NEHAZUGGY

Pedig semmi hasznuk nincs a bomlasztásból, a büszkén vállalt vagy éppen letagadott árulásokból

Molnár Bálint | 2023. Március 22, Szerda | 13:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Számomra eddig sem volt világos, hogy az Orbán-kormány – élen az ő sztárinfluenszer-minisztereivel, Szijjártó Péterrel és Varga Judittal – milyen megfontolásból, miben reménykedve tolja tavaly február 24-e óta (ami azelőtt volt, azt hagyjuk) az immár háborús bűnökre vetemedő Vlagyimir Putyin szekerét Magyarország szövetségeseivel, az Európai Unióval és a NATO-val frontálisan szemben állva, de amit az elmúlt két napban műveltek, az minden eddigi tüskés, botos, homokagépezetben-es mutatványukat felülmúlta. Az, hogy hétfőn Londonban Varga Judit hiányában írtak alá egy nyilatkozatot az EU igazságügyi miniszterei, amelyben üdvözölték, hogy Hágában körözést adtak ki Putyin ellen, továbbá az, hogy kedden a NATO főtitkára közölte Szijjártóval, hogy ne vergődjön az esetleges újabb vétójával, mert annak ellenére meghívja az ukrán külügyminisztert az április eleji NATO-találkozóra, nem utolsó sorban az, hogy Orbánéknak nem sikerült megakadályozni az Ukrajnának szánt 2 milliárd eurós lőszerbeszerzést sem, azt mutatja, hogy a küllők közé dugott politika megfeneklett, pofára esett, kudarcot vallott. Úgy tűnik, hogy a magyaroknak az ezeréves múltra hivatkozva állandóan több tiszteletet követelő hisztérikus kocsmadiplomáciai jajveszékelését mostanra árazta be végérvényesen a hanyatló Nyugat.

Miközben úgy fest, hogy a magyar társadalom torkán, azaz nemcsak a fideszes tábor, hanem az ellenzéki és a bizonytalan szavazók torkán is növekvő sikerrel nyomja le a Rogán-propagandagyár, hogy az Európában páratlannak számító, egészen brutális inflációról nem a teljhatalmú, rendeletekkel uralkodó, kormányzás helyett önkényeskedő országvezetés, hanem a háborús agresszor ellen bevezetett „brüsszeli szankciók” tehetnek, az Európai Unióban, a NATO-ban a hazug békepávatáncosok alighanem szövetségesek nélkül maradtak. A nemzeti szuverenitással ébredő és azzal fekvő országvezetésnek nagyjából egyetlen lehetősége van: tudomásul venni, hogy véget ért a vétózsarolás politikájának évtizedes sikerszériája, hogy a megboldogult Tavares-jelentés óta nagyot változott az önjelölt utcai harcos és bandája körül a világ. Már nem azok a szelek fújnak, amikor az Európai Néppárt és Merkel asszony szoknyája mögül lehetett arcoskodni, a korrupció legfőbb politikáját nemzeti szuverenitásnak hazudni, és teljes lelki nyugalommal bízni abban, hogy bármit meg lehet tenni, mert úgyis jönnek az uniós pénzek, szalad a szekér.

Már a 2018-as Sargentini-jelentés vitájában is a harsány röhögésbe torkollt megszégyenülés jutott osztályrészül a soha nem vetemedés rablómeséjét előadó Orbánnak és díszes kíséretének (lásd: címlap), és azóta a legutóbbi, Holdról is látszó választási kétharmad dacára még sokat romlott a helyzet: Angela nyugdíjba vonulása és Vlagyimir katonai hadművelete minden jel szerint lerántotta a leplet a velejéig romlott, Európából kilógó fideszes kormányról. Az elmúlt két nap annak a bizonyítéka, hogy elég volt belőlük: se a NATO, se az EU számára nem partner Orbán és rezsimje. Legfeljebb annyira, amennyire muszáj. Attól tartok, hogy a felcsúti mentalitású pártállam, amely a jogállam romjain maga alá gyűri a társadalom őt hatalomban tartani képes részét, egy olyan zsákutcába vitte bele az országot, amiben nem lehet megfordulni. Szijjártót idézve a NATO-ban az Ukrajnával kapcsolatos potenciális vétószándék kapcsán: eljött a pillanat, amikor nem tehetnek mást, mint hogy tudomásul veszik, hogy addig feszítették a húrt, ameddig elérték, hogy már senkit ne érdekeljen az ökölrázásuk.

