NEHAZUGGY

Nem a lángos drága, mi vagyunk csórók

Swan Edgar | 2023. Március 27, Hétfő | 7:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Tegnap a keresztény vallás szerint nagyböjt volt – megnéztem, nem magamtól tudom -, amit én, aki nem vagyok sem hívő, sem vallásos, úgy értelmezek, hogy nem nagyon szabad húst zabálni. Az persze lehet vitatéma, hogy a kolbász mennyire nevezhető húsnak, hiszen kolbász nevű állat nincsen. Valahogy így gondolkodhatott a nemzeti gasztroterrorista, Németh Szilárd is, aki elcammogott Karcagra, hogy tájékoztassa a híveket a nyolc éve ide-oda hurcolt förmedvény újjászületéséről.

Új közösségi és kulturális tér születik Karcagon a 2015-ös milánói világkiállítás magyar pavilonja – ez a Sámándob – és a Barátság park teljes felújításával. (Facebook/Németh Szilárd)

Elképzelhetetlen összeget költöttünk már erre a borzalomra, de úgy tűnik, valaki valamiért ragaszkodik hozzá továbbra is. A legjobb megoldás az lett volna, ha fel sem építik, a második legjobb, hogy ott hagyják a francba Milánóban. De nem, haza kellett cipelni egy halom pénzért, helyet kellett neki keresni, ismét összerakni, felújítani – mert idő közben szétrohadt kissé -, és még most is pontosan olyan ocsmány, mint annak idején volt. Miután Szilárd lelkesen bejelentette, hogy majd már most mindjárt jó lesz nekünk ezzel a sámándobnak nevezett micsodával, bográcsot rántott, és nekifogott alkotni. Hogyaszondja:

Hamarosan elkészül a karcagi galaburgyi…

Nem vagyok egy kimondott galaburgyiszakértő, de aki igen, az állítja, hogy abban krumpli, lebbencstészta és tojás van. Ez még bőven beleférne a böjtbe, de a keresztény és konzervatív kormány keresztény és konzervatív kormánybiztosa karikázott bele pár mázsa kolbászt – őt ismerve feltételezhetjük, hogy fél oldal szalonna is becsusszant a bográcsba -, hogy ügyesebben tartani lehessen az oly nagyra tartott nagyböjtöt. Nem hoz ez engem különösebben lázas izgalomba, csak vicces. Jó az hétfő reggel, ha nem csak keserves dolgokról elmélkedünk. De persze azt sem lehet megúszni, hiszen ebben az országban élünk.

Ezt a posztot érdemes lesz eltenni az utókor számára. Kubatov Gábor 1966-ban született, én igen nehezen tudom elképzelni, hogy olyan sokat üldözték őt a kommunisták, rettegett és el volt ő nyomva. Abban az időben az ovisokat már nem nagyon üldözték, fiatal felnőttként pedig már aligha volt oka rettegni. Az különösen vicces, hogy a nagy listaíró úgy gondolja, hogy bár 33 évvel ezelőtt volt az első szabad választás – amikor már nem csak egyetlen pártból lehetett választani -, mégis diktatúra volt további 33 évig, ami mostanra szűnt meg igazán. Itt szeretném jelezni, hogy ebből a 33 évből 17 éven át – tehát több, mint az említett időszak felében – Orbán Viktornak nevezték a miniszterelnököt. Én úgy értem, hogy Kubatov azt állítja, az ő kenyéradó gazdája kommunista diktátor volt egészen mostanáig, ez most múlt el neki, és rendszerváltást csinált. Ügyes. Okos. Cukrot neki!

