igaza van a háromgyerekes édesanyának

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Csepp a tengerben, vagy még annyi se. Vagy ahogy az egyik kolléga fogalmazott, csepp a cseppben, de egy meglehetősen idegesítő csepp, miután szombaton, a bolondok napja iránti tiszteletből, vagy attól teljesen függetlenül, a NER néhány tartóoszlopának súlyos nyilatkozatai borzolták a kritikus nyilvánosságot. Nem csupán a Nacsa Olivér-Demeter Szilárd- Jeszenszky Zsolt tengelyen hömpölygött hétvégén az aberrációk sora, hanem például Semjén Zsolttól Novák Katalinig is, nem beszélve arról, hogy még az egyetlen, Európai Néppártban rekedt kereszténydemokrata Hölvényi Györgyöt is úgynevezett fontos feladattal bízta meg a pártja: nem kevesebbel, mint hogy legyen a béke szószólója, bármit is jelentsen ez. A szinte önkívületinek nevezhető aberrációk ezen nagytotáljához képest valóban csepp a cseppben, hogy a Fidesz államelnökének is jelenése volt a kockázat nélküli hülyeségeket beszélés asztalánál, és ennek megfelelően ki is tett magáért.

Novák Katalin Gödöllőn, a Tudományos Diákkörök XXIII. Kárpát-medencei Konferenciájának záróünnepségén és díjátadóján szónokolt, ahol nem kevesebbet állított, mint hogy az iskolában három dolog (?) egységére van szükség: a diák, a pedagógus és a szülő egységére. Aztán azzal a lendülettel, amivel tárgyiasította a pártja által inkább nagyobb, mint kisebb sikerrel szétvert oktatás szereplőit, tovább okoskodott, bővebb lére eresztve a patetikus semmitmondás kottáját: szükség van a tanárra, aki a diákra figyel, őt helyezi középpontba, a diák hosszú távú érdekeiért dolgozik. Aztán bármennyire hihetetlen, szükség van olyan diákokra, akik a tehetségüket szorgalommal egészítik ki, és nem utolsó sorban olyan szülőkre, akik ott vannak gyermekeik és a pedagógusok mellett.

Ezt a hármas köteléket nem szabad megbontani sem érdekérvényesítéssel, sem nem megfelelő szabályozással – így okoskodott a nem létező köztársaság elnöke, aki bár évekkel ezelőtt még azért hálálkodott Németországban élő háziasszony minőségében a sorsnak, hogy neki nem kell kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élnie röhejes jövedelemből, most már pontosan tudja definiálni a jó iskolát, szemben Varga Judit elvtársnőjével, aki jogász létére nem ismeri a jogállamiság definícióját. Szerencsére a sors valóban kegyes volt Novák alezredesnéhez, akinek most sem kell röhejes pedagógusi jövedelemből nyomorognia, és azt hallgatnia, hogy majd ha a baloldal nem áskálódik Brüsszelben az Orbán-kormány ellen, akkor talán kap némi fizetésemelést, akinek nem kell azon tépelődnie mostanában, hogy ha életbe lép Pintér Sándor rendőr köznevelési státusztörvénye, akkor felmondjon, vagy még meddig van értelme tanárként nyomorognia, ezért aztán ki lenne hitelesebb megmondhatója annak, hogy a mesterséges intelligencia korában milyen a jó iskola?

Ilyen: amely egyszerre őrzi a régi, nemzeti, hagyományos kulturális értékeket és használja az újat, a technológiát, modern ismereteket, módszereket. Az a jó iskola, amely – inkább nem akarok belegondolni, mit jelent ez pontosan, egyáltalán jól meggondolta-e a közjogi méltóságos asszony, mielőtt a szájára vette a haladás szót – progresszíven oktat és konzervatívan nevel egyszerre. Merthogy szerinte ilyen iskolákra van szükségünk Magyarországon is, és nem teljesen világos számomra, mert ez nyilván nem derült ki a nagyságos asszony előadásából, hogy a progresszív oktatásba hogyan fér bele az, hogy a jogaikért, a megbecsülésükért, a röhejesen alacsony bérük ellen tiltakozó pedagógusokat, – miután kiüresítették a sztrájkhoz való jogukat éppen az ő áldásával és aláírásával – a karhatalom egyszerűen kirúgja az állásukból. Cserébe okosabbak lettünk a tartalmatlan magyarkodás tárgykörében, illetve megtudhattuk, hogy bátorságra vall, ha valaki kérdezni mer:

• Akkor is jó magyarok tudunk maradni, ha a világot járjuk, ha a világ más részein is szerzünk tapasztalatokat, ott is bővítjük tudásunkat. Más érzés a Kárpát-medence gazdagságára rácsodálkozni visszatérve a világ más részeiről.