Nem akarok elveszni a részletekben, hiszen az összkép az igazán letaglózó, de az, hogy miután az EU 27 tagállama közül egyedül Magyarország igazságügyminisztere nem írta alá a Putyin által elkövetett háborús bűnök miatti elfogatóparancs üdvözléséről szóló közleményt, Szijjártó külügyminisztériuma Varga Judit és tárcája helyett – amelyik kussol, mint szar a fűben – leáll vitatkozni a világsajtóval a nyugati közvéleménnyel, egyáltalán az Európai Unióval arról, hogy mindenki hazudik, aki szerint ők vétóztak, önmagában is akkora szégyen, ami már egy óvodásra nézve is kínos és vállalhatatlan. Nem akarok elveszni a részletekben, de azzal jönni, hogy ők nem vétózták meg a Vlagyimir elleni elfogatóparancsot (?!!!?), hát hiszen a többi tagállam miniszterei nyugodtan aláírhatták a közleményt, és Joseph Borell külügyi főképviselő is kiadhatta a sajátját, a falmelléki cinizmusnak az a szintje, ami alatt már nincs semmi. És mégis tolják tovább. Szijjártó és Varga főnöke úgy rongyol neki a holnap kezdődő uniós csúcsnak, mintha mi se történt volna, nyomja, mint süket a csengőt: semmi realitása nincs, de ő változatlanul a kontextus, a hogyanok, mikéntek megjelölése nélküli azonnali tűzszünetet és a béketárgyalások megkezdését szorgalmazza, miközben a moszkvai haverja abban maradt tegnap Hszi Micimackóval, hogy a NYUGAT NEM ÉRETT MEG A BÉKÉRE. Mintha a Nyugaton múlna az a béke, amely az igazságtalanul megtámadott, több mint egy éve pusztítás alatt álló ország számára elfogadható lehet. Mert ami nem ilyen, ami nem ez, az nem béke.

Az, hogy Varga Judit egyedüli uniós igazságügyminiszterként ott sem volt a londoni ~~vétó~~konferencián, hogy a tárcája azóta sem adott választ arra, hogy Varga miért nem ment el erre a SZÖVETSÉGESI konferenciára, azaz miért blokkolta az uniós konszenzust a háborús bűnös ügyében, érthetetlen és megmagyarázhatatlan. Úgy tűnik, mintha az Orbán-kormány szándékosan a bolhás kutyának kijáró közmegvetésért teperne az EU-ban és a NATO-ban, holott valószínűleg ennél nagyságrendekkel súlyosabb a helyzet. Megcsinálják, és még ahhoz is gyávák, hogy beleálljanak, és elmagyarázzák, hogy ilyen tét nélküli helyzetekben (hiszen senki nem gondolja, hogy bármilyen közvetlen hatása lenne az elfogatóparanccsal kapcsolatos közös uniós állásfoglalásnak Putyin sorsára nézve, de szimbolikusan mégis erős üzenet az EU megkérdőjelezhetetlen egységéről és kiállásáról a nemzetközi jogot megsértő agresszorral szemben), miért akasztják be a botjaikat a küllők közé.

Magyarázatok nincsenek, gerinces beleállás nincs, ellenben most kezd kiderülni, hogy bizony meg kell fizetni az összes tüskéért, botért és homokszemért, amit oda pakoltak több mint tíz éven át, ahol keresnivalója nem lett volna. Se tüskének, se botnak, se homokszemnek. Szerintem hatalmas tévedés abban reménykedni, hogy ez így nyomtalanul elmúlik, hogy az idő múlásával mindent is elfelejtenek nekünk a szövetségeseink, és megy tovább minden, mint azelőtt. Hogy majd a szélsőjobb~~os csőcselék~~ mindenhol leváltja az Ukrajnával szolidáris kormányokat, hogy Trump visszatér a legmagasabb világi székbe, Vlagyimirovics pedig megnyeri a háborút, ergo Orbán Viktor megdicsőülve kerül vissza a világpolitika élvonalába. Nos, erre nem szívesen vennék mérget, arra sokkal inkább, hogy ezeket a megmagyarázhatatlan árulásokat rohadt nehezen fogja tudni lemosni magáról az ország, hogy olyan megvetés vár Magyarországra, ami nemigen fogható semmihez. Az Orbán-rezsim, a Kreml urával cinkos rezsim az elmúlt több mint egy évben végérvényesen elárulta azt az értékközösséget, amelyhez hivatalosan még ma is tartozik. Amiben az a szörnyű, hogy tulajdonképpen ránézésre semmilyen érdemi haszna nincs a folyamatos bomlasztásból, a büszkén vállalt, vagy éppen letagadott árulásokból. Semmi. Az egyedüli következménye, hogy ma már az ország jövője és nyugati beágyazottsága forog kockán. Nem volt szükségszerű, hogy így legyen, meg lehetett volna fordulni a moszkovita zsákutcában. Ma már valószínűleg nem lehet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!