Április 27,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A pusztítás és a harács valahogy jobban megy nekik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Szombat van, ami eleve jó hír. Lehet tovább alukálni, már akinek nem kell megírnia a jóreggelt cikket, mert neki nem lehet. Természetesen a parlament, a kormány vagy Orbán Viktor meghosszabbítja a veszélyhelyzet miatt bevezetett különleges jogrendet, amiben már évek óta élünk. Ezt a hétköznapokban nem nagyon érezzük, aki nem foglalkozik politikával, észre sem veszi, hiszen amúgy sem működik az országban a jogállamiság, a polgári szabadságjogok semmit nem jelentenek, ehhez képest nincsen feltűnő különbség. Akkor lehet ezt majd igazán érzékelni, ha helyzet lesz esetleg, és Orbán Viktor egymaga hoz olyan döntéseket, melyekkel meg tudja védeni a saját hatalmát. Mert ez mindig is erről szólt nem másról.

A mester most Brüsszelben fontoskodik, jól meg is szórta a személyzet fotókkal a közösségi oldalt, hogy lássa a nép, milyen ájult csodálattal csüng mindenki a kocafocistajogász szavain. Akinek a magyarok érdeke az első (verbálisan legalábbis), aki jól aláírta, hogy Putyint le kell tartóztatni, de azt már tudjuk, hogy amennyiben Magyarországra látogatna a főorosz, nem tartóztatná le senki, és a szankciók kiterjesztését is elfogadta Orbán, de itthon majd azzal fog kampányolni, hogy a szankciók jók az oroszoknak, rosszak Európának, és le vele! Egyszóval gátlástalanul megy a hazudozás, ahogy eddig is, mert mimagyarok ezt szeretjük nagyon.

A KSH adatai szerint december és február között több magyar munkavállaló lépett be a munkaerőpiacra külföldön, mint itthon. Na, ehhez kellene valahogy ügyesen odailleszteni az évek óta harsányan szajkózott propagandaelemet: mimagyarok saját erőből, saját szaporulatból termeljük ki a színmagyar munkavállalót, nem kell nekünk importált munkáskéz, mert a demográfiai fordulat, amit a jó Orbán-kormány elért a csokkal, majd jól megoldja a dolgot. Így erőteljesebben bele kell azért húzni a szaporodásba, mert nem csak a kihalás miatti fogyást kell kompenzálni, hanem az elvándorlást is. Mondanám, hogy esetleg a csok (ami iszonyatosan feltolta az ingatlanok árát, amivel jól kicsellóztak minden lakásvásárlóval, még azokkal is, akik részesültek a támogatásban), autóvásárlási támogatás és hasonló hülyeségek helyett szociális biztonság, megfelelő oktatás, működő egészségügy és elfogadható bér kellene, de az a kormánynak eddig sem volt opció, valószínűleg ez most sem fog változni.

Addig van magyar jövő, amíg vannak olyanok, akik gyermeket vállalnak Magyarországon. Édesanyaként tudom, hogy a gyermekvállalás mekkora felelősséget jelent és olykor nehézséget is. Éppen ezért köszönet illeti az édesanyákat és az édesapákat, akik gyermeket vállalnak. Korábban is ott voltam a magyar családok mellett, és most elnökként is ott vagyok és ott leszek mellettük a jövőben is. Számíthatnak rám, és én is számítok rájuk! (Facebook/Novák Katalin)

Szépen hangzik ez (nem), de kevés lesz a boldogsághoz. Szerintem. Novák Katalin ottléte aligha inspirál bárkit gyerekvállalásra. Az érzelmi részén kívül nagyon racionálisan is át kell gondolni, hogy hány gyereket tud vállalni egy emberpár, akiket aztán megfelelő módon el is tud tartani, fel tud nevelni, iskoláztatni tud. Az sem mellékes a döntés szempontjából, hogy van-e gyerekorvos, jó óvoda, iskola, van-e fejlődési lehetőség, majd később boldogulási lehetőség a születendő gyereknek. Ezeken az igényeken az sem változtat, ha Novák Katalin hetente jár családlátogatásra, mert nem rajta múlik, hanem a kormány politikai és gazdasági hozzáértésén. Ami nem nagyon van, a pusztítás és a harács valahogy jobban megy nekik.

Szükségünk van európai gyerekekre, szükség van új európai nemzedékre

Ezt Orbán Balázs, Orbán Viktor politikai igazgatója mondta az uniós csúcstalálkozón, ahol nem tudom, hogy mit keresett. Neki is ajánlom figyelmébe a külföldön munkát vállaló, átmenetileg (de sokszor véglegesen) az országot elhagyó magyarok kérdését. Aki külföldön talál társat, alapít családot, épít egzisztenciát, az már nagy valószínűséggel nem fog többé visszajönni. Nem hozza sem a megszerzett tudását, sem a gyerekét. Az ország számára elveszett. Tapasztalataim szerint jellemzően kétféle ember tér vissza az országba egy hosszabb-rövidebb külföldi munkavállalás után. Az egyik, aki nagyon határozott tervvel és céllal rendelkezik, melynek megvalósításához más országban gyorsabban meg tudja keresni a pénzt. Ők vannak kevesebben. A másik – szerintem többség – az, aki évekig külföldön dolgozott, de még a nyelvet sem volt képes elsajátítani, ezért egy centit nem haladt előre a ranglétrán, mosogatóként kezdte 10 éve, és még most is mosogat. Ő az, aki itthon sem fog előbbre jutni, de legalább elmondhatja magáról, hogy világot látott, elhaknizik az ismerősök között – ha szerencséje van, néhány pártlap is kíváncsi lesz a sztorijára – azzal, hogy milyen szar az élet a halódó nyugaton, nem engedik érvényesülni a magyart irigységből, itthon sokkal jobb, és még migránsok sincsenek. Éljen a Párt!

És éljen az óraátállítás. Megint hetekig fog tartani, mire megszokom az új időszámítást. Franc essen abba is, aki kitalálta! Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi majd jövünk vissza hamarosan az első beszólással.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.