Szijjártó Péter interjút adott az AP amerikai hírügynökségnek, melynek egyetlen pozitív hozadéka, hogy megtudtuk, főnökével ellentétben ő jól beszél angolul. Ez mondjuk miniszterelnök esetében nem feltétlenül elvárás, külügyminiszter esetében azonban az. Engem egy gondolat rúgott mellbe az interjúból, mégpedig ez:

A NYUGAT FOLYAMATOS KRITIKÁJA KÉSZTETI ARRA MAGYARORSZÁG JOBBOLDALI KORMÁNYÁT, HOGY GYAKORLATI KÉRDÉSEKBEN NE NYÚJTSON TÁMOGATÁST A NATO-NAK. (Index)

Hát ez egészen parádés. Azt mondja a lélegeztetőgépek beszerzőzsenije, hogy Magyarország, mely tagja – tehát nem nagybácsikája, nem is keresztanyja – a NATO szövetségnek, melynek elsődleges feladata a béke megőrzése, a háborús konfliktusok kezelése és a tagországok védelme, Magyarország nem nyújt gyakorlati támogatást – holott erre kötelezettséget vállalt, élő szerződésünk van róla -, mert az Orbán-kormány meg van sértve, amiért a Nyugat kritizálni merészeli a magyar kormányt. Hát ha ez nem csodálatos, akkor semmi nem az. Az a baj, hogy mostanra erre rendezkedett be a kormány. Mint a hülyegyerek az oviban, az a szempont, hogy ki nem mondott csúnyát Orbán rendszerére, és ki merészelte kritizálni azt. Aki kritizál, azt nem szeretjük, ámde bosszút állunk. Nem szavazunk meg közös nyilatkozatot, vétózunk, átkozódunk, plakátokon hirdetjük a sértettségünket. Amelyik kormány, szervezet nem tesz ilyet, hanem kellő tiszteletet mutat a csúti iránt, azt nagyon szeretjük, az a kispajtásunk, azt nem ócsároljuk. Azon pedig el sem töprengünk, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy csak távoli országok – többnyire diktatórikus – kormányai lapogatják Orbán Viktor gömbölyded vállát, az ország szövetségesei kritizálják.

Most ugyan ez a legkevésbé sem látszik, de a naptár szerint tavasz van, tavasz után pedig – amennyiben Orbán Viktor máshogy nem dönt – nyár fog következni. Ha nyár, akkor sokak számára Balaton, ha Balaton, akkor pedig lángos. És ha Balaton, akkor a munkaerőhiány-milliókat keresnek a vendéglátósok ellentétpár minden évben hálás téma a cikkszerzőknek, ahogy a fagyi és persze elsősorban a lángos árának emelkedése is. Az első fecske már meg is jelent ebben a témakörben, eszerint a sima lángos 900-1000 forint lesz idén, a sajtos-tejfölös 1900-2000 forint. Magam is nagy rajongója vagyok a lángosnak, éppen ezért szokott készülni ilyesmi a konyhánkban, magam is bármikor elő tudom állítani, ha arra kíván rá a család. Ezért aztán azt is tudom, hogy nem sok minden kell hozzá – liszt, élesztő, só, víz, nálunk egy kis kefír is kerül a tésztába, de az nem kötelező -, a tetejére egy kanál tejföl, néhány gramm sajt. Az extrém árakat aligha az infláció okozza a lángosozókban, mint inkább a bérleti díjak, a munkaerőköltség, a magas adók, mert ezeket bizony ki kell termelni valahogy. Lehet persze haragudni a büfésekre, de érdemes lehet azon is elgondolkodni, hogy egyáltalán nem jelentene gondot egy négytagú családnak kifizetni 8 ezer forintot négy lángosért, ha legalább megközelítőleg normális bérekért dolgoznának az emberek, és nem ez lenne az Európai Unió (egyelőre még) második legszegényebb országa. A zsemle és a pofánk mérete közötti aránypár nyomán azt kell mondjam, nem a lángos drága, mi vagyunk csórók. Erre nem árt akkor is gondolni, amikor már ki sem merünk menni a lakásból a gyerekekkel, mert a strandbelépő, a lángos, a főtt kukorica, a fagyi elviszi a félhavi jövedelmünket, tehát a család egész havi konyhapénzét. És ez nem a szegényebb társadalmi rétegre igaz, hanem a középosztálynak nevezett nyomorgókra. Mert ugye piros lett a paradicsom. Meg minden.

További jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek. Mi hamarosan jövünk vissza, és jól beszólunk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!