• A köztársasági elnök szólt arról is, hogy milyen fontos dolog kérdezni, válaszokat keresni és találni. Mint mondta, kérdezni nehéz, s ha valaki mer kérdezni, az már önmagában is bátorságra vall, de az is nagy dolog, ha valaki meghallja és meghallgatja a válaszokat. (MTI)

Tudom, hogy ez is csak egy felejthető csepp a tengerben, pontosabban csepp a cseppben, de attól még mély megvetéssel vagyok kénytelen megállapítani, hogy tényleg semmilyen szégyenérzet nem szorult a Fidesz egykori alelnökébe és tárca nélküli családügyi miniszterébe. Nem mintha újdonság lehetne bárki számára, hogy ez a nemzet egységét megtestesíteni hivatott, mindentől, de leginkább a tisztességtől, gerincoszloptól független fideszes káder mekkora üres kongó frázisokat képes elpufogtatni a szeme rebbenése nélkül. Tulajdonképpen kinevezése pillanatától egyebet sem tesz, mint olyan dagályos frázisokat enged távozni fogai kerítésén, amelyeknek a magyar valósághoz semmi közük nincs, vagy éppen nagyon is precízen, de önkritikátlanul leírják a magyar valóságot, a nagyságos asszony mégsem süllyed el cinikus szégyenében, amikor kimondja őket.

A jó oktatás jellemzőinek felsorolásán túl ezúttal is az történt, hogy elég nagy igazságot fogalmazott meg Novák, viszont ettől egyáltalán nem érzi szarul magát. Enyhén szólva is mellbevágó, hogy az első számú közjogi méltóság a magyar oktatás minden elemében recsegő, ropogó, nyikorgó csontváza fölé hajolva hangosan kimondja a felnövekvő nemzedék színe előtt, hogy abban az országban, amelynek ő az államelnöke, bátorság kell ahhoz, hogy valaki kérdéseket tegyen fel. Ez ugyanaz az ország, amelynek vezetése tizenhárom éve kizárólag azokban a kérdésekben hallgatja meg a válaszokat, a széles néptömegek válaszait, amelyeket érdekében áll meghallgatni, amelyekről tudja, hogy egybeesnek azzal, amit hallani akar, ami erkölcstelen, korrupt politikáját alátámasztja.

Az egykori Index 2018 májusában próbálta kérdezni a miniszterelnököt (Fotó: Index)

Nem mondhatunk mást, mint hogy valóban milyen igaza van Novák Katalinnak. Aki tökéletes diagnózist állított fel egy olyan országról, ahol az általa hűségesen szolgált, általa a nemzet érdekei fölé helyezett főnöke és szövetségese az ipari népnyúzásban 15 éve következetesen tartja magát ahhoz a bátornak nem nevezhető stratégiához, hogy tőle egyáltalán nem lehet kérdezni, vagy hogy tőle csak olyasmit lehet kérdezni, amibe előzetesen beleegyezett, hogy meg lehet tőle kérdezni, illetve hogy mindenki, aki olyan kérdéseket tesz fel neki, amelyekre nem lehet pozitívan válaszolni, az fakenews-gyáros. Ha meg éppen most jön a templomból, akkor azért nem kell válaszolnia.

Egy ilyen országban szó szerint bátorság kell ahhoz, hogy valaki egyáltalán megpróbálja megközelíteni a hatalom birtokosait, és kérdezni merészelje őket, hiszen pontosan tudnia kell, hogy mire számíthat: egy komplett, jól bejáratott, megbízhatóan működő gépezet fogja megpróbálni lejáratni, meghurcolni, a nyilvánosságban keresztre feszíteni. Miközben jogállamokban kérdezni annyira alapvető, mint levegőt venni, Magyarországon ehhez bátorságra van szükség, aminek abszurdumával csak az vetekszik, hogy ezt éppen Novák Katalin fideszes államelnök, Orbán alázatos cselédje dörgöli bele az arcunkba. Anélkül, hogy egy pillanatra is rosszul érezné magát, vagy látványosan elszégyellné magát emiatt. Nincs ennél tragikusabb, legfeljebb az, hogy erről a kontraszelekcióra épülő, versenyképtelen, dohos nemzeti, keresztényfundamentalista ideológiai nyomás alá helyezett oktatási rendszerben kiváló tudományos teljesítményt nyújtó diákok színe előtt szónokol. Ő, a háromgyerekes édesanya, aki olyan jól tudja, hogy milyen a jó iskola és ki a jó magyar.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.